Volt egyszer egy B-közép... (26.) (2016.12.14., 8:45)

- avagy ki volt a besúgó?

 

Szabó Tibor: - Amikor elhangzott a Himnusz, mindenki felnézett. Felejthetetlen karácsony volt.

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre. S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani.
Több, mint negyven év elteltével is indulatokat gerjeszt az egykori ZTE B-közép történetének felelevenítése. Sokan kíváncsiak arra, hogy mi is történt valójában, miért indult bírósági eljárás több szurkoló ellen.

 

Szabó Rezső (balról) volt a nagy kedvence Tikének. A nagyszerű játékos búcsúztatásakor az öltözőbe bemehetett.

 

Sorozatunkat azzal kezdtük, hogy megszólaltattuk Szabó Tibort, a B-közép egyik vezérét, aki elmesélte, hogyan is alakult ki az a szurkolótábor, amelyik akkoriban felvette a versenyt a Fradi B-középpel. Aztán jelentkezett egy hölgy, aki az egerszegi szurkolótábor markáns tagjának volt az első szerelme, majd megkereste szerkesztőségünket Böcskey Jenő özvegye is. Hogy teljes legyen a kép, Böcskey Jenőt rendszer elleni izgatásért jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélték. E riportokban  elhangzottak olyan mondatok is - szándékosság nélkül - , amelyek félreértésre adhattak okot annak kapcsán, hogy ki, vagy kik voltak ennek a B-középnek a rendőrségi besúgói. Már-már Szabó Tibor is úgy érezte, hogy oldalvágányra siklott az egész sorozat, hiszen a sejtetések mögött nem voltak konkrét nevek, így az olvasó szabadon kombinálhatott. Mint mondta, ha odáig érünk a történések felelevenítésében, részletesen elmeséli, hogy miképpen úszta meg a börtönbüntetést. Folytatjuk beszélgetésünket. (Az előző részek az oldal alján találhatók.)
- A disszidáló barátaid hívtak, hogy „dobbants” te is. A válaszod egyértelmű volt: még Zalaegerszeget sem tudnád elhagyni, nem hogy Magyarországot. A visszaemlékezésedből az tűnik ki, hogy Böcskey Jenőt sem tudtad elhagyni...
- Jenő öntörvényű ember volt. Te is jól ismerted, akkor miért magyarázzam! Egész életem szívfájdalma lesz, hogy nem tudtam megakadályozni.
- Miben? Hiszen a rendszerváltás után a köztársasági elnök mentesítő levelében elnézést kért tőle. A bíróság pedig kimondta, hogy amit elkövetett, az nem volt bűncselekmény, csak szabad véleménynyilvánítás. Tartottátok a kapcsolatot?
- Igen, bár nyilvános helyen nem mutatkoztunk. Végzetes dolog lett volna, ha találkozunk, s egy-két üveg sör után azokat az úgynevezett irredenta nótákat énekelni kezdjük. Ezek a strófák benne voltak a szívünkben, a lelkünkben, az agyunkban. A hegedűszó, a sör, a bor kihozta volna belőlünk.

 

Több, mint 40 éves felvétel a B-középről.

 

- Ellened az egyik vádpont éppen az irredenta dalok éneklésénél tanúsított „karvezetői” szerep volt...
- Nem tagadom, a barátaimmal énekelni szoktuk ezeket a dalokat vendéglátó helyeken, és az idegenbeli mérkőzésekre utazva a buszon is.
- Mikor voltál utoljára ZTE-meccsen?
- 1973 őszén. Nem mentem, mert nem tanácsolták. Azt mondták, hogy nem engednek be. Egy különös kegyben azért Vajda Tibor szakosztályelnök jóvoltából részesültem. Szabó Rezső búcsúztatásakor az öltözőbe beengedtek. Zseli Miklós ötvös-rézművestől vettünk egy szép vázát. Amikor megtudta, hogy kinek lesz, mint egerszegi lokálpatrióta és ZTE-drukker, féláron odadta. Évekkel később - már a Napfényben dolgoztam - az egyik kollégám, Bolla Gyuszi kicsalt a meccsre. A Galamb utca felől mentünk be, hogy a mérkőzés végén gyorsan vissza tudjunk érni a munkahelyünkre. Szemből jöttek ki a csapatok, s amikor zöld-fehérben megjelent a Győri ETO, felugrottam, s kiabálni kezdtem, hogy hajrá ZTE. Gyuszi odaszólt: nyugi, nyugi, ez az ellenfél, mi kék-fehérben vagyunk!
- Hogy volt az a bizonyos éjféli mise 1973 december 24-én?
- Megszerveztem a Himnusz-éneklést. A rendőrök minden lépésünket figyelték. Fent voltunk a nagytemplom kórusában. Amikor elhangzott a Himnusz, mindenki felnézett. Felejthetetlen karácsony volt...

E.E.
(Folytatjuk)

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú ötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hetedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú nyolcadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú kilencedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenkettedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenharmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizennegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenhatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenhetedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizennyolcadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenkilencedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszonegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszonkettedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszonharmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszonnegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszonötödik része olvasható!