Volt egyszer egy B-közép... (2016.02.26., 10:25)

 

Tike, vagyis Szabó Tibor elérzékenyülve idézi a B-közép alakulásának, a ZTE NB I-be jutásának emlékeit.

 

A szurkolók véleménye és akarata egyértelmű: Hajrá ZTE! Irány az NB I!

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre.
S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani. 1972 őszén a Népstadionban ugyan a zöld gyepen a Fradi nyert 2-0-ra a ZTE ellen, a lelátón az egerszegi szurkolók győztek. S ezt a fradisták értékelték is. Akkor született meg a ZTE-FTC barátság.
No, de még csak az NB II-nél tartunk, 1968-ban. A nagykanizsai vegyipari technikum diákjaként a hazautazást Zalaegerszegre mindig a ZTE-mérkőzésekre időzítettem. S a következő héten, a laboratóriumi gyakorlatokon a zalaegerszegi származású Inkovics tanár úr mindig beszólított az előkészítőbe, ahol rendes körülmények között felelni szoktunk. Ilyenkor én élménybeszámolót tartottam Inkovics tanár úrnak. Részletesen elmondtam, hogy mi történt a legutóbbi ZTE-meccsen.

 

A Szabó Tibor által is említett gyermekkori ZTE kapitánya, Németh Bogyi (3) a Sztálinváros elleni mérkőzés előtt az ellenfél kapitányával és a játékvezetőkkel.

 

Arról is beszámoltam neki, hogy nem csak a csapat, hanem a szurkolótábor is alakul Egerszegen. A B-közép... Amely aztán ugyanolyan országos feltűnést keltett és elismerést váltott ki, mint a csapat. Amelynek érdemes volt szurkolni és  érte áldozatokat vállalni.
Ennek a B-középnek volt emblematikus személyisége, vezére Szabó Tibor a Felszabadulás térről. Ma Orsolya térnek nevezik. Szabó Tibort pedig hívjuk csak Tikének. Úgy, ahogy mindenki ismerte.
- Emlékszel arra, hogy mikor kerültél a ZTE bűvkörébe?
- 1957-ben. Jó tanulmányi eredményemért kaptam egy Pajtás fényképezőgépet, amit a ZTE-meccseken használtam előszeretettel. Édesapám  betett a kerítésen belülre, én pedig fényképeztem a játékosokat. Barna, Gáspár, Németh, Petrik, Belák, Madár, Bölcsföldi, Kelemen, Dombai, Millei, Ebedli - még most is emlékszem az összeállításra. A régi fatribünös pályán nagy csatákat vívtunk a győriekkel, a pécsiekkel, a komlóiakkal. Ezeket a rangadókat általában - több ezer néző előtt - megnyertük. Pérk Ferenc tanár úr volt az egyik vezérszurkoló. Akkor még állt a fatribün, alatta a Tolvaj Győző bácsi által üzemeltetett büfével. A ZTE iránti szeretet kitartott a mai napig, de közben sok minden megváltozott.
- Mi volt az első igazi nagy élményed?
- Pontosabban mi lett volna... Az 1968-ban szerzett NB II-es bajnoki cím sajnos kiesett, mert sorkatona voltam. Augusztus 21-én  bevonultunk Csehszlovákiába „internacionalista kötelességünket” teljesíteni.  Tartalékosként velünk volt Szabó Rezső, akit én a ZTE valaha élt egyik legjobb játékosának tartok.

E.E.
(Folytatjuk)

 

A régi fatribün a ZTE-pályán. A felvétel 1925-ben készült.

 

Szabó Rezső kiismerhetetlen testcselével éppen a MÁV-DAC játékosait kergeti őrületbe.

 

*  *  *
Olvasóink segítségét kérjük!

 

Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha valakinek birtokában van a B-középpel kapcsolatos fotó, relikvia, szíveskedjen értesíteni bennünket a következő elérhetőségeken:
email: zalatajkiado@gmail.com
telefon: 30/378-4465
Előre is köszönjük segítségüket!