Volt egyszer egy B-közép... (7.) (2016.04.05., 9:05)

- avagy ki volt a besúgó?

 

Az NB I-be jutott ZTE-re hóban, fagyban, sárban, esőben is kíváncsi volt a közönség. A felvétel az első élvonalbeli szezon ZTE-Komló (3-1) mérkőzésén készült. Szabó Rezső megszerzi az egerszegiek második gólját.

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre. S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani.
Az előző részekben a B-közép vezéregyéniségével, Szabó Tiborral, közismert nevén Tikével idéztük fel ezt az időszakot. (A riportsorozat előző részei az oldal alján találhatók.) Aztán megszakítottuk beszélgetésünket, mert üzenetet kaptunk a cikksorozat kapcsán. Valaki arra volt kíváncsi, hogy foglalkozunk-e a B-középpel, pontosabban  annak egy-két tagjával történt szomorú esettel. A rendőrségi üggyel, majd az azt követő jogi eljárással. Azzal, hogy voltak ebben  a szurkolótáborban beépített rendőrségi spiclik.
Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy az  1970-es évek elején voltunk. Egy nagy létszámú, szervezett csoportról volt szó. Az akkori hatalom feltételezhette, hogy mérkőzések előtt vagy után, idegenbeli találkozókra utazva a buszon ebben a körben elhangozhatnak rendszerellenes kijelentések.
Nos, ezekről a dolgokról szeretett volna szót váltani  egyik olvasónk. Egy hölgy, aki a B-közép tagja volt, és baráti szálak fűzték a szurkolótábor egyik vezéralakjához, Böcskey Jenőhöz. Folytatjuk a vele kezdett beszélgetést.

 

A B-közép lelkesedése átragadt a többi szurkolóra is. Rendre tömött lelátók előtt játszott a ZTE.

 

- Említette, hogy érdekesen alakultak a kihallgatások...
- Ez a „Bort, búzát, békességet” kezdetű strófa jelentette Böcskey Jenőnek a tőrdöfést. Még a B-közép vezérei is azt vallották, hogy egyedül Jenő énekelt csak a buszon. Nagyon nehéz helyzetbe került... Hiába próbált  közbenjárni a nővére, akinek akkor befolyásos munkahelye volt, de nem tudott segíteni.
- S megkezdődött Jenő vesszőfutása...
- Elítélték, börtönbe került. Ismerte őt?
- Igen. Egy-két évig az osztálytársam volt az általános iskolában. Nyitott, egyenes, jó képességű fiú volt. S természetesen a B-középből is ismertem. Hiszen én is a tagja voltam.
- Jenő élete teljesen megváltozott. Szégyellte magát, noha nem követett el főbenjáró bűnt. Fiatal volt, lázadó, szerette a csapatot... És cserbenhagyták.
- Meglátogatta a börtönben?
- Igen, egyszer... Előtte levelet írtam neki.
- Csak egyszer volt nála?
- Igen.
- Miért nem ment többször?
- Jenő meggyötört, megalázott ember lett. Nem akarta, hogy bemenjek hozzá.
- Mennyi ideig volt bent?
- Másfél évig. Amikor kijött, már nem a régi Böcskey Jenő volt.
- Hogy alakult az élete?
- Miután nem akart velem találkozni, tisztában voltam azzal, hogy mi már nem leszünk egy pár. Nemsokára férjhez mentem, s ő is megnősült...

E.E.
(Folytatjuk)

 

Amikor kijött a büntetés-végrehajtási intézetből, már nem a régi Böcskey Jenő volt.

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú ötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hatodik része olvasható!