Volt egyszer egy B-közép... (15.) (2016.05.13., 10:20)

- avagy ki volt a besúgó?

 

Szabó Tibor:  - Azt mondták, hogy örüljek, amiért nem lett bírósági eljárás az ügyből.

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre. S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani.
Több, mint negyven év elteltével is indulatokat gerjeszt az egykori ZTE B-közép történetének felelevenítése. Sokan kíváncsiak arra, hogy mi is történt valójában, miért indult bírósági eljárás több szurkoló ellen.

 

A Jókai úti rendőrkapitányságra vitték Szabó Tibort. (Az épületben jelenleg az ügyészség működik.)

 

Sorozatunkat azzal kezdtük, hogy megszólaltattuk Szabó Tibort, a B-közép egyik vezérét, aki elmesélte, hogyan is alakult ki az a szurkolótábor, amelyik akkoriban felvette a versenyt a Fradi B-középpel. Aztán jelentkezett egy hölgy, aki az egerszegi szurkolótábor markáns tagjának volt az első szerelme, majd megkereste szerkesztőségünket Böcskey Jenő özvegye is. Hogy teljes legyen a kép, Böcskey Jenőt rendszer elleni izgatásért jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélték. E riportokban  elhangzottak olyan mondatok is - szándékosság nélkül - , amelyek félreértésre adhattak okot annak kapcsán, hogy ki, vagy kik voltak ennek a B-középnek a rendőrségi besúgói. Már-már Szabó Tibor is úgy érezte, hogy oldalvágányra siklott az egész sorozat, hiszen a sejtetések mögött nem voltak konkrét nevek, így az olvasó szabadon kombinálhatott. Mint mondta, ha odáig érünk a történések felelevenítésében, részletesen elmeséli, hogy miképpen úszta meg a börtönbüntetést. (Az előző részek az oldal alján találhatók.)
- Térjünk vissza az 1972 november hetediki eseményekhez - javasolja Szabó Tike. - Ugye ez a nap akkor állami ünnep volt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója.  Ezen a napon a ZTE Diósgyőrben játszott bajnoki mérkőzést. Nélkülünk...
- Miért?
- A szokásoktól eltérően nem rendezett buszt az intéző.  Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a kertvárosi iskolába a ZTE NB I-es röplabda-csapatának szurkolni. Nekem - többek között - volt egy zöld-fehér sávos zászlóm, ezt vittem magammal. Nyilas demonstrációnak minősítették a bevonulásunkat a mérkőzésre. A rendőrség azonnal közbelépett. A legagresszívebb közülük egy Mazsola becenevű, a városi kapitány unokaöccse volt. Betuszkoltak a rendőrkocsiba, s ő vert gumibottal. Böcskey Jenő megpróbált védeni, levette a cipőjét és a gumibot elé tartotta, hogy az ütések ne a fejemet érjék. A Jókai úti kapitányság kapuján volt egy nagy rézkilincs, azt  megfogtam, de aztán a lábamnál fogva húztak be a rendőrségre.  A sorfalat álló rendőrök még meg is rugdostak. Ezek után én sem maradtam higgadt.

 

Az Ifjúsági Ház presszójában hangzott el először, hogy „Akkor is, akkor is, szívünk színe zöld-fehér!”

 

- Mit csináltál?
-  Csak annyit mondtam nekik, hogy szürke szamarak, nem ágyban haltok meg. Persze, hogy felkapták a vizet, ismét használták a gumibotot. Böcskey Jenőt elengedték, de mielőtt elment, annyit mondott: az Ifjúsági Házban várunk! A rendőrkapitány-helyettes vezette a kihallgatást, aztán szabálysértési eljárás indult ellenem.
- Milyen büntetést kaptál?
- 20 ezer forint pénzbüntetést. Akkor 1 200 forint volt a fizetésem. Még hálás is lehettem, mert azt mondták: örüljek, hogy nem lett bírósági eljárás az ügyből.
- Aztán kiengedtek... Az első utad nyilván az Ifjúsági Házba vezetett...
- Amikor beléptem a presszóba, akkor hangzott el tulajdonképpen először, hogy „Akkor is, akkor is, szívünk színe zöld-fehér!” Ez volt a katarzis, ez kovácsolta igazi közösséggé a szurkolótábort. Ez a közösség már a pályaépítésnél kezdett alakulni. Először a földmunkáknál segítettünk, de összevesztünk a ZTE labdarúgó szakosztályának mindenható urával. Később aztán a kerítés és a lelátó festésénél ismét bekapcsolódtunk a társadalmi munkába.

E.E.
(Folytatjuk)

 

1972. őszén a B-közép nem tartott a csapattal Diósgyőrbe (DVTK-ZTE 1-0). Tavasszal a két együttes összecsapása 1-1-es döntetlennel zárult Egerszegen. A felvételen Soós István cselezi ki a vendégek védőjét.

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú ötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hetedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú nyolcadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú kilencedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenkettedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenharmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizennegyedik része olvasható!