Volt egyszer egy B-közép... (3.) (2016.03.08., 8:45)

 

Szabó Tibor: - Teljesen tanácstalanok lettek a fradisták.

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre.
S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani. 1972 őszén a Népstadionban ugyan a zöld gyepen a Fradi nyert 2-0-ra a ZTE ellen, a lelátón az egerszegi szurkolók győztek. S ezt a fradisták értékelték is. Akkor született meg a ZTE-FTC barátság, ami azóta is tart.
Ennek a B-középnek volt emblematikus személyisége, vezére Szabó Tibor a Felszabadulás térről. Ma Orsolya térnek nevezik. Szabó Tibort pedig hívjuk csak Tikének. Úgy, ahogy mindenki ismerte. (Az interjú előző részei az oldal alján találhatók.)

 

Akárcsak a csapat, a B-közép is országos feltűnést keltett.

 

- Egy győri kirándulás emlékeinek felidézésénél hagytuk abba beszélgetésünket…
- Ott Győrben, az éttermi nótázáson felbuzdulva határoztuk el, hogy rendszeresen összejövünk Zalaegerszegen. Nagyon jó helynek bizonyult ehhez a Kertvendéglő kedd délutánonként, ugyanis az ebédeltetés után ezen a napon mindig bezárt.  Megbeszéltük Ragán  Lajos üzletvezetővel, hogy szeretnénk ott próbálni, s ő partner volt ebben. A  kisérő zenét a billentyűs Kálni Jancsi szolgáltatta. A dalszövegeket a vendéglátó vállalat központjában sokszorosítottam, a Kertvendéglőben kiosztottam, s mi is készültünk a mérkőzésekre. Nem volt nehéz ezeket megtanulni, hiszen a dallamokat a magyar népdalokból kölcsönöztük, csak a szöveget költöttük át. Visszatérve a győri kirándulásra, a ZTE szegedi győzelmének ünneplésére az étteremben... Másnap reggel Rózsa Pityu  kiment a győri állomásra, megvette az összes Népsportot, s osztogatni kezdtük a helyieknek, s közben kiabáltuk: győzött a ZTE Szegeden! Azt tudni kell, hogy az NB I-be való feljutásért a Győri MÁV DAC volt a legnagyobb riválisunk.
- A klub hogyan viszonyult akkor a B-középhez?
- Az első idegenbeli NB I-es meccsünk Komlón volt. A ZTE buszt biztosított a szurkolóknak. Elkértük a Mária Magdolna templomból a hatalmas kereplőt (Nagyszombaton a harang helyett használják, amikor a „harangok Rómába mennek” - a szerk.), s elvittünk magunkkal. Szőrös, vagyis Bertók  Tibi egy pillanatig nem lankadt, úgy szólt az a hatalmas kereplő, mint a géppisztoly. A hatszólamú dallamkürt is ott volt velünk természetesen. Így mutatkozott be idegenben a B-közép. Kikaptunk ugyan 1-0-ra, de a következő mérkőzésen itthon aztán átélhettük az első NB I-es győzelem örömét, s éppen a Szeged ellen.

 

Talán nem véletlen, hogy Magyarország egyetlen aranylabdás labdarúgója, Albert Flórián éppen a ZTE ellen játszotta utolsó bajnoki mérkőzését. A fotó ezen a találkozón készült. Jobbról Albert, Vörös és Déri kapus.

 

- Aztán következett a Fradi elleni összecsapás a Népstadionban...
- Az volt a nagy áttörés. Az FTC-szurkolók átjöttek a szektorukból és meg akartak verni minket. De ott voltunk közel kétszázan, szervezetten, mindenre elszántan. Patthelyzet alakult ki... A Fradi-szurkolók nem mentek el, hanem az alattunk lévő rendőrsorfal tagjainak kezdtek kiabálni: lila majmok, lila majmok! Tudni kell, hogy az FTC nagy riválisa, az Újpesti Dózsa akkor a belügy csapata volt. Mi pedig átvettük ezt a rigmust... Elkezdtek a fradisták Dózsa-ellenes nótákat énekelni, s mi is bekapcsolódtunk.  Sőt, újabb strófákkal folytattuk. A következő fordulóban éppen a Dózsa jött Egerszegre, így hát elkezdtük ezt a nótát: Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra/ Egerszegen kapjon ki majd a Dózsa, négy nullra!... Teljesen tanácstalanok lettek a fradisták. A meccs végén már úgy mentünk  a stadionból a Keleti pályaudvarig, hogy együtt kiabáltuk: Egyetértést, szabadságot, ZTE-Fradi barátságot! Az egyetértést a Fradi-címerből kölcsönöztük, a szabadság követelése - ahogy most belegondolok - 1972-ben meglehetősen meredek dolognak számított.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Jelenet egy ZTE-Újpest mérkőzésről. Jobbról: Bene, Papp II., Filó és Fekete.

 

*  *  *
Olvasóink segítségét kérjük!

 

Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha valakinek birtokában van a B-középpel kapcsolatos fotó, relikvia, szíveskedjen értesíteni bennünket a következő elérhetőségeken:
email: zalatajkiado@gmail.com
telefon: 30/378-4465
Előre is köszönjük segítségüket!

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!