Volt egyszer egy B-közép... (8.) (2016.04.08., 10:45)

- avagy ki volt a besúgó?

 

Amikor még NB I B-s volt a ZTE. Az akkori nagy rivális, a MÁV DAC elleni mérkőzésre érkezett Győrbe a B-közép.

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre. S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani.
A korábbi részekben a B-közép vezéregyéniségével, Szabó Tiborral, közismert nevén Tikével idéztük fel ezt az időszakot. Aztán megszakítottuk beszélgetésünket, mert üzenetet kaptunk a cikksorozat kapcsán. Valaki arra volt kíváncsi, hogy foglalkozunk-e a B-középpel, pontosabban  annak egy-két tagjával történt szomorú esettel. A rendőrségi üggyel, majd az azt követő jogi eljárással. Azzal, hogy voltak ebben  a szurkolótáborban beépített rendőrségi spiclik.
Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy az  1970-es évek elején voltunk. Egy nagy létszámú, szervezett csoportról volt szó. Az akkori hatalom feltételezhette, hogy mérkőzések előtt vagy után, idegenbeli találkozókra utazva a buszon ebben a körben elhangozhatnak rendszerellenes kijelentések.

 

Böcskey Jenő… Immár 18 éve halott.

 

Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkorbácsolja az érzelmeket a ZTE egykori B-közepének története. Újabb levelet kaptunk. Ezúttal Böcskey Jenő özvegye jelentkezett. (Böcskey Jenő 1998-ban meghalt - a szerk.) A vele készített interjúval folytatjuk sorozatunkat. (Az előző részek az oldal alján találhatók.)
- Amikor ezt a sorozatot elindítottuk, nem volt más szándékunk, mint az, hogy emléket állítsunk ennek a csodálatos csapatnak és nagyszerű szurkolótáborának. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen érzelmi reakciókat vált ki...
- Az első ok, amiért jelentkeztem az volt, hogy rosszul jelent meg a neve - mondja az özvegy. - Őt mindig zavarta, ha i-vel írták. Legalább az legyen rendben, hogy Böcskeynek írják a nevét, ha már az életét tönkre tették. Aztán beszéltem a nagyobbik fiúnkkal...
- Ha jó tudom, két fiatok van...
- Igen. Az idősebb 39, a kisebbik 37 éves. Azt mondta a fiam: itt az ideje, hogy tisztába tegyük a dolgokat! Ha megkésve is, de tudják meg az ismerősök, hogy apánk nem bűnöző volt, nem azért ült börtönben.

 

Elbocsátó papír a börtönből.

 

- De amivel vádolták, akkoriban köztörvényes bűncselekménynek számított. Rendszer elleni izgatásnak. Priusza lett, a közügyektől eltiltották.
- Ez valóban így volt. A fiam is azt tanácsolta, hogy beszéljünk végre erről az ügyről, hiszen az édesapja nem lopott, nem bántott senkit. Az emberek viszont csak annyit tudtak, hogy a Böcskey börtönben volt. Nagyon kevesen voltak azok, akik tudták, hogy miért. A másik ok, ami miatt írtam és telefonáltam, a Jenő korábbi barátnőjének nyilatkozata volt. Nem voltam részese Jenő akkori életének, tehát nem is akarok ezzel kapcsolatban nyilatkozni. De a történetet folytatni kell, mert annak már én is része voltam. A legnehezebb időszakban.
- Mikor ismerkedtetek meg?
- Zalaegerszegi születésű vagyok, nagyon sok embert ismertem akkoriban, mint ahogy téged is. Nagyjából egy korosztályba tartozunk. A szabadulása után jöttünk össze, először csak barátok voltunk, aztán szorosabb lett a kapcsolat, s szerelem a vége. Összeházasodtunk, s megpróbáltunk  normális életet élni.
- Nem voltak fenntartásaid egy börtönviselt emberrel szemben?
- Nem! Annak ellenére, hogy még Jenő édesapja sem helyeselte a kapcsolatunkat. Nem azért, mert rossz ember volt a fia, hanem azért, mert még gyakorlatilag kislány voltam, 19 éves. Jenő azt hitte, azzal, hogy leülte a büntetését, minden rendben van. Új élet kezdődik. Tévedett. A priusz, a megfigyelés nyomasztó terhei rátelepedtek és megfojtották...

E.E.
(Folytatjuk)

 

Az akkori ZTE-t szenvedélyesen szerették a szurkolók.

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú ötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hetedik része olvasható!