Volt egyszer egy B-közép... (21.) (2016.10.05., 10:15)

- avagy ki volt a besúgó?

 

Szabó Tibor: - Radikális csoport voltunk, lelkesen, tiszta szívvel szurkoltunk a ZTE-nek.

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre. S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani.
Több, mint negyven év elteltével is indulatokat gerjeszt az egykori ZTE B-közép történetének felelevenítése. Sokan kíváncsiak arra, hogy mi is történt valójában, miért indult bírósági eljárás több szurkoló ellen.
Sorozatunkat azzal kezdtük, hogy megszólaltattuk Szabó Tibort, a B-közép egyik vezérét, aki elmesélte, hogyan is alakult ki az a szurkolótábor, amelyik akkoriban felvette a versenyt a Fradi B-középpel. Aztán jelentkezett egy hölgy, aki az egerszegi szurkolótábor markáns tagjának volt az első szerelme, majd megkereste szerkesztőségünket Böcskey Jenő özvegye is. Hogy teljes legyen a kép, Böcskey Jenőt rendszer elleni izgatásért jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélték. E riportokban  elhangzottak olyan mondatok is - szándékosság nélkül - , amelyek félreértésre adhattak okot annak kapcsán, hogy ki, vagy kik voltak ennek a B-középnek a rendőrségi besúgói. Már-már Szabó Tibor is úgy érezte, hogy oldalvágányra siklott az egész sorozat, hiszen a sejtetések mögött nem voltak konkrét nevek, így az olvasó szabadon kombinálhatott. Mint mondta, ha odáig érünk a történések felelevenítésében, részletesen elmeséli, hogy miképpen úszta meg a börtönbüntetést. Folytatjuk beszélgetésünket. (Az előző részek az oldal alján találhatók.)

 

A B-közép is országos feltűnést keltett, nem csak a csapat.

 

- Használt a megyei tanács elnökének figyelmeztetése?
- Igen! Kicsit visszafogtuk magunkat.
- Ezek szerint kezes bárányok lettek a B-közép tagjai?
- Azt azért nem mondanám. Radikális csoport voltunk, lelkesen, tiszta szívvel szurkoltunk a ZTE-nek. Volt egy érdekes esetünk, még az NB I B-ben. 1972 június elején Dorogon játszottunk.  Böcskey Jenő szólt, hogy vigyázzak, mert valaki kiszúrt a nézőtéren. Mint később kiderült, egy nyomozó felém küldött néhány gyanús kinézetű embert, hogy kapjanak el. Színlelve a menekülést, a társaimmal befutottunk a buszba, majd a visszaútra tartogatott pezsgőkkel és hosszúnyakú borosüvegekkel leszálltunk. A dorogi nehézfiúk megfordultak, s elfutottak. Biztos vagyok abban, hogy bele akartak kergetni bennünket valami balhéba.
- A B-közép az idegenbeli mérkőzések után Balatonszárszón mindig bevárta a csapatot…
- Az első idegenbeli pontszerzés, a csepeli döntetlen után is ez történt. A szárszói Véndiófában kellőképpen megünnepeltük az első idegenbeli pontot. Balatonszárszón járva, vagy a település nevét hallva mindig az akkori élmények jutnak eszembe.

 

Böcskey Jenő... Rendszer elleni izgatásért elítélték. Később - jogsértés miatt - semmisnek nyilvánították az ítéletet.

 

- Térjünk rá a rendőrségi vizsgálatra!
- Vége lett az első NB I-es szezonnak. Édesapám az MHSZ-nél dolgozott, különböző légoltalmi feladatok tartoztak hozzá többek között. A megyei tanácson volt akkor egy kihelyezett légo parancsnokság K. őrnagy és Sz. százados vezetésével. Az idegenbeli mérkőzésekre utazva többnyire ők voltak a buszparancsnokok. Legelőször őket hallgatták ki, mégpedig a katonai ügyészségen. Ők édesapámmal munkakapcsolatban voltak, s elmondták neki, hogy a B-közép volt a téma.
- A B-közép tagjai mikor kerültek sorra?
- Akár hiszed, akár nem, nekem nem szóltak a többiek a kihallgatásokról. Soha nem kérdeztem senkit. A mostani cikksorozat kapcsán hallottam arról, hogy egy időközben, 1973-ban bevonult katonát az ország másik részéből hívták haza kihallgatásra a rendőrök.

E.E.
(Folytatjuk)

 

A balatonszárszói Véndiófa. Itt a szurkolók mindig bevárták a csapatot a budapesti mérkőzések után.

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú ötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hetedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú nyolcadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú kilencedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenkettedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenharmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizennegyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenhatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenhetedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizennyolcadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú tizenkilencedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú huszadik része olvasható!