Volt egyszer egy B-közép... (10.) (2016.04.15., 8:50)

- avagy ki volt a besúgó?

 

Reménykedett. Olyan volt, mint a kisgyermek, akit  a sarokba állítanak, s amikor kijön onnan, azt hiszi, hogy letöltötte büntetését. 

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre. S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani.
A korábbi részekben a B-közép vezéregyéniségével, Szabó Tiborral, közismert nevén Tikével idéztük fel ezt az időszakot. Aztán megszakítottuk beszélgetésünket, mert üzenetet kaptunk a cikksorozat kapcsán. Valaki arra volt kíváncsi, hogy foglalkozunk-e a B-középpel, pontosabban  annak egy-két tagjával történt szomorú esettel. A rendőrségi üggyel, majd az azt követő jogi eljárással. Azzal, hogy voltak ebben  a szurkolótáborban beépített rendőrségi spiclik.

 

Lelkes, szervezett, fiatalokból álló csapat volt a B-közép.

 

Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy az  1970-es évek elején voltunk. Egy nagy létszámú, szervezett csoportról volt szó. Az akkori hatalom feltételezhette, hogy mérkőzések előtt vagy után, idegenbeli találkozókra utazva a buszon ebben a körben elhangozhatnak rendszerellenes kijelentések.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkorbácsolja az érzelmeket a ZTE egykori B-közepének története. Újabb levelet kaptunk. Ezúttal Böcskey Jenő özvegye jelentkezett. (Böcskey Jenő 1998-ban meghalt - a szerk.) A vele készített interjú következő epizódjával folytatjuk sorozatunkat. (Az előző részek az oldal alján találhatók.)
- Jenő nagyon bízott abban, hogy egyszer visszakapja korábbi munkakörét, de ha azt nem, akkor is előbbre léphet - mondja az özvegy. -. Esélye sem volt rá, meg volt bélyegezve. S ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben fordult ahhoz a „partnerhez”, amihez nem kellett volna. Ezt könnyen mondhatjuk kívülről, de mi nem az ő helyzetében voltunk. Az állandó megaláztatás, reménytelenség sodorta abba a helyzetbe. Ezt otthon nem is igen vettük észre, nem látszott rajta, hiszen a munkahelyén történt minden. Itthon  legfeljebb egy-két üveg sört ivott meg.  Egy orvosi vizsgálat mutatta ki a betegségét. Azt mondta, csak így tudta elviselni ezt az állapotot.

 

Még az NB I B-s időszakban készült a fotó. A mérkőzés kezdésére várnak a B-közép tagjai egy idegenbeli mérkőzésen.

 

- Térjünk vissza a bírósági eljáráshoz!
- Jenő akkor katona volt. Amikor bevonult a börtönbe, megszakították szolgálatát. A közügyektől való eltiltás letelte után még le kellett volna töltenie a hátralévő tizenegy hónapot. Szerencsére sikerült elintézni, hogy ne vonuljon be ismét, mert ahogy említettem, akadtak azért jóakarók. Egészségügyi okokra való hivatkozással alkalmatlan lett, de a katonaadót végig fizette.
- Miután kijött a börtönből, nem érzett, nem látott perspektívát?
- De igen. Reménykedett... Olyan volt, mint a kisgyermek, akit  a sarokba állítanak, s amikor kijön onnan, azt hiszi, hogy letöltötte büntetését.  Ő nem ez a kisgyerek volt már akkor, hanem az az ember, aki kijött a börtönből, s akinek legtöbbször csak keresztbe tettek.
- Ő valójában azért kapott közel két év börtönt, mert olyant mondott, énekelt, ami ma bármikor elhangozhat akár a rádióban, televízióban is. „Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország...” Többek között ezt is a számlájára írták.
- Ilyeneket énekeltek, meg  a Bort, búzát, békességet... kezdetű „verset”. De nem csak ők, hanem még sokan a B-középből. A hatalom ezt bűncselekménynek tartotta akkor. Féltek ettől a fiatalokból álló, lelkes csapattól.
- Egyébként a „Bort, búzát, békességet” kissé átköltve is elhangzott, s ez nem tetszett a rendőrségnek. Mert a rendőrség értesült mindenről, hiszen a buszon, a társaságban voltak spiclik is.
- Jenő is beszélt erről, de csak sejtései voltak arról, hogy kik azok.
- Említett neveket?
- Igen.

E.E.

(Folytatjuk)

 

Zalaegerszegen, a megyében azokban az években valóságos közügy volt a ZTE szereplése.

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú ötödik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hatodik része olvasható!

Ide kattintva az interjú hetedik része olvasható!

Ide kattintva az interjú nyolcadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú kilencedik része olvasható!