Volt egyszer egy B-közép... (5.) (2016.03.23., 12:00)

 

Szabó Tibor: - Ott hangzott el először, hogy akkor is, akkor is, a szívünk színe zöld-fehér!

 

Most, hogy az ember tapasztaltabb korba lépett, rájön, hogy valóban nem történik semmi sem véletlenül. Mint ahogy az sem, ami Zalaegerszeg labdarúgásában az 1960-as évek végén megesett.
Érett lett a helyzet arra, hogy a ZTE merész célokat fogalmazzon meg. Dinamikusan fejlődött a város, kiváló játékosok kerültek a klubhoz, a megyei tanács vezetője, Ujvári Sándor szerette a sportot és sokat is tett érte. S néhány év múlva már zalai csodáról beszélt az ország. Bajnoki cím az NB II-ben, ezüstérem az NB I B-ben, feljutás az NB I-be. Abszolút újoncként a hatodik helyet megszerezve a zalaegerszegi futballcsapat valóban csodát hajtott végre.
S volt ennek az együttesnek egy csodálatos szurkolótábora, a B-közép. Amelyikkel még a fanatikus FTC-szurkolók sem mertek tengelyt akasztani. 1972 őszén a Népstadionban ugyan a zöld gyepen a Fradi nyert 2-0-ra a ZTE ellen, a lelátón az egerszegi szurkolók győztek. S ezt a fradisták értékelték is. Akkor született meg a ZTE-FTC barátság, ami azóta is tart.
Ennek a B-középnek volt emblematikus személyisége, vezére Szabó Tibor a Felszabadulás térről. Ma Orsolya térnek nevezik. Szabó Tibort pedig hívjuk csak Tikének. Úgy, ahogy mindenki ismerte. Vele beszélgetünk. (Az interjú előző részei az oldal alján találhatók.)

 

A kertvárosi iskola, ahol 1972 november 7-én a röplabda-csapatnak szurkolt a B-közép.

 

- 1972-ben, a november hetediki Diósgyőr-ZTE mérkőzésre nem utazott el a B-közép, mert az intéző elfelejtett buszt biztosítani…
- Úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a kertvárosi iskolába az NB I-es röplabda-csapatnak szurkolni. Böcskei Jenő, Bertók Tibi és jómagam nem tartottunk a többiekkel, más úton mentünk. Megállt mellettünk a rendőrautó, s azt mondták, hogy adjuk oda a ZTE-zászlót. Mondtam, hogy a zászlót nem adom, ezért be akartak tuszkolni a kocsiba. Gumibottal vertek, úgy ültettek be az autóba, velem együtt Böcskei Jenőt is. „Szőröst”, vagyis Bertók Tibort nem vitték be a rendőrségre. A Jókai úti kapitányságon kötöttünk ki, a lábamnál fogva húztak fel a lépcsőn, közben a rendőrsorfal tagjai rugdostak. A szurkolótábor kiment a kertvárosi iskolába, s a röplabda-meccsen elkezdte énekelni: Nem mentünk el, nem mentünk el Diósgyőrbe, tudja meg az egész város, szétverték a szétverték a ZTE-tábort! Ujvári Sándor, a megyei tanács elnöke is ott volt a mérkőzésen és megkérdezte, hogy hol vagyok. Mondták, hogy a rendőrségen, mert letartóztattak. Betelefonált, s akkor engedtek ki. Az Ifjúsági Ház presszójában várt a csapat, s amikor beléptem, feledhetetlen pillanatok vártak rám. Ott hangzott el először, hogy „akkor is, akkor is, a szívünk színe zöld-fehér!” Az előzményekről csak annyit: mivel zöld-fehér sávos (a klub hivatalos színe akkor zöld-fehér volt - E.E.) volt a lobogónk, ránk fogták, hogy nyilas felvonulást rendeztünk Zalaegerszegen. Ez volt a vád ellenem.
- Erre a későbbiekben még visszatérünk. De maradjunk  a szurkolótábornál! A csapat óriási feltűnést keltett az első NB I-es évben. S hogy vélekedtek a szurkolótáborról?
- Következett a Pécs elleni mérkőzés. Elterjedt a városban, hogy a ZTE ellen fogunk szurkolni. Tény, hogy nem mentünk oda a szokott helyre. Sokáig síri csend volt a mérkőzésen, aztán a szünetben megszólalt a kórus: Szabó Tike gyere ide! Odamentem, s újra felhangzott: Akkor is, akkor is, szívünk színe zöld-fehér! 1-0-ra legyőztük a Pécset. A B-közép szenvedélyesen szerette ezt a csapatot, eszünkbe sem jutott volna ellene szurkolni más hibája miatt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy nem csak a ZTE, hanem szurkolótábor is országos elismertségre tett szert.
- S következett egy igazán emlékezetes mérkőzés a Budapesti Honvéd ellen. Eső, havaseső, hó, irreális körülmények...
- A tv is közvetítette a találkozót. Sokan elmentek haza, s a játékosok sem akartak kijönni. Ismét felhangzott a ZTE-kórus: Gyertek ki, gyertek ki! Amikor az eltávozó szurkolók meghallották az üdvrivalgást, visszajöttek. Az egyik legnagyobb élményem volt ez a mérkőzés, hiszen 4-1-re nyertünk. A szünetben Kocsis Lajos, a Honvéd kitűnő válogatott játékosa odament dr. Lakat Károly edzőhöz, s azt kérte: mester, cseréljen le, mert nagyok fázok!

E.E.
(Folytatjuk)

 

Akárcsak az 1972/73-as bajnokságban, úgy egy évvel később ugyancsak 1-0-ra nyert a ZTE a PMSC ellen Zalaegerszegen. A felvétel ezen a találkozón készült: a góllövő Soós Istvánt köszönti Józsi György (ő szerezte a győztes találatot az előző bajnokságban a Pécs ellen) és Bita József.

 

*  *  *
Olvasóink segítségét kérjük!

 

Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha valakinek birtokában van a B-középpel kapcsolatos fotó, relikvia, szíveskedjen értesíteni bennünket a következő elérhetőségeken:
email: zalatajkiado@gmail.com
telefon: 30/378-4465
Előre is köszönjük segítségüket!

 

Ide kattintva az interjú első része olvasható!

Ide kattintva az interjú második része olvasható!

Ide kattintva az interjú harmadik része olvasható!

Ide kattintva az interjú negyedik része olvasható!