„Tudnál valami értelmes dolgot is csinálni?” (2019.07.25., 8:35)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (16.)

 

Itt már tagja a stábnak… A hátsó sorban jobbról az első Sipos László, mellette Béres István (a fotó rákattintva nagyítható).

 

„Sipi” … csak így, röviden, s mindenki tudta, hogy kiről van szó. Az ő pályafutása tulajdonképpen a ZTE kosárlabda-csapatának NB I-be jutásával kezdődött a klubnál. Nála hitelesebben ezt más nem tudná feleleveníteni. Ezt tesszük most egy korabeli cikk segítségével. Mert vele sem tudunk már beszélgetni. Korán, nagyon korán elment közülünk. Ezt üzeni nekünk „Sipi”, vagyis Sipos László, a Zalatáj korabeli cikkének segítségével:
„1978. december… A napra pontosan már nem emlékszem, pedig fontos nap volt, az biztos. Ezen a napon jutott fel az NB I-be először zalaegerszegi férfi kosárlabda-csapat.
Székesfehérvár, Építők-csarnok. Ezen a napon dőlt el, hogy a pályára lépő két csapat közül melyik nyeri meg a bajnokságot és jut fel a legmagasabb osztályba. A ZTE veretlenül állt az élen, a házigazda Székesfehérvári Építőknek is csak egy veresége (a ZTE Zalaegerszegen 26 pont különbséggel nyert) volt. Ha a hazaiak 27 ponttal tudnak nyerni, akkor ők a bajnokok. A nézőtéren foglaltam helyet, még »csak« szurkoló voltam. Emlékezetem szerint kb. 100 zalaegerszegi kísérte el a ZTE-t erre a mindent eldöntő mérkőzésre. Telt ház fogadta a csapatokat, nagyon feszült volt mindenki a teremben. Nem érkezett meg az egyik kijelölt bíró, ezért (érdekes módon játékvezetői felszereléssel együtt a helyszínen tartózkodó) Berendi Lászlót kérték fel, hogy vezesse le a találkozót. Nálam volt a fényképezőgép és a mérkőzés alatt sikerült egy-két képet készítenem. A ZTE a következő játékosokkal állt ki: Lázár Béla, Vágvölgyi Tamás, Ivánkovics István, Halász István, Monok István, Góczán Gábor, Herényi Jenő, Novák Gábor, Németh István, Magyar András, edző: Kristóf László. Lázár, Vágvölgyi, Halász, Monok, Novák, Németh és Magyar már játszott az NB I-ben, emlékezetem szerint mégis mindannyian feszültek voltak. Még Kristóf László edzőn is látszott a tét nagysága, pedig ő már a Körmend csapatával megszokhatta az NB I-ben az ilyen szituációkat.

 

Lelkes szurkolóból technikai vezető lett.

 

Nem is úgy alakultak a dolgok, ahogy azt előre elképzeltük. Végig vezetett a hazai csapat és akkor jött egy rettenetes szituáció: Halász István (Pecás) lába (még a nézőtéren is jól hallhatóan) nagyot roppant, hosszú ápolás után sem tudta tovább folytatni a mérkőzést. Rettenetes izgalomban folytatódott a küzdelem. A székesfehérváriak rohamoztak, s ahogy teltek a percek, egyre inkább úgy tűnt: csak álom marad a nagyon áhított NB I. Egy dologban bízhattunk, abban, hogy a 26 pontos zalaegerszegi győzelmünk elég lesz. Abból a csapatból voltam már akkor meghitt baráti kapcsolatban (ezek a barátságok ma is tartanak): Monok Istvánnal és Magyar Andrással. Két perc volt hátra a mérkőzésből, az oldalvonalról mi hozhattuk játékba a labdát. Ahogy jött ki Magyar Andris elvégezni a bedobást, kacsintott és azt mondta: Sipi, megvan az NB I! Emlékszem, ez a kacsintás és ezek a szavak visszaadták a hitemet, pedig akkor az Építők már 23 ponttal vezetett. Azoknak, akik a három bajnoki címet a csapattal együtt élték meg, nem kell külön elmondani, hogy milyen érzés volt, amikor megszólalt a mérkőzés végét jelző duda és az eredményjelzőn 25 pontos hazai győzelem állt. 25 ponttal kaptunk ki, viszont ez a vereség azt jelentette, hogy bajnokok vagyunk, és 1979 már úgy kezdődik, hogy a ZTE férfi kosárlabda-csapata NB I-es. Az akkori vezetés abban a pár napban, – ami rendelkezésre állt a következő évi bajnokság nyitányáig – nagyot alkotott. (Akkoriban a bajnokság még tavaszi-őszi rendszerben zajlott.)

 

A Dísz téri köszöntésen (első sorban jobbról a harmadik) az újabb bajnoki cím után.

 

Varga Ferenc személyében új edző, a keretben pedig meghatározó játékosok kerültek az újonchoz: Szücs József, Rózsás Gábor, Magyar Attila. Közülük csak Magyar Attila tudott az első NB I-es meccsen játszani 1979. január 13-án az Oroszlányi Bányász ellen Zalaegerszegen a ZTE munkacsarnokában, mert Szücs József és Rózsás Gábor igazolása csak később rendeződött. A csapat viszont nélkülük is fantasztikus volt, hiszen 100-67-re győzött és ez egy újonctól igazán nem rossz teljesítmény. Kosárlabdalázban égett a város, jöttek a szebbnél-szebb győzelmek, voltak fájdalmas vereségek is, de az, hogy az újonc végül a 9. helyen zárja az idényt, előrevetítette azt, hogy Egerszegen a sportág gyökeret ver és nagy sikerek helyszíne lesz. Az első fél évben (mint szurkoló) ott voltam minden hazai és idegenbeli mérkőzésen, aztán 1979. nyarán szólt Monok Pisti, hogy Varga Ferenc, az edző szeretne velem beszélni. Emlékszem, nagyon izgatottan mentem el a találkozóra, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit akarhat tőlem, az egyszerű szurkolótól egy menő csapat szakvezetője. Még az is megfordult az agyamban: megtiltja, hogy minden edzésen ott legyek, hogy a csapattal együtt utazzak az idegenbeli mérkőzésekre, pedig azt elődei (Lázár Béla játékosedző és Kristóf László) is megengedték. Varga Ferenc szigorúan rám nézett és megkérdezte: azon kívül, hogy mindig a csapat körül lófrálsz, tudnál-e valami értelmes dolgot is csinálni? Megkérdeztem: mire gondol? Először is, ha letegezlek, tegezz vissza. Másodszor: nem lenne kedved a csapat intézője lenni? Így történt, hogy 1979. szeptemberében Oroszlányba már mint a csapat intézője utaztam és Béres István szakosztályvezetőségi tag bevezetett a jegyzőkönyvvezetés rejtelmeibe, a következő módszerrel: a nagy meccs jegyzőkönyvét ő írta, természetesen nyerünk. A meccs után még az öltözőben örültem a fiúkkal együtt, amikor jött Tottyantó (ez volt a beceneve), hogy Sipi gyere, keresnek. Ki a fene kereshet engem Oroszlányban? A zsűriasztalhoz vezetett, leültetett a jegyzőkönyv mögé és azt mondta: na gyerek, ezt most te írod! Hát így kezdődött és rengeteg jegyzőkönyv (hazai, nemzetközi, válogatott) lett belőle.

Sipos László
»nyugdíjas« technikai vezető”
(Folytatjuk)

 

Az NB I-be jutás és bemutatkozás 20 éves jubileumán Gyimesi Endre polgármester köszönti az egykori főszereplőket. Jobbról a harmadik „Sipi”.

 

Negyven éve az élvonalban... (1.) (2019.01.23.)

Negyven éve az élvonalban... (2.) (2019.01.28.)

Negyven éve az élvonalban... (3.) (2019.01.30.)

Negyven éve az élvonalban... (4.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (5.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (6.) (2019.02.13.)

Negyven éve az élvonalban... (7.) (2019.02.27.)

Negyven éve az élvonalban... (8.) (2019.03.14.)

Negyven éve az élvonalban... (9.) (2019.03.26.)

Negyven éve az élvonalban... (10.) (2019.04.08.)

Negyven éve az élvonalban... (11.) (2019.04.15.)

Negyven éve az élvonalban... (12.) (2019.05.07.)

Negyven éve az élvonalban... (13.) (2019.05.16.)

Negyven éve az élvonalban... (14.) (2019.06.19.)

Negyven éve az élvonalban... (15.) (2019.07.09.)