Oszi, az öntörvényű (2019.05.16., 12:35)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (13.)

 

Góczán Gábor: - Ugyan fiatal játékos voltam, de nagyon vágytam a sikerre.

 

Góczán Gábor, vagyis Oszi, a ZTE kosárlabda-csapatának bohém alakja (erre a jelzőre később visszatérünk – a szerk.). Egy különleges rekordot tart: az élvonalba került, s az NB I-ben bemutatkozott játékosok közül ő játszotta a legtöbb mérkőzést a legjobbak között. Összesen 279 mérkőzésen lépett pályára, 3243 pontot szerzett. Pontgyártásban az akkori gárdából csak Szücs József tudta megelőzni, aki 271 találkozón 6304 pontot gyűjtött.
Góczán Gábor 1977-ben lett a ZTE játékosa.
- Hogy kerültél Zalaegerszegre?
- 1977-ben igazoltam Zalaegerszegre, a ZTE-hez. Még a Zalaegerszegi Építőkkel való fúzió előtt voltunk.
- Ki hívott a ZTE-hez?
- Novák Gábor, aki később a klub játékosa lett, majd a ZTE női csapatának edzője. Hármunkat keresett meg. Katona Andrást, Jankovics Attilát és engemet az OSC-ből. Katona Andrissal maradtunk Egerszegen.

 

Kétszázötvenedik NB I-es találkozója előtt köszönti Simon József szakosztályvezető.

 

- Negyven év telt el a feljutás óta. Nyilván változnak az érzések az elmúlt évtizedek alatt, de a lényeg nem. Mi az, amire ma is szívesen emlékezel?
- Csoda volt a feljutás a székesfehérvári találkozó után. Nekem különösen az, hiszen az érettségi találkozómra mentem a bajnokavatás után. Dupla ünnep volt ez számomra.
- A pályán is volt egy rendhagyó „érettségi feladat”, hiszen a székesfehérvári találkozón Halász István, az elsőszámú irányító megsérült…
- „Pecás” kiválásával nehéz helyzetbe kerültünk. Én még nagyon fiatal, tapasztalatlan játékos voltam, de úgy gondolom, hogy a katonai szolgálatot Zalaegerszegen teljesítő körmendi Németh Istvánnal, „Csicsával” igyekeztünk megoldani a feladatot.

- Most nem a teljes pályafutásodról van szó, hiszen az 1978-79-es évekről beszélgetünk. Hogy emlékszel erre az időszakra?
- Ugyan fiatal játékos voltam, de nagyon vágytam a sikerre. Az NB I-be való feljutás elindított egy pályán, ami a válogatottsághoz, az 1988-as bajnoki címhez és a kupagyőzelemig vezetett. Ezt soha nem felejthetem el.

 

Lábadozás… A Sibenik elleni Koracs Kupa mérkőzésen elszenvedett súlyos térdsérülés miatt hosszú kihagyás következett.

 

- Vargabetűk jellemezték pályafutásodat és eddigi életedet. Most ismét visszatértél Zalaegerszegre. Végállomás egykori sikereid városa?
- Itt élek, itt dolgozom, itt szeretnék megállapodni.
- S mi lesz a kosárlabdával?
- Nem szeretnék elszakadni a sportágtól. Talán ősztől a ZTE utánpótlásánál is kaphatok szerepet, de a Ricsillánál sem lehetetlen, hogy kipróbáljam átadni a tapasztalataimat a fiataloknak.
- Góczán Gábor, Oszi, vagyis a bohém… Mi jut erről eszedbe?
- Nem voltam könnyű játékos, de a kosárlabdát nagyon szerettem, s szeretem ma is. A nyugtalan évek elmúltak, ideje megállapodni. Erre törekszem. Abban a városban, ahol úgy érzem, hogy szerettek a szurkolók.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Vidám hangulatban… Balról Magyar Attila, Góczán Gábor, Monok István, Halász István, Vágvölgyi Tamás, Nagy József, Lázár Béla, Herényi Jenő egy jubileumi összejövetelen.

 

Negyven éve az élvonalban... (1.) (2019.01.23.)

Negyven éve az élvonalban... (2.) (2019.01.28.)

Negyven éve az élvonalban... (3.) (2019.01.30.)

Negyven éve az élvonalban... (4.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (5.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (6.) (2019.02.13.)

Negyven éve az élvonalban... (7.) (2019.02.27.)

Negyven éve az élvonalban... (8.) (2019.03.14.)

Negyven éve az élvonalban... (9.) (2019.03.26.)

Negyven éve az élvonalban... (10.) (2019.04.08.)

Negyven éve az élvonalban... (11.) (2019.04.15.)

Negyven éve az élvonalban... (12.) (2019.05.07.)