„Cini”, a tősgyökeres egerszegi (2019.01.31.,11:15)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (4).

 

Az első NB I-es csapat (balról): Mónok, Magyar András, Bokor, Ivánkovics, Vágvölgyi, Lázár, Erdei, Góczán, Halász, Herényi (a fotó rákattintva nagyítható).

 

Február elsején, a ZTE-Falco nyugat-dunántúli rangadó előtt köszöntik a negyven éve az élvonalban jutott, s ott bemutatkozó csapat tagjait, vezetőit. Sajnos többen nem tudnak részt venni ezen a találkozón, hiszen már nincsenek közöttünk. Mint például „Cini, a tősgyökeres zalaegerszegi játékos, akit fiatalon veszítettünk el.
Ivánkovics Istvánra egy vele 1999-ben készített riporttal emlékezünk:
„- Az utolsó NB II-es mérkőzésünkön furcsa események történtek: nem jöttek meg a kijelölt játékvezetők, és a helyi bíró – nyugodtan mondhatom így – majdnem elcsalta a mérkőzést.  Így aztán érthető, hogy hazafelé nagyon megünnepeltük a feljutást, minden kocsmánál megálltunk – emlékezik vissza 20 év távlatából Ivánkovics István, aki az akkori csapatban az egyedüli tősgyökeres egerszegi volt. »Cini« mára távol került a kosárlabdától, kereskedőként dolgozik.

 

„Cini” zsákol.

 

A bajnokcsapatban is sok volt a nem zalai születésű, de ez abszolút nem látszott meg a teljesítményünkön – folytatja. - Kristóf László edzőnk nagyon jó kollektívát kovácsolt belőlünk, de sokat tettek a csapatért az akkori vezetők: Simon József és Lackner Ede is. Kristóf László nagyon jó kontaktust tudott tartani a csapattal. Sajnos a feljutás után nem maradt velünk, mert a Szombathelyi Tanárképzőn tanított és a lakását, állását nem akarta feladni. Talán az ő tanácsára is igazolták le a vezetők Szücs Józsefet és Rózsás Gábort Körmendről. Állítom, hogy az a csapat rakta le az alapokat. »Szocialista profik« voltunk, én a mai ZÁÉV Rt. elődjénél dolgoztam. Az NB I-ben már napi két edzés volt. Bementünk a munkahelyre fél nyolcra, az edzés pedig 9-kor kezdődött. A főnökünk azt mondta: na menjetek Isten hírével! Nagyon híresek voltak a Cini-féle kávézások. Csapattársaimat meghívtam egy kávéra, aztán egy pohár sör, egy pohár bor is lecsúszott. Nem mentünk a szomszédba egy-egy csínyért, de a kilengéseinket az öltözőben megbeszéltük, ezekről az edző keveset tudott. Csibészségeink ellenére, - pályán belül és kívül – segítettük egymást.  Igazi csapatot alkottunk. Az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor az 1981-es búcsúm alkalmával egy aranygyűrűt kaptam, amelybe bele van vésve ez a szám. Úgy tudom, hogy egyedül rendelkezem a játékosok közül ilyen ereklyével. Viszont szomorkodom, hogy mint egykori játékosok, nem kapunk a mai vezetéstől egy belépőt a csapat mérkőzéseire. A maiak eredményét így csak az újságból kísérem figyelemmel. Egy darabig úgy nézett ki, hogy a fiam az örökömbe lép, de aztán úgy döntött: inkább a tanulást helyezi előtérbe, egyetemen szeretne tanulni, így abbahagyta a kosárlabdázást.”

E.E.
(Folytatjuk)

 

A búcsú: Szücs József köszön el Ivánkovics Istvántól.

 

 

Negyven éve az élvonalban... (1.) (2019.01.23.)

Negyven éve az élvonalban... (2.) 2019.01.28.)

Negyven éve az élvonalban... (3.) 2019.01.30.)