Játékosnak szerződött, de edző is lett (2019.03.14., 8:25)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (8.)

 

Lázár Béla: - A város is szimpatikus volt, nem véletlenül maradtam itt.

Fotó: Zalatáj

 

Több, mint hatvanszor volt válogatott. Játszott a Budapesti Honvédban, tagja volt a Csepel bajnokcsapatának. Aztán úgy hozta a sors, hogy Zalaegerszegre igazolt.
Lázár Bélával, a ZTE negyven évvel ezelőtt NB I-be jutott csapatának kapitányával folytatjuk riportsorozatunkat.
- Válogatott múlttal, a Honvédban, majd a Csepelben eltöltött évek után az NB II-es Zalaegerszegi Építőkhöz igazoltál? Miért?
- Nősülés után lakásproblémám megoldásához Zalában kaptam segítséget. Dr. Lackner Edének köszönhetően kerültem Egerszegre. „Cserébe” azt kérték, hogy segítsem a csapat feljutását az NB I-be. Velem egy időben érkezett Vágvölgyi Tamás Pécsről, aztán Mónok István, aki Pesten katonáskodott és a körmendi Németh István „Csicsa”, aki Zalaegerszegen teljesített szolgálatot.
- Aztán kiderült, hogy nem csak játszanod kell…
- Időközben szerződést bontottak az akkori edzővel, s megkértek, hogy vállaljam el a csapat irányítását. Ez már a ZTE és a Zalaegerszegi Építők fúziója után történt.
- Nem okozott az problémát, hogy akikkel együtt játszottál, sőt ezután is együtt voltál a pályán, azoknak dirigálsz?
- Elmentünk Bulgáriába edzőtáborba, ahol keményen meghajtottam a fiúkat. Fellázadtak, mondván nincs ez egészen rendben. Ők keményen dolgoznak, én pedig valaki helyett csak beszállok játszani. Így került hozzánk edzőnek Kristóf László Körmendről.
- Ez nem jelentett feszültséget köztetek?
- Én játszani akartam. Azzal többet tudtam segíteni a csapatnak.

 

Egy ritkán látott csapatkép. Álló sor: Kontor János, Monok István, Ivánkovics István, Bokor Tamás, Vágvölgyi Tamás, Lázár Béla. Guggolnak: Halász István, Herényi Jenő, Nagy József, Góczán Gábor, Németh István (a fotó rákattintva nagyítható).

Fotó: archív

 

- Sokszor esett szó arról a bizonyos székesfehérvári mérkőzésről, amin a feljutás dőlt el. 26 pontos előnyből csupán 1 maradt, de az éppen elég volt…
- Csak az egyik bíró érkezett meg. Mondtuk, hogy mi egy játékvezetővel is hajlandók vagyunk játszani. Teljesen véletlenül ott volt a csarnokban az egyik helyi sípmester, komplett felszereléssel. Mondták, hogy ide mindenképp két bíró kell, mert nagy a tét. Az első félidőben még nem volt probléma, de Halász István súlyosan megsérült, szünet után már nem is tudott játszani. Kénytelen voltam irányítót játszani, így viszont bedobó poszton lett gond. Magyarán megrogytunk, de egy pont előnyünk azért megmaradt.
- NB I-esek lettetek…
- Az első mérkőzésünk felejthetetlen volt az Oroszlány ellen. Azt hittük, hogy ilyen lesz a folytatás is, aztán több vereség is jött sorozatban. A Testnevelési Főiskolától például háromszori hosszabbítás után úgy kaptunk ki, hogy csak Góczán Gábor és Monok István maradt a pályán. Ezen a meccsen múlt, hogy a kilencedikek lettünk, s nem jutottunk a legjobb nyolc közé újoncként.
- Mi maradt meg leginkább benned ebből az időszakból?
- A lelkes zalaegerszegi közönség. Ez hiányzott Csepelen és a Honvédnál is. A város is szimpatikus volt, nem véletlenül maradtam itt. A sors úgy hozta, hogy aktív pályafutásom befejezése után megkerestek a ZTE női szakosztályának vezetői. Így lettem a csapat edzője, mellette pedig a Számviteli Főiskolán testnevelő.

E.E.

(Folytatjuk)

 

Az a bizonyos bulgáriai edzőtábor. A képen azért nem tűnnek olyan elgyötörtnek a játékosok (a fotó rákattintva nagyítható).

Fotó: archív

 

Negyven éve az élvonalban... (1.) (2019.01.23.)

Negyven éve az élvonalban... (2.) (2019.01.28.)

Negyven éve az élvonalban... (3.) (2019.01.30.)

Negyven éve az élvonalban... (4.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (5.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (6.) (2019.02.13.)

Negyven éve az élvonalban... (7.) (2019.02.27.)