Varga Ferenc hitvallása szeretett sportágáról (2019.02.08., 10:20)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (5.)

 

A 40 éves jubileum alkalmából a ZTE-Falco rangadó előtt köszöntötték az egykori főszereplőket (a fotó rákattintva nagyítható).

 

Február elsején, a sokáigemlékezetes ZTE-Falco nyugat-dunántúli rangadó előtt köszöntötték a negyven évvel ezelőtti, számunkra ma is kedves és emlékezetes együttes tagjait, akiknek köszönhetően NB I-es csapata lett Zalaegerszegnek, s ott sikeresen be is mutatkozott.
Sorozatunkban (az előző részek az oldal alján találhatók) az egykori főszereplőkre emlékezünk. Sajnos vannak már olyanok, akik nem lehetnek közöttünk, így a Zalatáj korabeli cikkeit hívjuk segítségül a múltidézésre. Mint például Varga Ferenc, a ZTE első NB I-es edzőjének esetében.
Hogy mi jut legelőször eszembe a Pécsről érkezett szakember kapcsán? Ha az ő neve szóba kerül Zalaegerszegen, egyöntetű a vélemény: azokra az alapokra, amit ő lerakott, nyugodtan lehetett építkezni. Szigorú, kemény, de következetes edző volt. A munkában nem ismert megalkuvást. Viszont – ezt még a legdörzsöltebb, legvagányabb játékosai is elismerték – amit ígért tanítványainak, azt be is tartotta. S az adott szó hiteléért – ha kellett – küzdött a vezetéssel is.

 

A Varga Ferenc irányította ZTE. Álló sor, balról: Szücs József, Ivánkovics István, Varga Ferenc, Rózsás Gábor, Magyar András, Monok István. Guggolnak: Góczán Gábor, Vágvölgyi Tamás, Szücs László, Halász István, Magyar Attila (a fotó rákattintva nagyítható).

 

Varga Ferencről sok újat nem lehet mondani. Az NB I-ben történt bemutatkozás 20 éves jubileumán, 1999-ben ezt nyilatkozta a Zalatájnak:
„ - A mai sportvilág talán legkiszolgáltatott szereplője az edző. Ritka, hogy négy-öt vereség után ne ülne össze a kluboknál a válságstáb, ne mozdítanák el helyéről a szakvezetőt. Zalaegerszegen nagyszerűen mutatkoztunk be az NB I-ben, hiszen 36 ponttal legyőztük a jó játékerőt képviselő Oroszlányt. Aztán következett öt »ruha«. A szakosztály vezetése összeült, engem is meghívtak. Mindenki elmondta a véleményét, én is kifejtettem, hogy idő kell a csapatnak. Időközben Szücs Jóska játékengedélye is megérkezett, szép lassan beindult a gépezet. Példaértékű lehet az akkori szakosztályvezetés türelmes, következetes munkája a mai egyesületek számára. A munkának előbb utóbb eredménye lesz. Dolgozni kell. Ezen a téren is kiemelkedő volt a zalaegerszegi mentalitás, a vezetők hozzáállása.”
Mint említettük, Varga Ferencet szigorú, kemény edzőnek könyvelték el. Azért ő is tudott mulatságos pillanatokat okozni. Az egyik mérkőzésen felugrott a kispad szerepét betöltő székről, jobb lábbal, kapásból bele is rúgott. Pár másodperc múlva le akart ülni, de nem jutott eszébe, hogy a széket tovább passzolta. A parkettán landolt. Kitört a nevetés a sportcsarnokban…

 

Dr. Szalay Dénes (balról) köszönti Varga Ferencet.

 

Ki kell egészítenünk Varga Ferenc jellemzését. Nem csak szigorú, kemény ember volt, hanem egyenes is. Nem kellett kód mondatai megfejtéséhez. Nála az igen az igen, a nem az nem volt. Nem a játékvezető vagy a palánk volt az oka a vereségnek, szentül hitte, hogy a sikerhez a szorgalmas, kitartó munka vezet a tehetséggel párosulva.
Varga Ferenc vezetésével az 1980/81-bes bajnokságban az ötödik helyet szerezte meg a ZTE, ezzel együtt a „vidék legjobbja” lett. S egy másik fontos állomáshoz is az ő vezetésével jutott el az egerszegi csapat. A nemzetközi porondon bemutatkozva a Koracs Kupában kiverte a török Galatasarayt. A következő fordulóban hazai környezetben sikerült legyőzni a spanyol CB. Zaragozát is. Ez azonban sajnos kevés volt az igazi szenzációhoz, mert a visszavágón a hazaik nagyobb különbséggel nyertek, így ők jutottak tovább. Mindez 1982 őszén történt egy magyar kisváros (nemzetközi viszonylatban) csapatával, amelynek Varga Ferenc volt az edzője. Ebben az évben – méltán – az „Év edzője” lett Magyarországon. Amikor az elismerésről kérdeztük, szerényen ennyit mondott:
„- Váratlanul ért. Azt hiszem, ez a cím nem személyemnek szól, hanem mindazoknak, akik sokat tettek a sportágért Zalaegerszegen. Minden feltételt biztosítottak ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Akadtak könnyebb és nehezebb pillanatok, szerencsére az előbbiek voltak túlsúlyban. A játékosokkal sikerült elfogadtatni a kemény munkát, persze szerencsém is volt annyiban, hogy a csapat erősségei – intelligens emberek lévén – belátták: a fokozott edzésmunka az eredményesség előfeltétele…”

 

Múltidézés a 2009-es találkozón. Középen Varga Ferenc, mellette dr. Szalay Dénes és Monok István.

 

Varga Ferenc ekkor is – szokásához híven – nyíltan fogalmazott:
„- Szerződésem június 30-án lejár. Már a bajnokság előtt közöltem a klub vezetőivel, hogy nem vállalom tovább a csapatot. Négy év nagy idő egy együttesnél. Utódomnak nyilván más módszerei lesznek, s ezek az új motivációk a csapat előrelépését segíthetik.”
Az 1982/83-as bajnokság végén Varga Ferenc távozott Zalaegerszegről. Abból a városból, ahol siker, megbecsülés övezte munkáját, s ahová még sokszor visszatért.
Utoljára 2009. június 20-án találkoztunk Szücs József, a kapitány zalaszentgyörgyi házában. A 30 éves találkozóra jöttünk össze, az első NB I-es mérkőzés emlékére.
Két évvel később, 2011 nyarán kaptam a szomorú hírt: hetvenhárom éves korában elhunyt Varga Ferenc.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Újra együtt… A felvétel a 30 éves jubileumi összejövetelen készült.

 

Negyven éve az élvonalban... (1.) (2019.01.23.)

Negyven éve az élvonalban... (2.) (2019.01.28.)

Negyven éve az élvonalban... (3.) (2019.01.30.)

Negyven éve az élvonalban... (4.) (2019.01.31.)