Dzsingisz és a sapkája (2019.04.15., 8:50)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (11.)

 

Nagy József: - Már aktív játékosként is vezettem NB III-as mérkőzéseket.

 

Nagykanizsán született, de másfél éves korában Zalaegerszegre költözött a család. Sorozatunk újabb szereplője Nagy József, vagy ahogy sokan ismerik: „Dzsingisz”.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?
- A Dózsa-iskolában volt egy aszfaltos pálya, ott kezdtem el játszani. A Zrínyi-gimnáziumban Marancsics Imre volt a testnevelőm, akiről köztudott, hogy a labdarúgást helyezte előtérbe. Ennek ellenére ő irányította a gimnáziumi kosárlabda-csapatot is, amelynek én is tagja lettem. Már nem emlékszem pontosan arra, hogy harmadikos vagy negyedikes koromban igazolt le a ZTE, de ott folytattam a kosárlabdázást.
- Hogy emlékszel erre az időszakra?
- Nem éreztem magam túlságosan jól, hiszen még nagyon fiatal voltam az idősebb játékosokhoz képest. Gyakorlatilag két részre oszlott a csapat életkor szerint, s mi, fiatalok nem sok lehetőséget kaptunk. Az edzések végén általában játszottunk egy idősek-fiatalok meccset, s mindig megvertük őket. A bajnoki találkozókon mégis az „öregek” kaptak nagyobb szerepet.
- Ezért is lettél a Zalaegerszegi Építők játékosa?
- Nem egészen… A katonaságtól való leszerelés után az Ingatlankezelő Vállalatnál kaptam végzettségemnek megfelelő állást, de… kézilabdáznom kellett a ZTE-nél. Időközben megkerestek az Építőktől, hogy kosárlabdázzak náluk. Párhuzamosan űztem a két sportágat, egészen addig, amíg meg nem szűnt a kézilabda szakosztály. Maradt a kosárlabda. Évről évre jobb eredményeket értünk el, feljutottunk az NB II-be, s egyre reálisabb célkitűzés lett az élvonal.

 

„Dzsingisz” kosarat szerez.

 

- S jött a ZTE és az Építők fúziója…
- Az egyesüléskor két ZTE-játékos került hozzánk: Góczán Gábor és Erdei István. A csapat gerincét a volt Építők kosárlabdázói alkották.
- Az utolsó NB II-es évben váratlanul befejezted az aktív pályafutásodat. Miért?
- A bulgáriai edzőtáborban volt egy kis nézeteltérésem a játékos-edzővel. Mivel én voltam a csapatkapitány, szóvá kellett tennem a közös véleményt, miszerint igazságtalannak tartottuk, hogy amíg mi keményen edzettünk, ő csak meccset játszott. S az is hozzájárult a döntésemhez, hogy a munkahelyemen nem vették jó néven a kosárlabdázás miatti távollétet. Ha jól emlékszem, az őszi szezon második vagy harmadik mérkőzésén, a Veszprém ellen búcsúztattak el.
- Viszont nem szakadtál el a sportágtól…
- Már aktív játékosként is vezettem NB III-as mérkőzéseket. Visszavonulásom után technikai vezető lettem a ZTE-nél, ám amikor felkerültem az NB I-es játékvezetői keretbe, erről le kellett mondanom.
- Hány mérkőzést vezettél?
- Nem tudom pontosan, de ezernél sokkal többet. Miután letettem a sípot, ellenőr lettem. Ez az utolsó évem.
- A mostaniak mérkőzéseire kijársz?
- Ha nincs ellenőri feladatom, vagyis itthon vagyok, akkor igen. A ZTE női csapatának találkozóira is.
- Nagy József, vagyis „Dzsingisz”. Ki volt a „keresztapa”?
- Az általános iskolában kaptunk egy amerikai segélycsomagot. Nekem egy sapka jutott belőle, ami pontosan olyan volt, amit akkoriban a gyorskorcsolyázók viseltek. A történelem könyvünkben szerepelt egy rajz, ami Dzsingisz kánt ábrázolta. Az ő fején egy ugyanilyen formájú sisak volt, csak fémből. Így lettem Dzsingisz…

E.E.
(Folytatjuk)

 

Egy régi csapatkép… Az alsó sorban középen Nagy József

(a fotó rákattintva nagyítható).

 

Negyven éve az élvonalban... (1.) (2019.01.23.)

Negyven éve az élvonalban... (2.) (2019.01.28.)

Negyven éve az élvonalban... (3.) (2019.01.30.)

Negyven éve az élvonalban... (4.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (5.) (2019.01.31.)

Negyven éve az élvonalban... (6.) (2019.02.13.)

Negyven éve az élvonalban... (7.) (2019.02.27.)

Negyven éve az élvonalban... (8.) (2019.03.14.)

Negyven éve az élvonalban... (9.) (2019.03.26.)

Negyven éve az élvonalban... (10.) (2019.04.08.)