A „sportlexikon” irodalomtörténész (2019.01.22.,8:35)

A zalai N. Pál József rendhagyó pályafutása (6.)

 

N. Pál József: - Anyám megőrült, ha a sport szóba került.

 

N. Pál József, a pethőhenyei születésű irodalomtörténész kivételes adottsággal rendelkezik. Mint a vele készített interjú előző epizódjaiból (a korábbi részek az oldal alján találhatók) is kiderült, évtizedekkel ezelőtti sportesemények részeredményeire, csapatok összeállítására is hajszálpontosan emlékszik.
A zalai irodalomtörténész az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen tanít, emellett rendszeresen jelennek meg publicisztikái a Nemzeti Sport hasábjain.
Folytatjuk az N. Pál Józseffel készített interjú közlését.
- Mint említetted, a sport iránti érdeklődésed, rajongásod gyermekkorodban kezdődött, s azóta is tart. Kitől örökölted?
- Nem volt nálunk ennek előzménye, nem volt mintám. Anyám megőrült, ha a sport szóba került. Már megint az a rohadt meccs! – fakadt ki, bármilyen sportágról volt szó, neki az csak meccs volt. Számára a sport abszolút haszontalan dolog volt. Ha tudta volna, hogy lehet vele pénzt keresni, bizonyára tetszett volna neki. Később sem volt minta előttem, de a sport iránti szeretetem megmaradt. Igaz, egyetemre kerülve jobbára már csak az olimpiák és a világbajnokságok eseményeire figyeltem oda.
 - Olyannyira, hogy ez egy televíziós szereplés lehetőségét is felcsillantotta…
- 1996-ban, év elején, az atlantai olimpia évében egyik barátom rábeszélt, hogy jelentkezzünk egy sporttörténeti vetélkedőre, amit Gyárfás Tamás Nap TV-je hirdetett. Volt a Sport Plusz hetilapban hetente hatszor tíz kérdés, ezekre levélben válaszoltunk, s behívtak bennünket vetélkedni a televízióba. Tíz fordulósra hirdették a kieséses versenyt, azzal, hogy aki ezeken túljut, bekerül a szuperdöntőbe. Ha csak egy versenyző jut túl a tíz fordulón, ő a győztes, ha egy sem, akkor nincs első helyezett. A hatvan kérdést jól megoldók közül engem hívtak be elsőként, mert ismeretlen voltam számukra, a többiek ugyanis már gyakorlott vetélkedősök voltak, szinte életformájukká vált az ezeken való részvétel. Erre rögtön nyertem, ráadásul mind a tíz fordulón túljutottam. Általában nagy fölénnyel vertem meg a fordulónkénti két-két ellenfelemet, s a júliusig tartott adássorozat alatt nem is lett több „tizes”.

 

A jutalom elmaradt Gyárfás Tamás Nap TV-jében.

 

- S mi lett a jutalmad?
- Semmi. Igaz, nem is mentem volna ki az olimpiára, mert itthonról, televízión sokkal jobban nyomon tudtam követni az eseményeket. Egyszerűen így szoktam meg. Szóval Gyárfáséktól nem kaptam semmit, a jutalmat elsumákolták, viszont kaptam valamit, ami pótolhatatlan: ha nincs ez a vetélkedő, ma nem írnék publicisztikákat például a Nemzeti Sportba, nem lenne jó húsz éve barátom Balczó András, nem kerülhettem volna jó kapcsolatba a sajnos kilenc éve már halott zseniális labdarúgóval, Varga Zoltánnal, Papp László teljes családjával, vagy éppen Egerszegi Krisztinával, igaz, vele leveleket váltunk jobbára, számítógépen. Sok kiváló sportolót ismertem meg ennek a vetélkedőnek köszönhetően, megírhattam a magyar labdarúgás romlástörténetét, nemzettudati, morális összefüggések alapján. Az írást először Gyárfás lapjában akartam megjelentetni, de azt mondták, túl filozofikus, ők inkább napi témákkal foglalkoznak. Nagy meglepetésemre aztán a Hitel című havilap közölte, Görömbei András kiváló irodalomtörténész barátomnak köszönhetően, 1997 végén. Ezt követően több helyről is kértek cikkeket tőlem, néha írtam is, amikor úgy hozta a sors. Aztán jött az ötlet, hogy ezekből az írásokból legyen egy könyv, Magyar sport - magyar sors címmel. Bánki József (az FTC volt játékosa – a szerk.) kérésére rendszeresen publikálok a Fradi Zöld és Fehér című magazinjában, mintegy hetven portrét írtam már a klub egykori sportolóiról, akiknek döntő többsége labdarúgó. Egy kikötésem volt: az 1969 utáni időszakot nem vállalom, az akkori szereplők számomra már nem legendák.
- Fradi-szurkoló vagy?
- Nem! Nagy tisztelője vagyok a klub tradíciójának, de valójában egyetlen csapatért sem szorítok megkülönböztetetten. Illetve a Zetének azért igen, lokálpatriotizmusból. Nemzetközi találkozókon szurkolok, mindig a magyaroknak.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Nem utazott Atlantába, a televízión keresztül látta Egerszegi Krisztina olimpiai győzelmét.

 

A „sportlexikon” irodalomtörténész (1.) (2018.11.07)

A „sportlexikon” irodalomtörténész (2.) (2018.11.13)

A „sportlexikon” irodalomtörténész (3.) (2018.11.26)

A „sportlexikon” irodalomtörténész (4.) (2018.12.07)

A „sportlexikon” irodalomtörténész (5.) (2019.01.10)