A „sportlexikon” irodalomtörténész (2018.11.26., 14:05)

A zalai N. Pál József rendhagyó pályafutása (3.)

 

N. Pál József: -  Az éjszakai órákban csak két-három esztergályos építette a szocializmust, én pedig nyugodtan olvashattam Tamási Áront.

 

N. Pál József, a pethőhenyei születésű irodalomtörténész kivételes adottsággal rendelkezik. Mint a vele készített interjú előző epizódjaiból is kiderült, évtizedekkel ezelőtti sportesemények részeredményeire, csapatok összeállítására is hajszálpontosan emlékszik.
A zalai irodalomtörténész az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen tanít, emellett rendszeresen jelennek meg publicisztikái a Nemzeti Sport hasábjain. A november huszonharmadiki számban, a második oldalon található írás témája szülőföldjéhez, Zala megyéhez köthető. A ZTE labdarúgó-csapata élvonalba jutásának és első NB I-es éveinek kivételes érzelmi hatásairól ír, amit egyfajta zalai csodának is neveztek akkoriban Magyarországon. Érdemes a cikket elolvasni.
Most pedig folytatjuk beszélgetésünket N. Pál Józseffel. (Az előző részek az oldal alján találhatók.)
- Milyen szakra jelentkeztél?
- Magyar-történelemre, amit magunk között csak proletár szaknak neveztünk…
- Érdekes névválasztás…
- Az jelentkezett ide, aki nem tudott idegen nyelvet. Az egerszegi gépipari szakközépiskolában nem volt komoly az orosz nyelv oktatása. Azért erre a szakra is nehéz volt a bekerülés, nyolcszoros-tízszeres túljelentkezés volt a jellemző. Nem úgy mint most. Manapság a bölcsész kar hátul kullog, az igazán tehetséges fiatalok inkább a gazdasági vagy a jogi pályát választják.
- Az egyetem előtti katonai szolgálatod meglehetősen rövidre sikerült…
- A kötelező 11 hónapot 133 nap alatt letudtam Hódmezővásárhelyen. Az akadálypályán eltörött a lában, s a vizsgálaton kiderült, hogy nem is lehetett volna bevonultatni. 133 napos „dicsőséges” katonai szolgálat után leszereltek, s hat hónapig a Ganz-Mávagban dolgoztam. Normaóra nyilvántartóként alkalmaztak, majd megkértek, hogy az egyik csarnokban vállaljam el az éjszakai raktárosságot. Ez jó buli volt, hiszen az éjszakai órákban csupán két-három esztergályos építette a szocializmust, én pedig nyugodtan olvashattam Tamási Áront. 1979 szeptemberében aztán megkezdhettem egyetemi tanulmányaimat, egyúttal budapesti életemet.

 

A ZTE élvonalba jutásának és első NB I-es éveinek kivételes érzelmi hatása N. Pál Józsefet is megérintette.

 

- Nyilván gond nélkül megszerezted a diplomát!

- Azt mondták, hogy a bölcsész karra bekerülni nehéz, aztán csak a villamos üti el a diplomától az embert.
- Hol helyezkedtél el az államvizsga után?
- Ez hosszú történet. Engem kiválasztottak. Ott akartak fogni az egyetemen, a XX. századi magyar irodalom tanszéken. Egyrészt Czine Mihály tanárom, másrészt Király István tanszékvezető határozta meg irodalmi szemléletmódomat. Utóbbival jó kapcsolatba kerültem, noha közismert kommunista volt, de kitűnő szakember. Elsősorban Ady-szakértőként tartották számon. Nem tudtak a tanszékre venni, mert nem volt éppen szabad státusz, ezért elküldtek a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A Móricz Zsigmond hagyaték feldolgozásában vettem részt. 1985-ben aztán megkeresett Király István, hogy legyek a tudományos ösztöndíjasa. Három év múlva felvettek a tanszékre, s azóta is ott vagyok, ott tanítok.
- Magyar-történelem szakra jelentkeztél. Miért erre a párosításra?
- A történelem érdekelt, a magyar pedig úgymond hozzá lett csapva. Olvasni szerettem, de az esztétika nem igen érdekelt. A nyelvtannal úgy voltam, hogy a legfontosabb dolgokat muszáj volt megtanulni, hogy a stílusérzékkel ne legyen gond, de a nyelvészet tudományában nem mélyedtem el. Ókortörténész szerettem volna lenni, de azzal ijesztegettek, hogy oda csak óriási protekcióval lehet bekerülni. Pedig nagyon megtanultam az ókori történelmet, még most is fel tudnám sorolni időrendben a római császárokat.
- Vizuális a kivételes memóriád?
- Nem tudom, inkább számmemóriás. Ám ez csak akkor „működik”, ha érdekel valami. A tőzsdei állást például nem jegyzem meg, mert nem érdekel, kimondottan taszít. A gyógyszerek nevét sem tudom megjegyezni. Ha valaki azt mondja, hogy szeptemberben született, azonnal beugrik, hogy ekkor látta meg a napvilágot például Tamási Áron, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, volt középiskolai magyartanárom, Szakál István, Kocsis Sándor, az Aranycsapat jobbösszekötője, vagy Széchenyi István. Például azt, hogy a Szovjetunió területe 22 millió 402 ezer 280 négyzetkilométer, a pethőhenyei hegyen, Böle néni kalendáriumában olvastam. Jézus Mária! Kétszáznegyvenszer nagyobb, mint Magyarország! Azt tudtam, hogy a Mount Everest 8848 m magas, ám az egyik atlaszban azt olvastam, hogy 8884 m. Még örvendeztem is, hogy időközben nőtt valamennyit, de kiderült, hogy nyomdai hibáról van szó. Minden ilyen adat érdekelt, s ez így alakult ki bennem. Kívülállók csodálkoznak, mondják, ilyen nincs, hogy valaki fejből sorolja az évekkel korábbi úszó vagy atlétikai részidőket. Ez azért van, mert rendkívüli módon lekötnek és vonzódom ezekhez a témákhoz. Az érzelmi kötődés a lényeg!

E.E.
(Folytatjuk)

 

Czine Mihály, aki nagyrészt meghatározta N. Pál József irodalmi szemléletmódját.

 

A „sportlexikon” irodalomtörténész (1.) (2018.11.07)

A „sportlexikon” irodalomtörténész (2.) (2018.11.13)