Zalatáj Kiadó honlapja

Pénzfeldobás döntött az aranyéremről (2018.07.25., 9:40)

Zalaegerszegi beszélgetés Déri „Gusztival”, aki az „Év kapusa” volt 1972/73-ban (4.)

 

Déri László: - Egyébként sem vagyok szerencsés a díjakkal, érmekkel.

 

Folytatjuk beszélgetésünket Déri Lászlóval, a ZTE egykori labdarúgójával, aki az 1972/73-as bajnokságban az „Év kapusa” lett. Éppen 45 éve történt… (A cikksorozat előző részei az oldal alján találhatók - a szerk.)
- Kikerültél Németországba az új feleséged révén. Hová?
- Dachauba, ez a hozzávetőleg 45 ezres lélekszámú város Münchentől 20 kilométerre található. A második világháború idején itt működő koncentrációs tábor miatt meglehetősen rossz csengésű a neve.
- Mit csináltál Dachauban?
- Nem sokáig voltam itt, csupán másfél évig. Egy megyei szintű együttesnél a kapusokkal foglalkoztam hetente kétszer, vasárnap pedig meccs volt. Aztán az elnök feladta az egészet, s noha később bíztatott, hogy csinál egy új csapatot, de nem lett belőle semmi. Fizikai munkát vállaltam, 2012-ben pedig elmentem nyugdíjba.
- Kapcsolatod milyen most a szülővárosoddal, Zalaegerszeggel?
- Néhány baráttal, jó ismerőssel tartom a kapcsolatot. Még ma is fájó pont az életemben a ZTE. Végül is 15 évig voltam a klubnál, de az elválás nem volt korrekt.
- Búcsúmeccsed sem volt?
- Nem.

 

Az NB II-es csapat két kapusa: Tóth János (Cája) és Déri László (Guszti).

 

- A volt játékosok közül kivel tartod leginkább a kapcsolatot?
- Elsősorban Gáspár Gyulával, s többször találkoztam Fehér Imrével is, az egykori kapussal, masszőrrel. Ha itthon vagyok, a mozi előtti taxiállomáson összefutok néha Soós Pistával, akit mindig is nagyszerű játékosnak tartottam.
- Amikor évekkel ezelőtt beszéltünk, keresztelőre jöttél haza. Erre Pethőhenyén, a Makovecz Imre által tervezett templomban került sor. Miért éppen ott?
- Régi jó ismerősöm Sömenek István plébános, aki Pethőhenyén is szolgált akkor, ajánlotta ezt a szép kis templomot. A mostani feleségem unokáját keresztelte meg a plébános úr. De ő keresztelte még évtizedekkel ezelőtt Diána és Orsolya leányomat is. Édesanyámat, édesapámat pedig ő temette el.
- Kanyarodjunk vissza a focihoz! Az 1972/73-as bajnokságban az „Év-kapusa” lettél. Járt ezért valami kézzelfogható elismerés is a szakmai, erkölcsi dicsőség mellett?
- Nem. Egyébként sem vagyok szerencsés a díjakkal, érmekkel. 1968-ban megnyertük a bajnokságot az NB II-ben. Lang Ferivel voltunk holtversenyes tizennegyedikek a szereplések számát tekintve. Pénzfeldobással sorsoltunk ki, hogy ki kapja az aranyérmet, mert az MLSZ csak tizennégyet küldött. Veszítettem, de nem ez volt az egyetlen pech pályafutásom során. 1969-ben bevonultam katonának. 27 hónap várt rám, akik közvetlenül utánam öltöztek angyalbőrbe, rövidebb „ellátást” kaptak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez idő alatt védhettem a Zalaegerszegi Dózsában.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Tíz évvel ezelőtt a pethőhenyei templomban.

 

Csókolommal köszönt csapattársának (2018.06.08.)

Egyszerre álltunk Bolemányival a kapuban (2018.06.14.)

„Azt hiszem, hogy rosszul döntöttem…” (2018.07.11.)