Csókolommal köszönt csapattársának (2018.06.08., 10:45)

Zalaegerszegi beszélgetés Déri „Gusztival”, aki az „Év kapusa” volt 1972/1973-ban

 

Déri László: - A teljes mezőnyt tekintve a második lettem a ferencvárosi Juhász István mögött.

 

Déri Guszti… Úgy 200 méterre laktunk egymástól a Rákóczi utcában. Egyébként Lászlónak hívják. Mégis, még a ZTE-nél kiadott bérletén is Déri Gusztáv név szerepel. Már édesapját is Gusztinak szólították, noha Ágoston volt a hivatalos keresztneve.
Tizenkét évesen a Mező Ferenc Sportiskolában kezdődött pályafutása, majd a ZTE ifjúsági csapatában Marancsics Imre (aki korábban szintén a klub labdarúgója volt) lett az edzője.
Mielőtt pályafutásának további állomásait és sikereit felidéznénk, eláruljuk, hogy miért is kerestük meg „Gusztit”. Éppen 45 évvel ezelőtt, 1973-ban a Népsport őt választotta az év kapusának Magyarországon.
„Guszti” jelenleg Németországban él, már nyugdíjasként. Most hazajött, s az 1973-as cím apropóján beszélgettünk az Arany Bárány Étteremben. A vendéglátás egyébként sem volt idegen tőle

 

Déri László 1973-ban.

 

- Mikor ért véget 1973-ban az NB I-es bajnokság? A ZTE első élvonalbeli szezonja?
- Június 20-án.
- S egy újonc csapat kapusát választották a legjobbnak… Aki ráadásul nem is a ZTE elsőszámú portása volt.
- A teljes mezőnyt tekintve pedig a második lettem a ferencvárosi Juhász István mögött. Minimális volt az eltérés közöttünk. Több, mint 400 játékos szerepelt akkor az NB I-ben.
- Bolemányi János megsérült, s így kaptál bizalmat…
- Már az NB I B-s bajnokság utolsó kilenc mérkőzésén is én védtem Jancsi sérülése miatt, akit meg is kellett műteni.
 - Aztán az NB I-ben is te álltál a kapuban…
- 1972 szeptember 17-én a Tatabánya ellen hazai pályán mutatkoztunk be az NB I-ben, de sajnos 1-0-ra kikaptunk, a gólt Szabó György, a vendégek nagyszerű játékosa szerezte. Ennek ellenére bekerültem a forduló válogatottjába.

 

Az első NB I-es szezonban, 1973 tavaszán. Állnak (balról): Szőcs János vezetőedző, Molnár, Szabó R., Soós, Papp I, Mihalecz, Gáspár, Szimacsek, Józsi, Bita. Elöl: Filó, Tóth Gy., Vígh, Fehér II, Déri, Prokisch, Kocsis T.

(Rákattintva nagyítható.)

 

- 17 éves voltál, amikor bemutatkoztál a ZTE NB II-es csapatában.
- 1967. augusztus 13-án Nagykanizsán Pyber István edző bizalmat szavazott a Bányász elleni mérkőzésen. 3-3-mal végződött az a találkozó.
- Azt mondják, hogy amikor beléptél a ZTE felnőtt csapatának öltözőjébe, csókolommal köszöntél Madár Gábornak, a csapattársadnak.
- Én tiszteltem az idősebb játékosokat. Most már más világot élünk. Mosolyogva vették tudomásul, de aztán sok segítséget kaptam az Öregtől (Madár Gábor - a szerk.), Luttyától (Tóth József - a szerk.), vagy Remótól (Szabó Rezső - a szerk.).
- Hogy kezelte ezt a helyzetet Bolemányi János, aki ugye válogatott képességű kapus volt?
- Szerintem a legjobb kapus volt az országban.
- Te pedig „helyettesként” az „Év kapusa” lettél az akkor európai élvonalba tartozó magyar labdarúgásban.
- Beszélgettünk erről Jánossal. Mi jó kapcsolatban voltunk, annak ellenére, hogy a kapusok között - egy csapaton belül -  ez nem volt jellemző.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Bolemányi János, akit Déri „Guszti” az akkori időszak legjobb magyar kapusának tartott.