Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Az Old Traffordtól Kozármislenyig
- avagy a ZTE tündöklése és bukása (52.)

 

Szó volt Leisztinger Tamás esetleges zalaegerszegi szerepvállalásáról is, de aztán Diósgyőrben kötött ki.
Fotó: Kozma István

 

Újabb kérdéseket tettünk fel Tóth Krisztiánnak, a ZTE FC marketing vezetőjének. Beszélgetésünk utolsó epizódját olvashatják.
- Megfogalmazódott-e házon belül bármiféle felelősség a kieséssel kapcsolatban, ha igen, kié?
- Szerintem a felelősség kérdése azzal, hogy Csank János menesztésre került, részben világossá vált. Azok a játékosok is távoztak a télen, akik a tragikus szerepléshez hozzájárultak, és a nyáron, minőségi edzőmeccseken mutatott produkciójukat az éles mérkőzéseken „elfelejtették” bemutatni. Sok lehetőségünk pedig nem volt a keretben változtatni a kialakult körülmények miatt.
- Sokszor hangoztatott véleménye, hogy Zalaegerszeg és Zala megye versenyképtelen régió, ezzel hellyel-közzel egyet is lehet érteni. Ezzel szemben mitől lenne versenyképes régió a jól menedzselt Diósgyőrnek vagy Nyíregyházának otthont adó Borsod és Szabolcs?
- Nem mondtam, hogy versenyképtelen, csak azt, hogy a számok sajnos azt mutatják, lemaradtunk, még az említett két megyétől is. 10 évvel ezelőtt Zala megye az ország megyéinek rangsorának első harmadában volt, most az utolsóban. Ezek tények sajnos (és a HVG által közölt adatok), mivel a gazdasági teljesítmény döntően kihat a sportfinanszírozási kedvre is, ezért ebben nem állunk túl fényesen. Diósgyőrben Leisztinger Tamás szerepvállalásáig, vagy Nyíregyházán is az új tulajdonos színre lépéséig finoman szólva is kaotikus helyzet volt. A Diósgyőr 2000-2004 között lényegében nem létezett, 2004-ben nulláról kezdték újra az NB II-ben, azóta kiestek, tulajdonosok jöttek-mentek egészen Leisztingerig. A Nyíregyháza 2000-től háromszor esett ki az élvonalból, most néz ki úgy, hogy végre egyenesbe jöttek.

 

Csank János és Nagy Ferenc. Az egykori szövetségi kapitánynak távoznia kellett a ZTE-től.


- Tudvalevő és látható, hogy a jelenleg jól menedzselt klubokat nem a saját régióik vállalkozásai pénzelik, kivétel nélkül kapcsolati (akár politikai, akár gazdasági, ami lényegileg azonos) tőkére támaszkodnak ezek a klubok…
- Ezt részben én is így látom. Viszont ha megnézzük a Haladást, a Debrecent, a Győrt, a Mezőkövesdet, a Kecskemétet vagy más vidéki klubokat, a tulajdonosok kötődnek a régióhoz. Akár vállalkozásuk, akár saját személyükön keresztül. A budapesti csapatokat tekintsük másképp, mert ők külön kasztot képeznek… Én továbbra is úgy látom, hogy egy régiós csapatot (mint a miénk) elsősorban a régió erejére támaszkodva kellene eltartani. Őszintén, milyen gazdasági érdek fűzne egy pesti vagy más, esetleg külföldi céget, hogy a Zetét patronálja, ha a városban, a megyében nincs érdekeltsége? Természetesen itt jön a képbe a kapcsolati tőke, amit ezek szerint mi egyáltalán nem, vagy nem jól használunk, vagy nincs megfelelő ráhatásunk ezek mozgatására…

 

A Kozármisleny elleni hazai győzelemmel zárta az őszi idényt a ZTE. Milyen lesz a tavaszi folytatás? Lesz egyáltalán folytatás?


- Miként lehetséges az, hogy Nagy Ferenc kapcsolati hálója teljességgel működésképtelen, Nagy Ferenccel gyakorlatilag senki sem áll szóba? Ha pedig ez így van - s ez így van! - miért ragaszkodik foggal-körömmel posztjához az elnök?
- Milyen körülmény teszi alkalmassá klubelnöknek Nagy  Ferencet? Végzettség? Sportmúlt? Gazdasági potenciál? Kapcsolati tőke?
- Miben látja Ön az elnök személyes felelősségét?
- A fenti három kérdést nem nekem kell feltenni.
- Ön szerint mit ért az elnök az esetlegesen körvonalazódó megoldás alatt?
- Bárki bármit mondhat róla, de elnök úr klubszeretete, lojalitása a ZTE FC iránt szerintem megkérdőjelezhetetlen.  Korábban már említettem, hogy igenis voltak olyan tárgyalások, illetve konkrét megállapodás is, amit ő hozott tető alá és hosszú időre megoldották volna a klub helyzetét. Azért mondom ezt, mert én is részt vettem ezekből néhányon. Aztán addig húzódott minden ügy, hogy – nem a mi hibánkból – végül egyik szóbeli vagy írásbeli megállapodás sem teljesült. A partnereink ezt egyszerűen a kialakult gazdasági helyzetre fogták. A körvonalazódó megoldás alatt nyilván azt érti, hogy igyekszik most is partnert keresni a helyzet normalizálásához.
- Biztosított-e Ön szerint, hogy a csapat végig tudja játszani a bajnokság tavaszi szezonját?
- Nem fogom megkerülni a kérdést, de erre ma nem tudok megnyugtató igent mondani a jelenleg birtokomban lévő információk alapján.

 

A szurkolópalánta magányossága…


- Lesz-e Kocsárdinak búcsúmeccse, vagy azon szurkolói felvetés realizálódik, mely szerint Gergő és Babati Benjamin búcsúmeccsét egyidőben rendezik 2030 körül?
- Biztos, hogy lesz. A bejelentését követően már másnap levelet írtam az FTC vezérigazgatójának (mint az egyetlen olyan magyar csapatnak, amellyel telt házas, jó hangulatú gálameccset lehet rendezni) a mérkőzés ügyében. Nagyjából 4-5-ször egyeztettem, hogy mikor lenne jó nekik, hozzájuk igazodunk, de mindig kitértek a konkrét válasz alól. Én Gergőnek – és ezt már neki is mondtam - olyan búcsúmeccset szeretnék, ami sok nézőt vonz, s méltó lezárást nyújt a pályafutásához. Másrészt pedig két tragikusan elhunyt barátunk és kollégánk, Péter László és Bán István családját szeretnénk segíteni a támogatói jegyekből összegyűlt pénzből. Legközelebb tavasszal látok arra lehetőséget, hogy a Fradival meccseljünk, ha ez a mérkőzés nem jönne össze, akkor pedig egy rangos külföldi együttes nyári meccsét próbálom meg összehozni e célból is. Meglátjuk mi lesz, én ígéretet tettem neki és a szurkolóknak is, hogy méltó búcsúmeccset szervezünk.

(Folytatjuk)

 

Nagy Ferenc és Dézsi Attila köszönti Kocsárdi Gergelyt. A méltó búcsúztatás egyelőre várat magára.