Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Az Old Traffordtól Kozármislenyig
- avagy a ZTE tündöklése és bukása (45.)

 

Pályafutásának kezdetén.

 

Befejezi a profi labdarúgást Kocsárdi Gergely, a ZTE játékosa. Visszavonulásával egyértelműen lezárul egy fejezet a klub történetében. Félezernél is több mérkőzésen szerepelt a ZTE színeiben. Soha nem játszott más magyar csapatban, tett egyszer egy féléves kitérőt Szlovéniában, de azt sem saját akaratából. Már Nagy Ferenc volt a klubelnök, Szlavko Petrovics pedig az edző, amikor nem kapott szerződést szülővárosában…
Szinte komplett csapatcsere volt akkor Egerszegen, Kocsárdi Gergely helyére bizonyos Dudics érkezett,… aztán fél év múlva visszahívták Kocsárdit… Mint már annyiszor, ezúttal is kiderült, hogy a régiek jobbak, ráadásul helybeliek.
Kocsárdi Gergely az utolsó meghatározó zalaegerszegi játékos. Ha az elmúlt szezonban a szurkoló kiment a stadionba, benne még őt láthatta. Az utolsó egerszegi „mohikánt”.

 

Tisztesség, hűség, klubszeretet…


Visszavonulása is jelzi az egerszegi utánpótlás-nevelés csődjét. Távozásával nagy űr maradt. Nincs, aki betöltse. A Nagy Ferenc-féle játékospolitika ezen nem segít.
A ZTE egykori csapatkapitányai bizonyára örültek, de talán irigyelték is, amikor 2002 májusában Kocsárdi Gergely magasba emelte a bajnoki címmel járó serleget. Így nyilatkozott akkor kiadónknak:
„- Álmomban gondoltam arra, hogy egyszer bajnok lehetek - mondja elmerengve Kocsárdi Gergely. - Nyolc éve szerepelek az élvonalban, de eddig reális esélyem sem volt arra, hogy bajnokcsapat tagja lehetek. Gyakran a kiesés elleni menekülés kötötte le energiánkat. Az idei szezonnak sem úgy vágtunk neki, hogy bajnokok akarunk lenni. Aztán jöttek az eredmények. Kézzelfogható közelségbe akkor került a bajnoki cím, amikor Budapesten nyertünk az MTK ellen. Játékos-pályafutásom legnagyobb sikere ez, most már elmondhatom, hogy valamit elértem a labdarúgás színpadán. Az első pillanatokban még fel sem fogtam, hogy bajnokcsapat tagja vagyok. Több napnak kellett eltelnie, amíg eljutott a tudatomig, a mérkőzések feszültsége miatt csak később oldódtam fel. Egy bizonyos idő után szabályosan kellemes hideg veríték futott végig a hátamon, ha az aranyéremre gondoltam.

 

A Pusztai László vezette ZTE tagjaként (a középső sorban balról az ötödik).


- Mire ösztönöz az aranyérem? Ez a kezdet, lehet ismételni, vagy mértéktartóan tervezel?
- Tisztában vagyok azzal, hogy a következő bajnokság jóval nehezebb lesz, aranyérmesként bizonyítanunk kell azt, hogy az idei sikerünk nem a véletlen műve volt. A csapatok többsége a bajnokot akarja legyőzni, így kettőzött erővel kell majd küzdenünk. Huszonhat éves vagyok, remélem, hogy játékos-pályafutásom hátralévő éveiben még érünk el hasonló sikereket. Szeretném még a ZTE csapatkapitányaként magasba emelni a bajnoki serleget. Azok a felejthetetlen pillanatok egy életre bevésődnek az ember tudatába, ezért érdemes az edzéseken keményen dolgozni.”
Huszonhat éves volt Kocsárdi Gergely a bajnoki cím megszerzésekor. Tizenegy év telt el azóta. Becsülettel szolgálta csapatát akkor is, amikor a ZTE, pontosabban annak vezetése méltatlan volt hozzá. Túllépett ezen a nyilvánvaló sérelmen. Az első hívó szóra visszatért. 21 év a ZTE színeiben, s most elérkezett a búcsú ideje.

 

Amikor Garamvölgyi Lajos volt az edző (az alsó sorban balról a második).


Érdemes egy-két szurkolói véleményt is idézni Kocsárdi Gergely visszavonulásával kapcsolatban. Egyikük statisztika összeállítással kiegészítve mondta el véleményét (forrás: zte.hu):
csakzete: „Kocsárdi a kapitányunk! Kocsárdi il capitano! Gergő 21 évet töltött el a Zete felnőtt csapatában. A ZTE saját nevelésű futballistájaként - egy fél év szlovéniai kitérővel - kizárólag csak nálunk futballozott idehaza!
Ime egy kis statisztika pályafutásáról ZTE színekben:
496 mérkőzés (457 NB I-es és 39 NB II-es)
75 sárga lap
5 piros lap
18 gól

 

A közönség köszöntése… Kocsárdi, Casoltan, Németh Tamás, Sebők József és Kámán Attila.


1993.04.17-én az Ajka ellen idegenben (1-1) mutatkozott be az akkor éppen NB II-es Zetében. A 61. percben csereként állt be, Preisinger Sándort váltotta.
1994.05.29-én a Szekszárdnak rúgta első felnőtt bajnoki gólját a 75. percben (Szekszárd-ZTE 0-2)
1994.10.22-én a Vác (5-2) ellen idegenben egy vesztes meccsen mutatkozott be az NB I-ben. A 46. percben csereként állt be, Kutasi Gábort váltotta
1999.10.27-én a DVSC ellen szerezte első NB I-es gólját hazai pályán egy győztes meccsen (2-0), a 65. percben
2012.05.27-én lépett utoljára pályára az NB I-ben Kaposváron idegenben (3-1)
2012.05.20-án a Paks ellen idegenben (1-1) lőtte utolsó NB I-es gólját a 18. percben
2013.06.01-én lépett utoljára pályára NB II-es bajnokin a Zetében hazai pályán a Haladás II. elleni döntetlen meccsen (1-1)
2013.04.06-án a Veszprémnek (3-2) rúgta hazai pályán ZTE-mezben az utolsó NB II-es bajnoki gólját a 29. percben
Szép és hosszú pályafutása volt, elkerülték a súlyos sérülések, 18 éves volt, mikor vele jutottunk vissza az NB I-be 1994-ben. Bajnok lett az NB I-ben a 2001/02-es idényben, játszott a Manchester United ellen a Bajnokok Ligájában, szerepelt kupadöntőn a DVSC ellen a Puskás-stadionban. Egyedül a válogatottság hiányzik a neve mellől. A 2-es mezt vissza kellene vonultatni a tiszteletére.”

 

2002 május 22. Kocsárdi Gergely, a ZTE kapitánya újdonsült bajnokként.


bence: „Kocsárdi búcsújával valószínűleg lezárult egy korszak, melyben még előfordulhatott a tisztesség, a hűség és a klubszeretet. Nem szentté akarom avatni, de több, mint valószínű, hogy nem fordul elő többször, hogy valaki két évtizeden át szolgálja becsülettel klubját, városát, szurkolóit, s a Zete történetében talán nem is volt még ilyen.
Talán Vlaszák is egyike e szempontból az utolsó mohikánoknak, bár ő mindig lépett, amikor lépni megérte, s pályafutása legértékesebb éveiben nem a Zetét szolgálta. Kocsárdi valódi példakép lehet, s e szempontból teljesen mindegy, hogy gyors volt-e vagy lassú, technikás vagy sem.
Ha valaki, ő megérdemelne egy jól szervezett búcsúmeccset, s bármennyire is szentségtörés, én a Haladást tartanám a legmegfelelőbb ellenfélnek erre az alkalomra, biztos, hogy még a szombathelyiek is tisztelettel búcsúznának Gergőtől. Esetleg a 2-es mezt is vissza lehetne vonultatni...”
A két szurkolói vélemény gyakorlatilag mindent elmond Kocsárdi Gergőről. Talán még annyit lehetne hozzáfűzni, hogy a címeres mezt azért magára húzhatta, hiszen a magyar utánpótlás-válogatottban 27 alkalommal jutott szóhoz. S még egy fontos dolog: pályafutását mindvégig elkerülték a botrányok. Igazi sportember volt.
Kocsárdi Gergő visszavonult. Egy korszak végérvényesen véget ért a ZTE-nél…

E.E.

(Folytatjuk)

 

Kocsárdi Gergely, az utolsó „mohikán”.