Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Az Old Traffordtól Kozármislenyig
- avagy a ZTE tündöklése és bukása (49.)

 

Egy ZTE-Sopron mérkőzés, még az NB I-ben. 2001 november 21-én az egerszegi csapat 4-1-re nyert hazai pályán.

 

Gondoltunk egy merészet - ha már Nagy Ferenc, a ZTE FC Zrt. elnök-tulajdonosa március óta nem válaszolt interjút kérő levelünkre -: megkerestük a klub marketing vezetőjét, Tóth Krisztiánt, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre.
Beszélgetésünk első részét olvashatják.
- Hogy került kapcsolatba a ZTE-vel? Ezt azért kérdezem, mert - lehet, hogy tévedek - Ön nem zalai...
- Valóban nem vagyok zalai, bár több, mint hét éve dolgozom a klubnál, többet, mint azt otthon, Sopronban tettem. A futballt mindig a másik oldalról láttam, hiszen soha nem űztem e sportot, viszont kosár- és futballszurkolóként a 90-es évek elejétől kezdve sokszor bejártam az ország összes stadionját és sportcsarnokát. Mindig volt bennem egyfajta tisztelet a futballisták iránt, hiszen olyasvalamit mutattak a pályán, amire nekem nem volt tehetségem. Ez a tisztelet akkor sem múlt el, amikor a futball berkein belülre kerültem, más kérdés, hogy a mai labdarúgók közül ki érdemli meg, hogy felnézzenek rá.
- Napjainkban is vannak ilyenek?
- Igen, most is vannak ilyenek, jelenlegi csapatunkban is. Nem feltétlenül a tudásuk miatt, hanem a hozzáállásuk, a fociszeretetük okán. Amikor a Matáv Sopron felkerült az NB I-be, szervezetileg erre nem volt felkészülve, így a klubvezetés először alkalmazott egy klubmenedzsert, majd ő engem. Analógia ez a ZTE FC-nél történtekkel. Nem volt ott sem, itt sem professzionális honlap, kiadványok, marketing, kommunikáció stb. Először holnapot szerkesztettem, majd párhuzamosan a ZTE  Aréna Magazinhoz hasonló Foci Magazint. Utána jöttek egyéb feladatok, a mérkőzés szervezéstől kezdve a szurkolói utaztatáson át a szponzorkeresésig. 2003. nyarán Bognár György dicstelen távozása után Gőbl Gábor lett az ügyvezető igazgató, aki vaskézzel, racionális költségvetéssel, kőkemény, mindenkire vonatkozó szabályok szellemében irányította a klubot erős tulajdonosi támogatással. Ekkor az előző érában felhalmozott 140-150 milliós tartozásállománya volt a klubnak ( többek között 110 millió Liga-hitel ). A munkánk 2005-ben csúcsosodott ki, hiszen kupát nyert a Sopron, közel telt ház előtt játszhatott otthon a csapat. Háromszor indultunk nemzetközi kupában ( Teplice, Donyeck, Kayseri), ezeknek a szerepléseknek a logisztikáját is 2-3 fős ministábunk bonyolította le. 2005 nyarán - a sikerek ellenére - a Matáv-csoport stratégiájában a továbbiakban nem szerepelt a futball támogatása, így kivonult a csapat mögül. Ezt tette az akkori résztulajdonos és sok játékos is távozott. Nem árultunk zsákbamacskát, hiszen az addigi költségvetés tarthatatlan volt, olyan vállalásokat pedig nem tettünk, amelyekre akkor nem láttunk fedezetet. Két héttel a bajnoki rajt előtt új többségi tulajdonosa lett a klubnak, Vízer úr személyében. Ő egyébként nem „piskóta” formátumú ember, olyan körökben mozog, ami számunkra elérhetetlen (személyes barátja többek között Putyinnak vagy Albert hercegnek). Hatalmas vehemenciával vetette bele magát a klub irányításába, talán túl naggyal is, ezért az eddig jól működő struktúra lassan megbomlott. Nem feltétlenül a jó súgókra hallgatott, az addig működő döntési kompetenciáink lassan, de biztosan megszűntek, ennek pedig az lett a következménye, hogy állandóak voltak az edzőcserék és hatalmas játékosvándorlás indult be. 2006 nyarán az ügyvezető megkérdezése nélkül újra kinevezésre került Selymes Tibor vezetőedző, amivel ő nagyon nem értett egyet, mint ahogy én sem. Ebben az időszakban kereste meg Nagy Ferenc ZTE-elnök Gőbl Gábort azzal, hogy Zalaegerszegen is hozzon létre egy marketing, kommunikációs stábot, amely a ZTE FC lokális szponzori körét, támogatottságát növeli. A Sopront egy hónap csúszással hagytuk el és adtuk át lényegében egy kialakult struktúrával, működő szponzori körrel, jelentős városi támogatottsággal és tartozás mentesen. Másfél év múlva a klub megszűnt, 150 milliós tartozást felhalmozva...

 

ZTE-győzelem a Haladás ellen a 70-es években. Rácz Lászlót, a góllövőt Szimacsek Tibor és Bogáti Attila köszönti. Nagy az öröm és sok a reklámtábla.


- Mit tapasztalt Zalaegerszegen?
- Tehát 2006 őszén kerültem ide, éppen akkor, mikor Simon Antal edzősködése alatt száguldott a csapat. Három fős stáb jött létre a fenti célokkal. Azt hozzá kell tennem, hogy lényegében a nulláról kezdtük a munkát, ami meglepetés volt egy ilyen nagy múltú klubhoz képest. A kiindulási pont volt sokkal jobb, mint 2001-ben Sopronban, hiszen itt nagy hagyománya volt az NB I-nek. 2007. nyarán Gőbl Gábor távozott, aki több kérdésben nem értett egyet az elnökkel, valamint másik kollégám is elment, így egyedül maradtam. Az elnök kérte, hogy folytassam a munkát, immár egymagam. Azt akkor nem gondoltam volna, hogy még 2013-ban is itt leszek.
- Törvényszerű volt, hogy idáig jutott a ZTE?
- Sajnos valahol törvényszerű volt. Igyekszem őszinte lenni és kizárólag a saját gondolataimat megosztani a helyzetről. A magyar foci helyzetére is erősen kihatással volt, ami a 2000-es években történt. Sikeresek ugyan már a 80-as évektől nem voltunk nemzetközileg, de legalább hazai szinten, a mi kis környezetünkben úgy érezhettük, hogy minden rendben, sok néző volt, szerethető csapatok, jól működő szponzori körök. A Bossman-szabály és az EU csatlakozás kinyitotta Pandora szelencéjét, jó néhány klub azt gondolta, hogy a külföldi jobb és ha olcsóbb is, akkor azonnal igazoljuk le. Ennek a szellemnek a kicsúcsosodását láthatjuk most Magyarország vezető klubjaiban. Az utánpótlásnevelés pedig szinte megszűnt a kluboknál, pontosabban a korosztályos gyerekeknek esélyük sincs NB I-es csapatok közelébe kerülni. Meggyőződésem, hogy egy vidéki klubnak, mint a Zalaegerszeg, a saját utánpótlása a legértékesebb bázisa. Erős a lokálpatriótizmus vidéken és tudomásul kell venni azt is, hogy mi nem vagyunk országos klub, mint a Fradi vagy az Újpest. Szinte csak a megyéből várhatunk szurkolókat, szponzorokat és játékosokat.

 

A ZTE-mezen Zalahús felirat, a reklámtáblán Zalabaromfi és Zalakerámia. Az előbbi két cég már nem létezik, a Zalakerámia pedig a kosárlabda klub támogatója.


- Hol kezdődhetett Ön szerint a hanyatlás?
- Én ott látom a problémák kezdetét, hogy a 2002-es bajnokcsapatot olyan eufória övezte, hogy ez a racionalitás rovására ment. Mindenáron össze kellett tartani a csapatot, a klub, a város és a szurkolók is így kívánták. Viszont a gazdasági háttér nem volt meg ehhez. A tradicionális zalai termelő cégek lassan eltűntek és a helyükre érkezőknek nem volt prioritás a sportot, a focit támogatni. Ez odáig jutott mára, hogy Zala megye árbevétel szempontjából jelenleg az utolsó az országban, a TOP 500 cégben pedig két zalai székhelyű van mindössze (a HVG két héttel ezelőtt jelentette meg). Én azt gondolom, ha a tulajdonos - város - szponzorok - csapat - szurkolók körből bármelyiknek a támogatása, támogatottsága csökken, akkor az egész rendszer inogni kezd. Ez a bajnoki cím után nagyon gyorsan meg is történt sajnos. 2005-ben a város és az elnök közös vállalása/megoldása után maradt a klub életben. Akkor az elnök úgy gondolta, hogy egy általa jónak és eredményesnek vélt stratégia mentén indítja újra a klubot, amit pusztán a számok alapján nehéz is lenne megcáfolni. Hiszen a 2005/2006-os szezon „túlélése” után a csapat a ZTE történetének kiemelkedő eredményeit szállította. Harmadik, negyedik, ötödik hely, kupadöntő, két nemzetközi kupaindulás.
- Miközben elfogyott az utánpótlás, a zalai kötődésű játékos…
- Valóban - ami abszolút jogos elvárás volt- nem nagyon került a csapat közelébe sok olyan helyi kötődésű játékos, aki talán megérdemelte volna, hogy ott legyen. Ebben az időszakban indultak el az akadémiák az ország több pontján, ezek pedig lecsaptak azokra a srácokra, akik itt nem látták a továbblépés lehetőségét. Azért az is a képhez tartozik, hogy nem nagyon van olyan saját nevelésű fiatal játékos ma az NB I-ben, aki a Zete-rendszerből került ki, talán Balázs Zsolti, Kádár és Pogacsics a kivétel. Miért van az, hogy alig van mutatóban az NB I-ben, az NB II-ben zalai kötődésű, ZTE nevelésű játékos? Erre nem nekem kell válaszolnom. Én folyamatokban és rendszerekben gondolkodom. Egyébként hosszú idő után most van végre egy 20 év körüli generációnk, tagjai rendszeresen játszanak a csapatban és folyamatosan fejlődnek. Őket minden körülmények között meg kell becsülni és alapozni rájuk. Akkor is, ha ez netán azzal jár, hogy akár évekig az NB II-ben ragadunk. Az NB I-re nem csak csapat kell, hanem erős összefogás és háttértámogatás is (nálam alapelv, hogy kerítésen belül nincs pártszimpátia, hanem csak ZTE-szurkolók vannak, akik szeretik a klubot és a csapatot). Hiszek abban, hogy nem csak a játékost, hanem a szurkolót is nevelni kell, mert lassan eltűnnek az emberek a lelátókról. Arra nagyon büszke vagyok, hogy az NB I-ben 1 200-2 200 diák tudta a mérkőzéseket szervezett keretek között megnézni, még most is 300-an jönnek minden meccsre. Amit még beindítottunk és szerintem egy nagyon fontos projekt lenne, a vidéki gyerekek megszólítása. Működött, igaz csak egy évig, éppen amikor kiestünk, hogy a klub vállalta - amennyiben egy vidéki iskola legalább 45 diákbérletet vásárol -, hogy a gyerekeket a meccsekre hozza-viszi külön buszjárattal.

(Folytatjuk)

 

Nem csak a  játékost, hanem a szurkolót is nevelni kell. Nem lehet elég korán kezdeni…