Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Az Old Traffordtól Kozármislenyig
- avagy a ZTE tündöklése és bukása (25.)

 

Amíg az önkormányzati támogatás fedezi a minimális működés költségeit, addig Nagy Ferenc (balról) nem erőlteti a változtatást.

 

A közönség véleményét lehet lekezelni, figyelmen kívül hagyni, de ez nagy hiba. Hiszen a labdarúgás és a többi csapatsportág elsősorban nem öncélú tevékenység, hanem a közönség (profittermelő) szórakoztatása.
Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül a drukkerek véleményét. S ezzel kapcsolatban Zalaegerszegen - írásos formában - elsősorban zte.hu honlapon találhatunk tanulságos szemelvényeket.
Előző részeinkben már megosztottunk olvasóinkkal néhány véleményt. Ezt folytatjuk most, előrebocsátva, hogy a következő epizódban Ujvári Sándor, a Zala Megyei Tanács egykori elnöke lesz a riportalanyunk. Vele kapcsolatban fontos kiemelni a ZTE szempontjából, hogy nélküle nem lett volna 1972-ben élvonalbeli labdarúgó-csapata Zalaegerszegnek.
A szurkolói véleményekre visszakanyarodva szeretném újra megerősíteni: ha egy csapat működtetéséhez nincs elegendő tőke, a hiányzó pénzt csak identitástudattal, lokálpatrióta szemlélettel, összefogással és hatékony utánpótlásneveléssel lehet pótolni. Zalaegerszegen pillanatnyilag valamennyi tényező hiányzik.

 

A város vezetése érthetően betekintést kér a ZTE FC ügyeibe, hiszen a csapat legnagyobb támogatója.


A zte.hu honlapon a „lúzer” nevű hozzászóló érdekesen közelít a témához:
„Szeretném úgy gondolni, hogy a mindenkori véleményemet a valóságos tényezőkből fogalmazom meg. Ez a törekvés. Nem szeretek érzelemből vagy indulatból utópisztikus, megvalósíthatatlan lépéseket követelni. A hivatalos honlapon látom, hogy megint egyre többeket aggaszt a háttér, sok a tulajdonossal kapcsolatos észrevétel. Nyugodtan mondjátok, hogy hülye vagyok, de én így látom a helyzetet:
Itt minden szál az elnök-tulajdonos kezében fut össze. Ő a tulajdonosi jogok elvileg maradéktalan jogosultja, itt változást más nem kezdeményezhet semmiben. Merthogy nem jogosult.
Nyilván Nagy Ferenc nem „isten fizesse meg” módon kíván túladni a részvényein, és az  az igazság, hogy amíg az önkormányzati támogatás fedezi a minimális működés költségeit, addig teljesen racionális is ez a hozzáállás. Biztosan nem tetszik, de az vesse rá az első követ, aki nem így tenne az ő helyzetében!
Másik lehetőség volna, ha valaki tulajdonostársnak érkezne, de hát azt az elnök úr is tudja, hogy itt csak valóban komoly potenciállal bíró (természetes vagy jogi) személy jelenthet számára, és a zrt. számára megoldást. Kérdés viszont, hogy aki valóban ilyen, az kíván-e közösködni a szerényebb potenciállal rendelkező tulajdonostárssal. Nem lehetetlen egy ilyen egyezség, de szerintem ez nehéz falat. Ha nem, akkor megint csak ott vagyunk, hogy feltehetően komoly ráfordítással ki kell vásárolnia a jelenlegi tulajdonost. A legvalószínűtlenebb megoldás, hogy egyszer majd csak bejelentkezik egy komoly, fizetőképes szponzor, aki tulajdonosi jogok nélkül éppen a ZTE-t akarja támogatni. Valljuk be, manapság a sorvadó Zalaegerszeg nem éppen az a hely, ahova a fenti típusú Joe-bácsik egymást taposva igyekeznek.

Az is egy megoldás lehetne, hogy visszaadja Zalaegerszeg MJV Önkormányzatának a tulajdonosi hányad azon részét, melyet korábban a város befektetőszerzés céljából jelképes ellenértékért a tulajdonába juttatott. Tudom, erről már volt szó, de itt akkor - amint a polgármester úr mondja - a város értelemszerűen betekintést kér a zrt. üzleti titoknak minősülő működési és költségvetési viszonyaiba.
Nagyon nehéz helyzet ez, különösen pedig azért, mert az elnök úr elképzeléseit, terveit nagyon sűrű köd és homály fedi. Már azok a nyilatkozatok is elmaradtak, amelyeket korábban időről időre megejtett, s melyek az érvényes szerződések ellenére nem teljesítő szponzorokról, hamarosan bekövetkező reményteljes megváltásról szóltak.
Ki kellene állni mégis, s mondani kellene valamit legalább a szurkolóknak. Aki követi kívülről a klub sorsát, aki tájékozódik, az tudja, hogy a tulajdonos helyzete nem könnyű, s azt is, hogy nem mindig találkozhat a szurkolói és a tulajdonosi szándék, elképzelés és akarat. Én nem azt várom (egyszerű szurkolóként jogok nélkül meg nem is várhatnám!) a tulajdonostól, hogy dobjon oda megfelelő ellenérték hiányában mindent, de a tulajdona egy futballklub, a zrt. „által eltartott” ZTE FC, amely jóval idősebb, patinásabb, mint akár az elnök, akár a szurkolók 99%-a, és amelynek léte természetéből fakadóan éppúgy megkérdőjeleződik szurkolók, valamint támogatók hiányában. Meg kellene szólalni, el kellene mondani - természetesen amennyire lehet -, hogy mi a helyzet, akkor is, ha az üzleti érdek ellentétes a szurkolók érdekeivel. Az elnök úrnak még szerencséje is van annyiban, hogy ebben a városban mindenki ismeri a ZTE iránti több évtizedes elkötelezettségét. Azt, hogy nem tulajdonosként lett ZTE szurkoló, hanem ez a kapcsolat évtizedekkel korábban kezdődött. Lépni kellene, legalább jelezni, hogy még dobog a szívünk...”

 

Rudnevs (előrevetődve fejel gólt) szerződtetése és játékjogának eladása jó üzlet volt, de azt még mindig homály fedi, hogy megérkezett-e a teljes vételár a klub számlájára.


Lúzer rendkívül jól foglalta össze a dolgokat, s nagyon jól diagnosztizálta a helyzetet. A gondolatsort tovább fűzi Ludwig:
„Igen, meg kellene határozni a célt. Ha a két-három éven belüli visszajutás, akkor meggyőződésem, hogy rossz utat választottunk. Ha a tavaly őszi csapatot meghagyták volna és igazoltak volna összesen egy rutinos csatárt, akkor a ZTE most a dobogón végzett volna. A következő bajnokságnak pedig feljutásra esélyes csapatként vághattunk volna neki. Ehhez képest kb. 10 játékos ment, 10 játékos jött. Ez így nem megy. Mégis hogyan váljon csapattá egy ilyen társaság, ha ilyen nagy a játékosmozgás? Az eredmények persze nem jönnek, kirúgjuk az edzőt, az új edzőnek persze más elképzelései vannak, így biztosra vehetjük, hogy a bajnokság végén újabb játékosmozgás lesz.
A távozókkal kapcsolatban még egy érdekes jelenség: Szalai, Juhász (legalább ő az NB I-be ment), Horváth, Tóth is kifejezetten kérte, hogy távozhasson, Jasarevic eligazolása pedig azóta is rejtély. Mindannyian stabil és hasznos játékosai voltak az őszi keretnek. Miért nem akarnak Egerszegen focizni? Ráadásul nem is játszanak új csapatukban, már ha van egyáltalán.”

 

Az Ajka elleni győzelem (3-0) fontos volt az NB II-ben maradás szempontjából.


Prepegyit pedig már a jövőt vetíti elénk:
„A »csapatépítés« szót lassan azért el kellene felejteni, épült itt már minden, kommunizmus, Európa, stb., ma már ezek nosztalgikus emlékű dolgok. A futball egyszerű üzletté vált - sajnos -, itt egy-egy fél szezonra szerződnek a felek egymással, mely szerződést általában egyik vagy másik, esetleg mindkét fél megszegi...
A fiataloknak eleve a külföldre kerülés a céljuk, minél előbb, annál jobb, az idősebbek pedig minél gyakrabban akarnak alkupozícióba kerülni, klubot váltani. Ugyanez az érdekük a tulajdonosoknak, pörögjön az üzlet.
Amiről mi itt beszélünk, mondván, hogy majd beérnek a fiatalok, összeérik a csapat, pár év, stb., sajnos naivitás, blődség. Célok és lehetőségek vannak, ehhez kell félévente keresni néhány megfelelőnek tűnő alakot, s vagy sikerül vagy nem.
Tízből egyszer - Rudnevs, Meye - jó üzlet is lesz a dologból, a többi jött, aztán ment, s jöhet az újabb szállítmány. Itt csak és kizárólag üzleti szempontok vannak, olyan, hogy csapatépítés, rég nincs.
A ZTE esetében pedig van egy konkrét, közeli feladat, le kell játszani 10-12 tavaszi meccset úgy, hogy sikerüljön bentmaradni a másodosztályban. Mindezt a lehető legolcsóbban, ügyeskedve, blöffölve, időt nyerve. A további tervek aztán nyáron születnek, s akkor ismét beindul a piac, lehet majd ügyeskedni. Ebből a szempontból pedig mindegy, hogy fiatalok játszanak, vagy öregek, három hónapban kell gondolkozni. Bogunovic itt nagy felháborodást keltett, valóban nem egy gyöngyszem, de 30 évesen egyáltalán nem számít öregnek, s két évig az NB I-ben sem tartozott a csapat legrosszabbjai közé. Ráadásul Kovácsot szezononként 5-10 meccsre eltiltják, hol köp, hol rúg, hol reklamál. Budovinszky sokkal nagyobb gáz, de nem a neveken kell fennakadni, az üzletbe nem látunk bele, lényegi információk nélkül pedig nem érdemes véleményt formálni.”
Hát itt tartunk. Csapatunk mindenesetre elkeseredett küzdelmet folytat az NB II-ben maradásért.

E.E.

(Folytatjuk)

 

A „B-közép” lassan elfogy Zalaegerszegen.