Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Az Old Traffordtól Kozármislenyig
- avagy a ZTE tündöklése és bukása (26.)

 

Ujvári Sándor: - Számomra ez a csapat már nem a ZTE volt…

 

Ígéretünkhöz híven ezúttal Ujvári Sándor, a Zala Megyei Tanács egykori elnöke a riportalanyunk. Döntő érdemei vannak abban, hogy a ZTE labdarúgó-csapata 1972-ben az élvonalba jutott. A vele készített riport első részét olvashatják most. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja a ZTE jelenlegi vergődését.
- Szerintem olyan sokan elmondták már a véleményüket erről a sajnálatos folyamatról, hogy nem tudok újat mondani, s talán nem is érdekes már, amit mondanék - szögezi le elöljáróban.
- Ha nem tartanánk fontosnak, akkor nem kerestük volna meg a kéréssel, hogy ossza meg véleményét olvasóinkkal. Nagy szerepe van abban, hogy NB I-es labdarúgó-csapata lett egykor Zalaegerszegnek…
- Soha nem tagadtam, hogy a ZTE nagyon közel áll hozzám. Ezért is foglalkoztat, hogy mi lehet az oka ennek a látványos, de számunkra nagyon szomorú visszaesésnek. Korábban szinte minden mérkőzésen kint voltam a stadionban, de amióta ez a légiósdömping gyökeret eresztett Zalaegerszegen is, már nem megyek. Ez nem az én világom. A végső döntést az adta, amikor az egyik szezon előtt vagy tíz légióst igazoltak. Számomra ez a csapat már nem a ZTE volt, még akkor sem, ha hivatalosan ezt a nevet viselte.

 

A korábban Zalaegerszegre igazolt játékosok közül sokan gyökeret is eresztettek Zalában. Jó példa erre Molnár László (balról), aki diplomát is szerzett a foci mellett.


- Sorozatunkban többen is megjegyezték: nem a légiósok ellen vannak, csak az arány nem mindegy. Lokálpatrióta gyökerek nélkül a magyar bajnokságban nehéz szerethető csapatot a pályára küldeni… Ne hasonlítsuk a mi helyzetünket a klubvilág élvonalához, ahol profitot termelnek az egyesületek. Nálunk viszont veszteséget. Ehhez nem kellenek légiósok…
- Az első, s elég hosszú eredményes időszakban a ZTE vázát zalai, zalaegerszegi játékosok alkották. Természetesen mindig voltak célirányos igazolások, de ezeknek a játékosoknak a többsége zalaivá vált, gondoljuk csak Bolemányi Jánosra, Balázs Zsoltra, Ambrus Zoltánra, Molnár Lászlóra, s még sorolhatnám hosszasan. Jó volt a csapatszellem, jól érezték magukat Zalaegerszegen…
…- s jók voltak a körülmények…
- Mi törődtünk a játékosokkal! Szinte napi kapcsolatunk volt… Ismertem a gondjaikat, akármennyi volt a munkám, mindig szakítottam időt arra, hogy figyeljek a csapatra. Érezték a játékosok ezt a törődést, így sokan Zalaegerszegen telepedtek le.
- Nem volt problémája abból, hogy túl sokat foglalkozott a csapattal?
- A szurkolók részéről soha, hiszen minden lépésem azt szolgálta, hogy jó csapat legyen Zalaegerszegen. Ezek a játékosok a szurkolók kedvencei voltak. Ráadásul volt munkahelyük. Na jó, most lehet azt mondani, hogy csak a fizetésükért mentek be, de ez így nem igaz. Voltak, akik valóban dolgoztak, sőt iskolába jártak, diplomát szereztek. A mostani gyakorlat jobb? Megkapják a pénzüket (ha időben megkapják), nincs értelmes elfoglaltságuk, nincs kapcsolatuk a mindennapokkal, az egyszerű emberekkel. Nincs kötődésük Zalaegerszeghez!
- Biztos volt a ZTE anyagi háttere abban az időben?
- Mindig stabil volt. Nem fordulhatott elő, hogy egy játékosnak anyagi problémája legyen.
- Volt, hogy személyesen Öntől kértek segítséget?
- Igen. Mindig megoldottuk a helyzetet. Természetesen csak reális igényekről lehetett szó.

 

Bolemányi János, a nagyszerű kapus is zalaivá vált. Sajnos korán elveszítettük, Zalaegerszeg lett végső nyugvóhelye.


- Kanyarodjunk vissza beszélgetésünk elejére, amikor azt részletezte, hogy egy idő után miért nem ment már ki a ZTE mérkőzéseire…
- Én is olyan voltam „csak”, mint a többi ZTE-szurkoló. Nem tájékoztattak, hogy milyen a klub helyzete. Miért is tették volna, hiszen már nem voltam funkcióban. Az igazság az: nem is nagyon érdekelt, hogy honnét teremtik elő azt a pénzt, ami a klub működtetéséhez szükséges. A mostani vezetéssel nem volt szoros a kapcsolatom. Meglepő volt, hogy megkaptam a ZTE  életmű díjat…
- Elnézést, hogy közbevágok, de muszáj! Ezt a bizonyos díjat - ha jól emlékszem - még az előző elnöktől, Lang Józseftől vehette át Szőcs Jánossal együtt 2002-ben. Ezt a díjat mindketten megérdemelték, aki ezt vitatja, az nem ismeri a zalaegerszegi labdarúgás történetét…
- Ez valóban így van, a Városi Sportcsarnokba tartott ünnepségre hívtak, de sejtelmem sem volt arról, hogy miért. Nagy, s egyben kellemes meglepetés volt számomra ez a díj. Furcsa ezt kimondani, de azóta minden kapcsolatom megszakadt a ZTE-vel.
- Konkrétabban: a jelenlegi vezetéssel nem is alakult ki kapcsolata?
- Nem.
- Egyszerű szurkolóként hogy tudja jellemezni ezt a folyamatot?
- Nagy szomorúság van bennem ezt a vergődést látva. S akkor még arra kell gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a jelenlegi vezetők is bedobják a törölközőt… Elolvasom a tudósításokat, az újságokon keresztül kísérem figyelemmel az eseményeket. Tudja, az a szomorú, hogy Kocsárdi Gergelyen és Vlaszák Gézán kívül Zala megye egyetlen játékost sem ad ennek a csapatnak. Ezt a két játékost ismerem, s nagyra is becsülöm kitartásukat. Ha klubhűségről beszélni lehet, akkor a jelenlegi ZTE-nél Kocsárdin és Vlaszákon kívül más példát nem tudok említeni. Az ember mindig arra számít, hogy talán jobb lesz. Még bennem is van ilyen bizakodás.

E.E.
(Folytatjuk)

 

 

Kocsárdi Gergelyen (felső képen balról) és Vlaszák Gézán (alsó képen balról) kívül Zala megye egyetlen játékost sem ad a ZTE jelenlegi csapatának.