Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (6.) (2014.03.18., 17:50)

 

A Varga-féle ZTE… Álló sor, balról: Szücs József, Ivánkovics, Varga Ferenc, Rózsás, Magyar András, Monok. Guggolnak: Góczán, Vágvölgyi, Szücs László, Halász, Magyar Attila.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Dr. Szalay Dénes szakosztályelnök köszönti Varga Ferencet.

 

Mintha a fenti sorokat akarná nyomatékosítani az élet. Pontosabban a halál. Alig több, mint egy hónapja elhunyt Varga Ferenc kosárlabda-edző. Aki ismeri a sportág zalaegerszegi és pécsi történetét, annak nem kell magyarázni, hogy kiről van szó. Nevét nagybetűvel illik írni, ha a ZTE férfi kosárlabda-sportjáról említést teszünk.
Hetvenhárom évet élt. Emlékezetes esztendőket töltött Zalaegerszegen. A hazai krónikások mégis szűkszavúan mérték a szavakat. A ZTE kosárlabda-csapatának közleménye alapján három mondatban közölte a szomorú hírt, s egyben össze is foglalta pályafutását a megyei lap. A városi újság még ennél is fukarabb volt. Meg sem említette halálát.
A sors kiszámíthatatlan, szomorú játéka alakítja a 91 éves ZTE történetének felidézését. Az eredeti forgatókönyvet felrúgva ugrunk időben, hogy aztán visszatérjünk majd a 60-as évekhez. De Varga Ferencnek most jár ez a fejezet!
Ha a vele kapcsolatos emlékeimet szeretném felidézni, könnyű helyzetben vagyok. Számos kiadványunk, könyvünk dolgozza fel a ZTE férfi kosárlabda-csapatának történetét. Elég csak ezekben lapozni.

Varga Ferenc kemény, szigorú és egyenes ember volt. Nem kellett kód mondatai megfejtéséhez. Nála az igen az igen, a nem az nem volt. Nem a játékvezető, vagy a palánk volt az oka a vereségnek, szentül hitte, hogy a sikerhez a szorgalmas, kitartó munka vezet a tehetséggel párosulva.
1999-ben jelent meg a Mérföldkő című kiadványunk a ZTE NB I-be jutásának huszadik évfordulójára emlékezve. Ebből idézzük fel Varga Ferenccel készült beszélgetésünket:
„Ha Varga Ferenc neve szóba kerül Zalaegerszegen, egyöntetű a vélemény: azokra az alapokra, amit 1979-től kezdve a ZTE-nél eltöltött időszak alatt lerakott, a későbbiek során nyugodtan lehetett építkezni. Szigorú, kemény, de következetes edző volt. A munkában nem ismert megalkuvást. Viszont – s ezt még a legdörzsöltebb, legvagányabb játékosok is elismerték -, amit megígért tanítványainak, azt be is tartotta. S az adott szó hitelért – ha kellett – küzdött a vezetéssel is.

 

Múltidézés a 2009-es találkozón. dr. Szalay Dénes, Varga Ferenc és Monok István.

 

Varga Ferencről, vele kapcsolatban sok újat nem lehet mondani a jubileum kapcsán sem, hiszen azok az élmények, amiket Zalaegerszegen hagyott, még most is élénken élnek a kortanú szurkolókban.
- Eltelt húsz év az NB I-es bemutatkozás óta Zalaegerszegen. Mi jut legelőször eszedbe erről az időszakról?
- A mai sportvilág talán legkiszolgáltatott szereplője az edző. Ritka, hogy négy-öt vereség után ne ülne össze a kluboknál a válságstáb, ne mozdítanák el helyéről a szakvezetőt. Zalaegerszegen nagyszerűen mutatkoztunk be az NB I-ben, hiszen 36 ponttal legyőztük a jó játékerőt képviselő Oroszlányt. Aztán következett öt »ruha«. A szakosztály vezetése összeült, engem is meghívtak. Mindenki elmondta a véleményét, én is kifejtettem, hogy idő kell a csapatnak. Időközben Szücs Jóska játékengedélye is megérkezett, szép lassan beindult a gépezet. Példaértékű lehet az akkori szakosztályvezetés türelmes, következetes munkája a mai egyesületek számára. A munkának előbb-utóbb eredménye lesz.”

1988-ben, az első bajnoki cím megszerzése után került ki a nyomdából a Nagy csapat című kötet, amelyben természetesen a bajnoki aranyéremig vezető út minden fontos állomása szerepel. Azt is megörökítette a krónika, hogy az első NB I-es szezon 9. helye után az 1980/81-es bajnokságban az 5. hellyel együtt a „Vidék legjobbja” is lett a ZTE.
Varga Ferenc így értékelte ezt a szereplést:
„- Jó szereplésünk alapvető okának azt tartom, hogy magyar viszonylatban sokat dolgozunk. Hetente – a hétvégi programtól függően – 6-10 edzést tartunk. Játékosaim sportszerűen élő intelligens emberek, akiket a jó értelemben vet becsvágy fűt, akik eredményeket akarnak elérni, s ezért az edzéseket alaposan ki is használják. Bizonyos szemponttól szerencsénk is volt: megúsztuk az évet komoly sérülés nélkül. Nem hagyhatom figyelmen kívül közönségünket sem, amely fokozatosan megszeretett bennünket, így győzelmeinkkel együtt növekedett mérkőzéseink látogatottsága is. Nem volt közömbös a játékosok számára, hogy üres lelátók helyett zsúfolt nézőtér előtt játszottak.”

 

Újra együtt a csapat.

S egy újabb fontos állomás: bemutatkozott a nemzetközi kupaporondon a ZTE. A Koracs Kupa első fordulójában a török Galatasaray ellen 14 pontos hátrányt ledolgozva Zalaegerszegen a tomboló közönség örömére Varga Ferenc csapata 108-74-re nyert, s fogadhatta a spanyol CB Zaragozát. Zalaegerszegen – óriási bravúrt végrehajtva 81-72-re győzött a ZTE, de ez kevés volt a szenzációhoz, a visszavágon 109-83-ra nyertek a spanyolok. Ez 1982 őszén történt. Törökország és Spanyolország kupacsapata ellen érte el ezeket az eredményeket egy magyar kisváros csapata Varga Ferenc irányításával. Azzal az edzővel, akit a kosárlabda-szakemberek 1982-ben az „Év edzője” címmel díjaztak. Hogy fogadta ezt Varga Ferenc? Ez is kiderül a Nagy csapat című könyvből:
„-Számított erre az elismerésre?
- Váratlanul ért. Azt hiszem, ez a cím nem személyemnek szól, hanem mindazoknak, akik sokat tettek a sportágért Zalaegerszegen.
- Az eddigi zalai évek milyen tapasztalatokkal gazdagították?
- Minden feltételt biztosítottak ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Akadtak könnyebb és nehezebb pillanatok, szerencsére az előbbiek voltak túlsúlyban. A játékosokkal sikerült elfogadtatni a kemény munkát, persze szerencsém is volt annyiban, hogy a csapat erősségei – intelligens emberek lévén – belátták: a fokozott edzésmunka az eredményesség előfeltétele…
- További tervei?
- Jó hogy szóba kerül, így mindjárt cáfolni tudjuk a pletykákat, hogy miért válok meg a csapattól az idény végén. Szerződésem június 30-án lejár. Már a bajnokság előtt közöltem a klub vezetőivel, hogy nem vállalom tovább a csapatot. Négy év nagy idő egy együttesnél. Utódomnak nyilván más módszerei lesznek, s ezek az új motivációk a csapat előrelépését segíthetik.”
Ahogy előre jelezte, Varga Ferenc az 1982/83-as bajnokság végén távozott Zalaegerszegről. Abból a városból, ahová még sokszor visszatért. Utoljára 2009. június 20-án találkoztunk Szücs József, a kapitány zalaszentgyörgyi házában. 30 éves találkozóra jöttünk össze, az első NB I-es mérkőzés emlékére.
Azt mondják, a múlt mindent megszépít. Ezt a korszakot nem kell. Ez úgy volt szép, ahogy volt. S bár az eltelt évtizedek nem múltak el nyomtalanul, Varga Ferenccel beszélgetve úgy éreztem, hogy megállt az idő. A nem még mindig nem volt, az igen pedig igen. A munka, a fegyelem, a kitartás még mindig legelöl szerepelt Varga Ferenc értéklistáján.
Valami viszont mintha megváltozott volna nála. Alighanem többet láttam nevetni, mosolyogni, mint korábban.
Zalaegerszegen töltött éveit ez a találkozás tette teljessé. Neki és nekünk is…

Ekler Elemér

A cikk eredetileg 2011 július 21.-én jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Tisztelettel emlékezünk rá…

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!