Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (26.) (2014.06.08., 10:20)

 

Az 1968-as NB II-es bajnokcsapat Szőcs Jánossal. Álló sor, balról: Prokisch Károly, Lang József, Fehér I. István, Czotter Béla, Szabó Rezső, Papp Antal, Igazi István, Madár Gábor, Szőcs János. Guggolnak: Filó László, Kajtár Gyula, Déri László, Tóth János, Lang Ferenc, Kocsis Tamás, Bita József.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Szőcs János: - Az az időszak szakmailag, emberileg, érzelmileg megismételhetetlen…

 

2013. február 18-án ünnepelte 80. születésnapját Szőcs János, a ZTE egykori trénere. Vezetésével jutott fel az NB II-ből az NB I B-be, majd az NB I-be 1972-ben a ZTE labdarúgó-csapata. Az előző részben labdarúgó pályafutásának zalaegerszegi kezdetéről, majd pécsi budapesti, komlói állomásairól beszélt. Folytatjuk múltidézésünket a Mesterrel.
- Komlói pályafutásánál tartottunk. Egy olyan szezont hagyott maga mögött, hogy a bajnoki címre is esélyes volt a Bányász. Az utolsó fordulóban nem tudtak nyerni, így „csak” bronzérmesek lettek. Csalódás volt ez?
- Ekkor már középpályásként szerepeltem, s ebben a szezonban társammal, Sós Károllyal a legjobb középpályás páros címet kaptuk az MLSZ-től. Egyáltalán nem volt csalódás ez a harmadik hely. Ezt követően két és fél évet játszottam még Komlón, s nagyon jól ment a játék. Ráadásul ott ismertem meg későbbi feleségemet.

- Aztán gyökeres változás következett…
- No nem a házasságkötés miatt. A Balaton mellett nyaraltunk, amikor megjelentek a komlói vezetők. Nagy baj van! - mondták, mert nincs a csapatnak edzője. Tudták, hogy a Honvéd játékosaként már megszereztem a Testnevelési Főiskolán az akkori legmagasabb edzői képesítést, ezért a játékosok javaslatára kérték, hogy vegyem át a csapat irányítását.

 

Zalai, zalaegerszegi játékosokból építhette fel Szőcs János a sikercsapat gerincét. Tóth Gyula (jobbról) pályafutása Salomvárról indult.

 

- Azonnal igent mondott?
- Nem. Azt kértem, hogy beszélhessek a játékosokkal, akikkel együtt fociztam nap mint nap. Megbeszéltük, hogy a barátság marad, de a fegyelmet megkövetelem. Így lettem NB I-es játékosból azonnal NB I-es edző. Két és fél évig voltam a csapat szakvezetője, közben várandós lett a feleségem. Köztudott, hogy Komlón akkor annyira szennyezett volt a levegő, hogy amíg az ember az egyik városrészből a másikba ért, a fehér ing szinte fekete lett. Úgy éreztem, hogy születendő gyermekünk egészsége érdekében el kell mennünk. S ekkor jött Zalaegerszegről Balogh János ZTE-elnök és Vajda Tibor szakosztályelnök.  Megkérdezték, hogy mennyi a fizetésem… Majdnem hanyatt estek, amikor megmondtam. Ők ennek a felét sem tudják ígérni, legfeljebb akkor, ha  másodállásban a ZTE edzője leszek, főállásban pedig testnevelő szakfelügyelői pozíciót töltök be a városban.

- A történet folytatása ismert: megegyeztek, s visszatért Zalaegerszegre… Három időszakban volt a ZTE edzője. Jellemezze ezeket a periódusokat!
- Az első három év, ami az NB II-től az NB I B-n keresztül az NB I-be vezetett, szakmailag, emberileg, érzelmileg megismételhetetlen volt. Ekkor alakult ki az a csapat, amely alkalmas, rátermett volt arra, hogy az élvonalba jusson. Szerencsém is volt, hiszen az elképzelésem szinkronban volt a lehetőségekkel: zalaegerszegi, zalai játékosokból építhettem fel a csapat gerincét. Minden idegszálammal arra törekedtem, hogy ezekből a játékosokból egy igazi csapatot építsünk. Nincs értelme részletezni a történéseket, hiszen a krónika feljegyezte ennek az időszaknak az állomásait. Az első 5-6 év csodálatos volt. Minden fővárosi élcsapat skalpját megszereztük. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy Egerszegen csoda történt.

 

Mihalecz István tősgyökeres zalaegerszegi.

 

- Valóban csoda volt ez?
- Nem. Egyszerűen olyan volt a légkör, hogy itt nem lehetett becsapni a szurkolókat. Jöttek a játékosok az öltözőbe a meccs előtt, s azt mondták: - Mester, egy gombostűt sem lehet leejteni a nézőtéren! Fiúk, éppen ezért, ha meg is döglünk, ezen a meccsen nem lehet kikapni! Ez a hangulat uralkodott akkor Zalaegerszegen, s ezt semmi mással, még a pénzzel sem lehetett volna elérni, mint azzal a lokálpatriotizmussal, ami az akkori ZTE-et jellemezte.
- Ön a sikerek időszakában sem feledkezett el a tehetségek kiválasztásáról. Tudta, hogy jó utánpótlás nélkül nincsen sikeres folytatás.
- Bementem Ujvári Sándorhoz, a megyei tanács elnökéhez, s elmondtam, hogy egy labdarúgó-kollégiumot kellene indítani Zalaegerszegen. Az elnök - aki egyébként elkötelezett híve volt a sportélet fejlesztésének - más helyszínt javasolt, mondván: a megyeszékhelyen 40 fő feletti osztálylétszámok vannak, nem tehetik meg, hogy a zalaegerszegi gyerekeknek ne legyen helyük az adott iskolában. Megszűnt viszont a pacsai középiskolai kollégium, s ha ott meg tudom valósítani az elképzelésemet, áldása rá. S megcsináltuk! Kétezer gyermek jelentkezett Pacsára! Tudatos kiválasztás alapján, rendkívül fegyelmezett körülmények között Szabó Rezső és Madár Gábor segítségével intenzív technikai és taktikai foglalkozások zajlottak. Hamarosan jelentkeztek az első eredmények is.
- Szögezzük le: Pacsán volt hazánkban az első futballkollégium!
- Ez is a zalai csodához tartozott. Mindig azon törtem a fejem, hogy milyen új dolgot lehet csinálni. A korosztályos csapatok eredményei önmagukért beszéltek.

 

Bita József győrfiszegi…

 

- Tizenegy és fél év után mégis elhagyta a ZTE-t...
- Pécsre kerültem. Nagyon szép három évet töltöttem ott. Volt egy kellemetlen eset, amikor 7-2-re megvertük a ZTE-t. Azt mondták, hogy direkt törekedtem erre a megsemmisítő csapásra. Ez nem igaz, Isten látja a lelkemet! Ez úgy jött ki akkor. Ebben az időszakban 3-4 edző is megfordult Egerszegen. Egyszer csak ismét csörgött a telefon: Zalaegerszegről hívtak…
- S visszatért a ZTE-hez!
- Akkor már komolyabb célt fogalmaztunk meg. A játékosállományt tekintve reálisnak láttam a dobogós helyezést, illetve a kupagyőzelmet, kilépve a nemzetközi porondra. A vezetés ehhez kiemelt prémiumot garantált, s ezt közöltem is a játékosokkal. Természetesen kialakítottuk az új felkészülési módot is. A mérkőzések után nem mentek haza a játékosok, hanem az akkor épült Balaton Szállóban volt az összetartás. Másnap délelőtt regeneráló edzés, masszás következett, az újabb mérkőzésre készülve. Ezt vállalták a játékosok. Az első két meccset megnyertük, majd Debrecenben balszerencsés körülmények között kikaptunk. Hazafelé a megyei tanács üdülőjében, Balatonlellén szálltunk meg. A reggeli ébresztőnél három fiatalember hiányzott. A masszőrt, Bognár Gyurit megkérdeztem, hogy ébresztett-e… Azt mondta, hogy igen. Aztán előkerült a három fiatalember, elnézést kértek: olyan fáradtak voltak, hogy sokáig aludtak. Nekem ez gyanús volt. Mint kiderült, „belemerültek” az éjszakába. Itthon mindhárom játékost keményen megbüntettem. Milyen alapon, Mester? - kérdezték, hiszen mi nem voltunk az éjszakában. Kiderült az igazság, s ezt ők is elismerték később. Ekkor azonban valami megszakadt köztem és a csapat között. Az az erős szál, ami korábban a ZTE-hez kötött. Három 1-0-ás vereség következett. Úgy éreztem, hogy most el kell mennem.
- Aztán később mégis visszajött…
- Akkor éppen Hévízen voltam, segítettem az ottani edzőnek. Amolyan levezetés volt ez. A nyarat rendszeresen a Balaton-partján töltjük, Keszthelyen van a hétvégi házunk. Egy május elsejei rendezvényen valaki megütögette a vállamat. Hátranézek, hát Zalatnai László, a szakosztály akkori vezetője volt. Bajban vagyunk – mondta -, szeretnénk, ha segítene rajtunk…

E.E.

(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu
A cikk eredetileg 2013. április 18.-án jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Ujvári Sándor támogatta Szőcs Jánost a labdarúgó-kollégium létrehozásában.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!