Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (25.) (2014.05.31., 12:50)

 

Játékosként szerepelt Zalaegerszegen, Pécsen, Komlón és Budapesten, a Bp. Honvédnál.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Szőcs János (az álló sor bal szélén) csapata az 1971/72-es bajnokságban.

 

Sorozatunk jubileumi számhoz érkezett: a huszonötödik résszel találkoznak olvasóink. Nem véletlen, hogy riportalanyunk most egy olyan személyiség, aki meghatározó volt Zalaegerszeg, Zala megye labdarúgásában.
Az alábbi eset állítólag megtörtént. Egykor Kádár János, az MSZMP főtitkára zalai látogatásán együtt utazott Varga Gyulával, az MSZMP Zala Megyei Bizottsága első titkárával és Ujvári Sándorral, a Zala Megyei Tanács elnökével. A főtitkár az autóban megjegyezte: tudod, Gyula, ha nem lenne itt nálatok ez a ZTE, senki sem beszélne Zala megyéről!
Hogy miképpen hatott ez Varga Gyulára, azt nem tudom, de az biztos, hogy a megyei pártbizottság vezetője e beszélgetés után másképp állt a csapathoz. Addig nem foglalkozott a sporttal. Nem szerette. Vele ellentétben Ujvári Sándornak sokat köszönhetett a ZTE, s a megye sportélete.
A történetben nincs túlzás. A csendes kis vidéki városra valóban az 1970-es évek elején figyelt fel az ország. Talán már 1968-ban is, amikor bajnokságot nyert focicsapata az NB II-ben, s amikor 1972-ben feljutott az NB I-be, már zalai csodáról beszéltek.
Ennek a csodának a varázslója volt Szőcs János, a Mester. 2013. február 18-án ünnepelte 80. születésnapját. Rengeteg cikket írtam már róla, nagyon sokszor beszélgettünk. A magyar futball még élő úriembereinek egyike. Sajnos nincs sok már közöttünk.

 

Talán az első színes fotó a Szőcs János vezette ZTE-ről.


- Mester! Arra kérem, hogy Ön válassza meg a témát! Melyek voltak a labdarúgáshoz kapcsolódó pályafutása során a legemlékezetesebb állomások?
- Az életem első jelentős élménye Zalaegerszeghez kötődik, mégpedig az egykori Deák Gimnáziumhoz (jelenleg Zrínyi Gimnázium - a szerk.). 1949-et írunk, s hatodikos gimnazistaként bekerültem az iskola válogatottjába. Az országos középiskolai bajnokság döntőjébe jutva a Ferencváros - Csepel mérkőzés előtt játszottuk az aranyéremért. Mi voltunk a pályaválasztók, ezért a zöld-fehér szerelést választottuk, bízva a Fradi-közönség támogatásában. 15-20 ezer ember előtt léptem pályára, gólt rúgtam 16 évesen, 2-2 lett az eredmény, pénzfeldobással azonban az az Orosháza lett a győztes, amelyben Mátrai Sándor, az FTC későbbi nagyszerű középhátvédje is szerepelt. Ez volt az első olyan élmény, ami megerősítette bennem, hogy életemet a labdarúgás határozza majd meg.
- A következő kiemelkedő esemény bizonyára szintén a fővároshoz köti…
- Nem! Két év múlva érettségiztem, s beadtam a felvételi jelentkezésemet Pécsre, illetve Budapestre, a Testnevelési Főiskolára. Választ sem kaptam, így a Zalaegerszegi Építőknél játszottam, majd az NB II-es Z. Vörös Meteorban. Már lemondtam a főiskoláról, amikor megjelent egy fiatalember, aki közölte, hogy a pécsi egyetem megbízásából keresett meg, s szeretné, ha náluk játszanék. Így kerültem a baranyai városba, a PEAC-hoz, ahonnét kiválogattak a Pécsi Dózsához. Szegény egyetemistából menő labdarúgó lettem, kezdő játékos. A nagyszerű Bp. Honvédot is megvertük, pedig ez nem sok csapatnak sikerült akkor. Nagyszerű négy évet töltöttem Pécsen, ennek eredményeként Sebes Gusztáv szövetségi kapitány meghívott a keretbe a kapus Dankával együtt. Egy éven keresztül ott voltam az Aranycsapat környezetében. Szokás volt, hogy a keret hírvevő mérkőzéseket játszott vidéken, s ekkor sokszor kaptam szerepet Buzánszky Jenő cseréjeként. A négy szép pécsi esztendő után kerültem Budapestre. Az a Honvéd, amely előző éven a kiesés ellen küzdött (1956-ban több játékosa külföldön maradt - a szerk.), a következő esztendőben megnyerte a Közép-Európai Kupát. Levezetésképpen jött a Komló. Döntő érv volt, hogy háromszor több fizetést ígértek, mint amennyi a katonatiszti illetmény volt. Komlón érdekesen alakult a helyzet: az utolsó fordulóban dőlt el, hogy ki lesz a bajnok. Az FTC, a Győr és mi voltunk versenyben. Sajnos nem tudtunk nyerni, így a harmadik helyen végeztünk.
Beszélgetésünket Szőcs Jánossal a következő számban folytatjuk.

E.E.

(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu
A cikk eredetileg 2013. március 21.-én jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Szőcs János és Ujvári Sándor ZTE-életmű díjat vehetett át 2002-ben Lang Józseftől, a ZTE FC Rt. akkori elnökétől.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!