Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (23.) (2014.05.19., 13:35)

 

A ZTE csapata az 1971/72-es bajnokságban. Az alsó sorban balról a harmadik Szabó Rezső.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Sorozatunk újabb epizódjában egy kiváló labdarúgóra és utánpótlásedzőre, egy kosárlabda-edzőre és egy fotóriporterre emlékezünk. Még itt lehetnének velünk, de a sors másképp döntött.
Engedjék meg, hogy e sorozat szerkesztője szubjektív legyen. Meglátják, nem öncélúan, hiszen önök sem döntöttek volna másképp. Akiket kiválasztottam, azokat önök is tiszta szívvel szerethették és tisztelhették.

*

 

Ha Szabó „Remó” megindult, bajban voltak az ellenfél védői.

 

Kezdjük Szabó Rezsővel, a ZTE egykori kiváló csatárával. Aki nem csak nagyszerű labdarúgó volt, hanem kiváló utánpótlásedző is. Több NB I-es ifjúsági bajnoki címet nyert irányításával a ZTE. Múltidézésünkben segít a ZTE-mozaikok kötet, amely a klub nagyszerű sportolói előtt tiszteleg és nekik állít emléket. Így emlékszik a könyvben vissza Szabó Rezső az egerszegi labdarúgás dicsőséges időszakára.

„- Bizonyára nem könnyű kiválasztani azt a bizonyos emlékezetes pillanatot, hiszen játékosként és edzőként is számos siker fűződik Szabó Rezső nevéhez…
- Ez valóban így van, hiszen a ZTE ifjúsági csapatával háromszor nyertünk országos bajnokságot, s a negyedik aranyérmet - nyugodtan mondhatom - önhibánkon kívül veszítettük el. Erre a generációra alapozva nagyon szép eredményeket lehetett volna elérni.
- Ha a játékos-pályafutására emlékszik vissza, biztos, hogy az a bizonyos 1973-as, MTK elleni szezonzáró mérkőzés még mindig megdobogtatja a szívét…
- Az valóban felejthetetlen összecsapás volt. Nem csak azért, mert a fővárosi kék-fehéreket legyőzve a hatodik helyen végeztünk, hanem azért is, mert három gólt rúgtam. S hogy mégsem volt felhőtlen az ünneplés, arra bizonyára mindenki emlékszik, aki kint volt a találkozón. Szóval a rendőrségi beavatkozásról van szó. A közönség csak ünnepelni akart. Engedni kellett volna.
- Most inkább az örömtelibb emlékeket idézzük fel! Emlékszik a gólokra?
- Hogyne! Annak ellenére, hogy mindháromra tisztán emlékszem, nem ezeket tartom pályafutásom legszebb góljainak. De ezen a találkozón hármat szereztem egy jó csapat ellen. Nagyszerűen sikerült a búcsú a szezontól. Emlékszem, jött elém a feleségem, annak ellenére, hogy nem járt meccsre. Meg volt rémülve, mert még a kislányomat is a levegőbe dobálták a szurkolók. Az ünneplés az utcán is folytatódott.
- Idézzük fel ezt a három gólt!
- Kettőt rúgtam az öltöző felőli kapuba. A harmadik találat volt a legemlékezetesebb: bal oldalon kaptam labdát, két-három csel után befelé indultam, aztán 18 méterről, a balösszekötő helyéről, belső csüddel elnyestem a labdát. Brünyi Bélát - bár nem volt alacsony kapus - alaposan elkerülte a pettyes, tehetetlen volt. Megakadt a hosszúsarokban. Ennél szebb gólt talán csak a Salgótarjánnak rúgtam.
- Amikor kicselezte a fél csapatot…
- Az Tarjánban volt. Én a zalaegerszegi meccsre gondolok, Mindenszentek napján 2-1-re nyertünk. Lutya (Tóth József - a szerző) adta be a labdát, s én a kapunak háttal állva, félfordulattal a bal felső sarokba vágtam. Nehéz választani a gólok közül… Nagyon sokszor voltam eredményes pályfutásom során, de soha nem készítettem statisztikát…”

*

 

Varga Ferenc a ZTE NB I-es férfi kosárlabda-csapatának első edzője volt.

 

A férfi kosárlabda a klub másik sikeres sportága. Meghatározó egyénisége, aki már nincs közöttünk, Varga Ferenc, az NB I-es csapat első edzője. Rá is a riportkötetben megjelent cikkel emlékezünk.
„- Önt szigorú, kemény edzőnek ismertük meg Zalaegerszegen…
- A látszat néha csal, mert azért én is tudtam jókat derülni, ha éppen úgy hozta a helyzet. Egyszer Balatongyörökön edzőtáborozott a csapat. »Akác« (Vágvölgyi Tamás - a szerző) a ZTE egyik erőssége és mókamestere éppen sérüléssel bajlódott, a térde nem bírta a terhelést. Lent volt a táborban Béres úr, a szakosztályvezetőség tagja, aki szenvedélyes horgász hírében állott. »Akác« nem jött edzésre, hanem elkísérte Béres urat pecázni. Az előzményekhez tartozik, hogy horgászunk körbejárta az úttörőtábort, összegyűjtötte az ételmaradékot - csalinak. Beszálltak a csónakba, de közben eszébe jutott Béres úrnak, hogy valami az üdülőben maradt. »Akác« éhes maradhatott a reggeli után, mert kutatni kezdett a csalisszatyorban, s mire társa visszatért, elpusztította a zacskó tartalmát. A vízen derült ki a turpisság. Béres István a fejét vakarta zavarában, hogy a parton hagyta a csalikat. Hát azzal már nem fogsz halat - világosította fel »Akác« -, olyan jóképű zsemlék voltak, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
- Zalaegerszegen is volt egy mulatságos eset. Talán emlékszik rá: mérkőzés közben felugrott, majd vissza akart ülni, de…
- Jobb lábbal, kapásból beletrafáltam a székbe. Be is dagadt a lábfejem. Pár másodperc múlva le akartam ülni, de nem jutott eszembe, hogy a széket odébbpasszoltam. A parkettán landoltam. Kitört a nevetés a sportcsarnokban…”

 

Varga Ferenc 2009-ben egy jubileumi összejövetelen.

 

*

 

Mérkőzésre várva… Décsy László a ZTE-mérkőzések elmaradhatatlan szereplője volt.

 

Harmadik „riportalanyunk” a ZTE-sikerek egyik megörökítője. A fotós, Décsy László. Igazi úriember volt…
„- Csak az idősebb szurkolók tudják, hogy a fotóriporter, aki hétről hétre ott van a ZTE mérkőzésein, egykor maga is kiváló sportoló, sőt NB I-es játékvezető volt…
- »Putyusszal« (Gáspár László - a szerző) kezdtem a focit a gimnáziumban, aztán két lábtörés után búcsút mondtam a labdarúgó-pályának. De nem a sportnak, mert atlétizáltam a ZTE-ben. Aztán jött a kosárlabda, NB I-es játékvezető lettem. Volt egy kis vitám a szövetséggel, no meg a feleségem is unta már, hogy a hétvégeken nem vagyok otthon. Letettem a sípot.
- S felvette a fényképező masinát…
- Egy Zorkijjal kezdtem, majd Kijevre váltottam. No, nem éppen a politikai hovatartozást akartam ezzel demonstrálni, hanem ezekhez lehetett - az én pénztárcámhoz méretezett áron - nagylátószögű és teleobjektívet venni. Először csak a saját kedvtelésemre kattintgattam, aztán egyszer csak közvetlenül a focikapu mögött találtam magam. No, de Montag Béla leszoktatott erről.
- Hogyan?
- Szabadrúgást gyakorolt az edzésen. A kapun nem volt háló. Egy bődületes erejű rúgása úgy eltalált, hogy másfél óráig ápoltak, míg ki tudtam egyenesedni. Ezután már tudtam, hogy hová kell állni.

 

Az egyik legnagyobb élmény, amikor még a fotóst is fényképezték: 1988-ban első bajnoki aranyérmét szerezte a ZTE kosárlabda-csapata.

 

- Kik maradtak meg leginkább a »sötétkamrájában«?
- Érdekes, de elsősorban olyan játékosokra emlékszem, akik sajnos már nem élnek: Fülöp »Lizsi«, Dombai Karcsi, Millei Sanyi, Petrik Pista. Nádasi »Ruca« még él, s úgy tudom, hogy Dolgos Bandi is, valahol Belgiumban.
- S a későbbiek közül?
- Németh »Bogyi«, Szabó Rezső, Bita, Jóska, Józsi Gyuri, Szimacsek Tibi, Soós Pista, Mihalecz Pista és Fehér Pista. Őket könnyű volt fotózni. Ugyanezt mondhatom el a kosarasoknál Szücs Jóskáról, Halász Pistáról, Bodrogi Csabáról, s hogy a légiósokról se feledkezzek el, Slominszki, Lukosius és Dzunics nevét is megemlíteném. Az atlétáknál Szakály István, majd Kozáry Ágnes volt hálás téma, az edzők közül két kiváló sportembert emelnék ki: Marth Bélát és Feili Gyulát.”

E.E.

(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu
A cikk eredetileg 2013. január 17.-én jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!