Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (2.) (2014.03.08., 10:20)

 

Egykor a későbbi Zalaegerszegi Dózsa pályája volt a ZTE otthona.

 

2011 februárjában - 3 évvel ezelőtt - a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, ma megkezdjük ennek a sorozatnak a közlését honlapunkon. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.
Az 1920-as éveknél tartottunk az előző számban. Az alakulás, a hőskor éveit idéztük fel. A főszerep a labdarúgásé volt, de az atléták, az asztaliteniszezők és a teniszezők is mutogatták már oroszlánkörmeiket.
Ilyen körülmények között érkezett el az 1924-es esztendő, amikor a ZTE labdarúgó-csapata benevezett a hivatalos bajnokságba. A részletek felelevenítéséhez hívjuk segítségül dr. Gondi Bélát, aki a klub 50 éves jubileumára megjelentetett kiadványban így ír erről:
„A Szombathelyről irányított ún. Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában kezdte pályafutását. Első ellenfele idegenben a Kámoni AC volt, s az eredmény 2:2 lett. Ez a csapat játszott: Varga (Nemes) - Gombás, Kertész Jenő, Kertész Ödön, Zsömbölyi, Horváth (Polancz), Farkas István, Barta, Hoffmann, Kerkai, Szabó.

 

Ez a fotó 1922. március 25-én készült a ZTE-ről.

Forrás: Kis Napfény Étterem Zalaegerszeg

 

Igen jó volt a rajt, sorozatban születtek a győzelmek, ám már akkor is közbeszólt a sportdiplomácia és kiderült, hogy az egyik játékos néhány mérkőzést érvénytelen igazolással játszott, s emiatt töröltek jó néhány pontot.
Ettől kezdve indult meg a rendszeres bajnokságokon való részvétel. Közben napirendre került a saját pálya kérdése is. A húszas évek dereka táján jutottak területhez az akkori ZTE-isták a mai Dózsa pálya helyén.
Nem volt könnyű dolguk: a pálya hosszanti tengelyében árok húzódott végig, ezt be kellett temetni, a talaj egyenetlen volt, simítani kellett. De akadályt nem ismertek: a nagy felbuzdulás közepette játékosok, szurkolók dolgoztak, a fuvarosok ingyen hordták a töltőanyagot. Még szépítésre is gondoltak: a játékosok ültették el azokat a fákat, amelyeknek csemetéit Szücs kertész ingyen adta, s amelyek hatalmas fákká terebélyesedve nem régen még jellegzetes képét adták a mostani Dózsa, az akkori ZTE pályának. Az öltöző kezdetben kétfülkés egyszerű fabódé volt, ennek egyik részében lakott a szertáros. Itt öltözött a ZTE, a másikban a vendégcsapat. A mosdást néhány lavor víz biztosította. A későbbiek során aztán, főleg Rigler Mihály elnöksége alatt sokat fejlődött a pálya: téglaöltözőt, klubhelyiséget, tekepályát építettek, aztán tenisz pályák is helyet kaptak a ZTE sporttelepén, ezeket télen - meg sokszor a labdarúgó pályát is - korcsolyapályaként hasznosították.  A klubháznak a pályára eső homlokzatára erkélyt készítettek, még később pedig lelátó is épült.”
Ne feledkezzünk el a többi sportágról sem! Legtöbbre az asztaliteniszezők vitték, s a Fenyvesi Ferenc, Fuchs István, Horváth Dezső, Mayer Andor, Mike Zoltán és Schmidt István összeállítású csapat Dunántúl bajnokságot nyert. Az akkoriban divatos Tolnai Világlapja még fényképüket is hozta, ami akkor nem kis dicsőséget jelentett a kis város szerény sportegyesülete számára - számol be eredményeikről a jubileumi kiadvány.

 

ZTE-Hungária mérkőzés a megyeszékhelyen. Szemben az egerszegi csapat, háttal a harmadik Szukics Ferenc, aki a ZTE-től került Budapestre.

 

Asztalitenisz után úszás! Dr. Rotschild János szervezte és irányította az úszókat, persze akkor még csak a Zalán, a Böhm-malomnál létesített városi strandon folyhattak az edzések egészen kezdetleges körülmények között. Junger Károly, Lengyel Lajos szereztek sikereket az itthoni, kanizsai, tapolcai, keszthelyi és kőszegi versenyeken.
„Visszatérve a labdarúgásra -, mely akkor szinte egyértelmű volt a sporttal - a húszas évek végén a „másod” osztályban már neve volt a ZTE-nek. Otthonában minden ellenfelének rettegett ellenfele volt, s idegenben sem könnyen adta meg magát. Celldömölkön, Kőszegen, Körmenden, Sárváron, Sopronban, Szombathelyen, Pápán jól ismerték az egerszegi „sárkány utcát”. (Így hívták nem hivatalosan a Jákum utcát, ahonnan a pálya bejárata nyílt). Az 1928-29. évi bajnokságban második, az 1929-30 évi bajnokságban harmadik, az 1930-31 bajnokságban ismét második helyen végzett a csapat.
Egynémely ZTE labdarúgó hírneve akkor már túljutott a megye határain kívül is. Szukics Ferenc, a ZTE-ben nevelődött kiváló játékossá, s innen került az akkor igen híres Hungáriához, a mai MTK elődjéhez, innen a Miskolci Bástyához, majd később Franciaországba, ahol sokáig élcsapatokban játszott, majd megbecsült edzőként dolgozott és dolgozik ma is. Martinka Jánost is sok csapat irigyelte, köztük olyanok, mint az I. osztályú Szombathelyi MÁV, a mai Haladás elődje, de ő hű maradt városához és a ZTE-hez - írja a korabeli kiadvány.

E. E.

(Folytatjuk)

 

Az úszók a Kaszaházi-malomnál kialakított „medencében” versenyeztek.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!