Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (17.) (2014.04.26., 14:00)

 

Dr. Haszon János tanítványai körében.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Czvetkó István

 

A zalaegerszegi birkózósport történetével kapcsolatban meglehetősen kevés a korabeli hozzáférhető forrás, dokumentum. Ezért is fogadjuk szívesen azok jelentkezését, akik régi fotókkal, cikkekkel, vagy más relikviákkal rendelkeznek. Egy biztos: a ZTE-nél 1969 szeptemberében alakult meg a szakosztály. A kezdeti időszakra a ZTE-mozaikok kötet első részének segítségével emlékezünk, amelyben a szakosztály néhai edzőjével, vezetőjével dr. Haszon Jánossal készített riport olvasható:
„- Kérem, idézze fel a kezdeti éveket!
-1969 őszén, egy pénteki napon az egerszegi piactéren találkoztam a kiváló kanizsai edzővel, Kordics Lőrinccel, aki engem is trenírozott egykor. Megszidott, mert sokkal többet várt tőlem a birkózás területén, Zalaegerszegen. Elhanyagoltam a sportágat - dohogott, s én akkor megígértem neki, hogy megalakítjuk a megyeszékhelyen is a szakosztályt. Ebben a törekvésben nagyszerű partnerek voltak a ZTE akkori vezetői, élükön dr. Balogh Jánossal. Ha jól emlékszem, a miénk lett a tizenharmadik szakosztály, de nem voltunk babonásak.

 

Berzicza Tamás pályafutása a ZTE-ben kezdődött, a Zalahús SC-nél teljesedett ki.

 

- Volt érdeklődés?
- Nagyon sok gyerekkel foglalkoztunk a kezdeti időben, különösen a Zrínyi-gimnáziumból és a mezőgazdasági szakmunkásképzőből jöttek szép számmal.
- Az első siker?
- Zala megye első úttörő-olimpiai aranyérmét szakosztályunk versenyzője, Szanati László szerezte. Aztán jöttek az újabb eredmények. Kiemelkedő sikernek számított, hogy egy alkalommal - neves fővárosi egyesületek előtt - megnyertük a Kozma István emlékversenyt. Szanati László, Horváth Zsolt, Czvetkó István, Faludi József és Gombos Zsolt eredményei azt bizonyították, hogy érdemes a sportággal komolyan foglalkozni. Ennek köszönhetően Ujvári Sándor megyei tanácselnök és dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány segítségével megvalósult az álmunk: felépült a birkózó edzőterem.
- S itt indult el gyakorlatilag - még a ZTE színeiben - a megye büszkeségének, Berzicza Tamásnak a pályafutása is.
-Valóban, a ZTE színeiben ismerkedett meg a sportággal a Zalahús SC junior világbajnoka, akinek az édesapja is a ZTE versenyzője volt egykor.”

 

Horváth Zsolt (balról) és Szanati László a Kozma István vándordíjjal.

 

A riportban dr. Haszon János megemlítette Szanati László nevét is, aki ugyancsak megszólalt a ZTE-mozaikok kötetben. E riportból is idézünk most.
„- Legjobb eredménye?
- A magyar bajnokságon mindkét fogásnemben sikerült ezüstérmet szereznem.
- Ezek a medálok szerepelnek a ZTE-leltárban. Ám ezzel még nem értek véget az eredményes évek…
- Legemlékezetesebb mérkőzésemet - már a Zalahús színeiben - Repkával vívtam az országos bajnokságon. Ellenfelemet azt hiszem nem kell bemutatni. Egy vitatott fogás döntött Repka javára, így csak a bronzéremért birkózhattam tovább, de azt sikerült megszereznem.
- Volt egy angyalföldi kiruccanása is…
- A Vasas hívott, hogy a csapatbajnokságon szerepeljek náluk. Aranyérmet őrzök a vitrinemben ezután a »kirándulás« után”.
Szanati László sikeres pályafutásának egy makacs sérülés vetett véget. Akkor már a Zalahús SC versenyzője volt, hiszen az 1980-as évek végének szakosztályleépítése a ZTE-nél a birkózókat sem kerülte el.

 

Szanati László (balról): - Minket mindig a szívünk vitt előre, a sport szeretete.

 

Így nyilatkozott erről 1991-ben lapunkban:
„- Régóta bajlódom a derekammal és az idei versenyidényben sérülésem alaposan meghatározta eredményeimet. Az év első versenyén második lettem, majd a Dunaferr Kupán a dobogó harmadik fokára állhattam fel, de mindkét viadalon éreztem a derekam. A magyar bajnokságra igyekeztem összeszedni magam, de ott is erős fájdalmaim voltak, végül is 6. lettem a 68 kg-osok mezőnyében. Egyetlen vigaszom csak az lehet, hogy sérülten is ismét megszereztem az első osztályú minősítést, s 12 olimpiai pontot értem el. A bajnokság után aztán nem volt mese, alaposan ki kellett vizsgáltatnom magam. Olyan fájdalmaim voltak, hogy még a kétéves kisfiammal sem tudtam sétálni. Budapesten a MÁV-kórházban megállapították: alulról a negyedik csigolyám a gyomrom felé egy centit el van csúszva, ezért vannak a fájdalmaim. Hosszú pihenőt írtak elő az orvosok. Sőt: ha nem javul az állapotom, még a műtétet sem kerülhetem el. Nincs mese, úgy látszik közeledem birkózó pályafutásom vége felé. Így valószínűleg, a következő év a búcsút hozza számomra. Szeretnék még a három kötelező versenyen elindulni, természetesen, ha a derekam nem »szól« közbe.
- Mi számodra a birkózás, Laci?
- Minden. Húsz év szépség. Hiszen 1971 óta gyötörtem az ellenfeleket a szőnyegen, vagy ők engem.  Önbizalmat adott, segített a munkámban, a családi életben. Ez a sportág kitartásra, emberségre nevel. Egy pillanatra sem lehet kihagyni a szőnyegen, mert ezt az ellenfél könyörtelenül kihasználja. Egyszóval: a birkózók jellemes emberek.”
Időutazásunk a jelenbe érkezett. A család zalaegerszegi autójavító műhelyében (még az édesapa alapította) beszélgetünk Szanati Lászlóval, vagy ahogy barátai, egykori versenyzőtársai becézik: „Szancsóval”. Testvérével dolgozik együtt a műhelyben. Szanati József egykor szintén birkózó volt, s két fia ugyancsak ezt a sportágat választotta. Mindketten elvégezték a Testnevelési Főiskolát, s egyikük, konkrétan József, a tófeji iskolában tanít, s reményteljes birkózó szakosztályt irányít a faluban.
Szanati László fia, Szabolcs is a birkózást választotta, de öt év után átpártolt a súlyemelőkhöz.
-A válogatottságig jutott, de a munka mellett ma már nem tud teljes energiával a sportágra koncentrálni. Ettől függetlenül rendszeresen edz, s a zene is fontos az életében - mondja Szanati László.
Egyébként „Szancsó” is sportágat váltott, szabadidejének nagy részét a motorsport tölti ki. A 250-es nagykategóriában versenyez, saját edzőpályája van Bazitán, ennek fenntartása is sok munkát kíván.
- 2007-ben veterán világbajnokságot nyertem Szombathelyen. Idén ismét Magyarországon lesz a VB, s ha térdsérülésem engedi, rajthoz állok. Mindig legyen valami cél előttünk, függetlenül attól, hogy a birkózószőnyegen küzdünk, vagy éppen motoron ülünk. Minket mindig a szívünk vitt előre, a sport szeretete - mondja búcsúzóul.

E.E.
(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu
A cikk eredetileg 2012. június 21.-én jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Szanati László a dolgos hétköznapokon.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!