Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (16.) (2014.04.23., 14:15)

 

Az egerszegi ökölvívók az 1940-es években.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Az 50-es évek végén. Az alsó sorban balról Magyar Imre.

 

Zalaegerszegen az elmúlt század harmincas éveiben kezdődött az ökölvívás szervezett formában történő térhódítása. Sajnos a krónikák mostohán bántak ezzel a sportággal, az egykori szereplők pedig már halottak. Nem könnyű információkat szerezni, s az is nehezíti a helyzetet, hogy a megyeszékhelyen több egyesületnél is működött ökölvívó szakosztály.
A kevés visszamaradt feljegyzés szerint 1945 után értek el először számottevő eredményt. A krónika elsősorban Bali László, Pörge Ferenc, Ekler Elemér, Tóth Géza, Komáromi János, Pogács Gyula és Petánovics Tibor nevét említi. S érdemes szólni Varga Józsefről, akinek az 1940-es évek végén ökölvívóként indult sportolói pályafutása. Később átpártolt az atlétikához, a labdarúgáshoz, majd a kosárlabdához. Játékvezetői vizsgát tett ökölvívásból, illetve kosárlabdából, utóbbi sportágban 543 élvonalbeli mérkőzést vezetett.

Mint fentebb jeleztem, Zalaegerszegen egyidejűleg több egyesület is otthont adott ennek a sportágnak. Mivel sorozatunk a ZTE szakosztályainak történetét követi nyomon időrendben, ebben az epizódban is erre az egyesületre koncentrálunk. Átfedések persze voltak, egy-egy edző, illetve versenyző több klubnak is volt a szakvezetője, az öklözője, s bizony több évtized elteltével már – kellő forrásmunkák híján – nagyon nehéz precízen felidézni azt az időszakot. S persze teljességre sem lehet így törekedni, ezért elnézést kérünk azoktól, akik kimaradnak (előző és jövőbeni epizódjainkra is vonatkozik ez) a múltidézésből.

 

Kardos Endre és Flandler László.


Kardos Endre neve egybeforrt a zalaegerszegi ökölvívás sikeres időszakával. Sajnos már ő sincs az élők sorában. Alakját a ZTE-mozaikok című kötetben megjelent miniriporttal idézzük fel.

„- Számottevő eredményt versenyzői pályafutásom alatt nem értem el, ez azonban nem szegte a kedvemet, hogy kedvenc sportágamban tevékenykedjek a visszavonulás után. Még tartott a második világháború, de már edzőképző tábort szerveztünk 1944 őszén Budapestre. Segédmesteri oklevelet szereztem, s magánszorgalomból néhány ügyesebb gyerekkel foglalkozni kezdtem. 1945. május elsején már bemutatót tartottunk a Dózsa-pályán.
- Kik voltak az első »fecskék«?
- Bali Lászlót említeném elsőként, akinek a nevéhez egy rendkívüli eset is fűződik. Egy budapesti versenyen hatvan perc leforgása alatt háromszor kellett szorítóba lépnie. Akkor még ilyen volt a sorsolási rendszer.
- S mi lett a triplázás vége?
- Mindhárom mérkőzését kiütéssel megnyerte…

 

2012 tavaszán készült a felvétel Magyar Imréről.


- S kik voltak az utódok?
- Flandler Lászlót említeném, aki 1974-ben országos serdülő vidékbajnok lett, az OB-n pedig a második helyet szerezte meg. Őt követte az úszóból lett öklöző, Toplak Tibor, aki könnyűsúlyban állhatott a dobogó legmagasabb fokára az országos ifjúsági bajnokságon.”

Kardos Endrétől Magyar Imre vette át a stafétabotot. A most 70 éves zalaegerszegi szakember a helyi Dózsánál kezdte a versenyzői pályafutását. 1958-ban 24 mérkőzéséből 23-at megnyert, 1 döntetlenül végződött. Nem csoda, hogy a Budapesti Honvéd csábította.
- Édesanyám nem engedett. Azt mondta: fiam, amíg nem lesz szakma a kezedben, addig nem mehetsz! Festő szakmunkás lettem, így kerültem Budapestre – emlékszik a kezdeti évekre „Pikszes”.
A fővárost Kőszeg és Tapolca követte, aztán családot alapított, s visszatért Zalaegerszegre, a Honvéd Katona SE-hez, majd a ZTE következett. 1970-ben kezdett el foglalkozni a fiatalokkal.

 

Pogács András (balról) és Hajmási Ferenc edzésen.

 

- Szép éveket töltöttem el közöttük, de a szakosztály állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött. A szerződés felbontása után másodállásban, majd társadalmi munkában segítettem az öklözőket az 1984. évi megszűnésig – idézi fel edzői időszakát a ZTE-nél.
Magyar Imre 70 évesen sem szakadt el teljesen az ökölvívástól, hetente kétszer meglátogatja az egykori ZTE-öklöző Füzesi Tibor vezette Boksz Klub Egerszeg amatőr csapatot, tanácsaival segíti őket.
Az egykori versenyzőgárdából az egervári Csali Csárda vezetőjét, Pogács Andrást kértük egy kis múltidézésre. Sportpályafutása nem a ringben, hanem a Dózsa-pályán kezdődött a labdarúgó szakosztálynál. Az erős fizikumú középcsatárra felfigyelt Kardos Endre és Magyar Imre.
- 1972-ben történt ez. Számomra nem voltak ismeretlenek a bunyósok, hiszen akkoriban a Zrínyi gimnáziumban edzettek, én pedig a Rákóczi út 17-ben, szemben a gimnáziummal laktam. Első felnőtt versenyemet Békéscsabán nyertem, az országos Tóth Pál emlékversenyen lettem aranyérmes. Közel 100 mérkőzésem közül egyet veszítettem el, szerintem kihoztam magamból a maximumot. A komolyabb sérülések szerencsére elkerültek. Ami szomorúsággal tölt el, ha erre az időszakra gondolok, az az, hogy ennek az ígéretes csapatnak nem sikerült az anyagi hátterét megteremteni – fejti ki véleményét Pogács András.

 

Magyar Imre aktív edzőként.

 

Kardos Endre, Magyar Imre és Pogács András visszaemlékezésében számos név elhangzott ebből az ígéretes csapatból. Befejezésül következzen most az a névsor, amelyet összeállíthattunk  a múltidézéshez e korszakból: Flandler László, Toplak Tibor, Ormándi László, Farkas János, Farkas József, Farkas Csaba, Nagy György, a Rátkai-testvérek, Pilhoffer Elemér, Vulpe István, Hajmási Ferenc, Hári József, Kovács Zoltán, Molnár László, Bárdi György, Barta István, Liplin Ferenc és Fodor Csaba.

E.E.
(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu
A cikk eredetileg 2012. május 17.-én jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.
Nem sokkal a riport megjelenése után a múltidézés egyik főszereplője, Magyar Imre meghalt.

 

Pogács András napjainkban.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!