Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (13.) (2014.04.13, 11:30)

 

Papp Péter az érmek számát tekintve a legeredményesebb (felnőtt OB 13 érem).

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Az első nemzetközi verseny a gépipari technikum tornatermében. Felső sorban balról a második Laczik Géza, majd Edelényi Miklós, Vörös Zoltán edző, Bujtor András, Kelemen Ferenc, Tancsics László, Tábori Sándor, Rozmán József.

 

Az 1970-es évek elején az akkori sportvezetés ösztönzése alapján sorra alakultak a „nagyegyesületek” Magyarországon. Ez azért is csábító volt, mert ezek a klubok kiemelt állami támogatást kaptak. Megyénkben a ZTE volt az az egyesület, amely az országosan kiemelt klubok közé került. Ez együtt járt azzal is, hogy növelni kellett a szakosztályok számát, s hangsúlyt fektetni az utánpótlásnevelésre.
Ennek szellemében került a ZTE-hez a Zalaegerszegi Vasút súlyemelő szakosztálya. Ezt az időszakot idézzük fel Vörös Zoltán segítségével, aki több évtizede a sportág meghatározó egyénisége megyénkben.

 

A NDK-beli  Bautzenben: Tancsics László, Szögyör Sándor, Bujtor András, Kósa György, Tábori Sándor, Edelényi Miklós, Siebel Lajos.


- Szombathelyen, a gépipari technikumban végeztem a középiskolát. Már akkor is kimagaslónak számított hazai viszonylatban a Haladás súlyemelő szakosztálya, amelynek versenyzője lettem. Ezt a szakosztályt fémjelezte többek között Tóth Géza olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok súlyemelő. Példaképben tehát nem volt hiány. Érettségi után Budapestre kerültem, a Műszaki Egyetem hallgatója lettem. A diplomaszerzés után Zalaegerszegen lettem mérnök-tanár, a helyi gépipari technikumban. A megyeszékhelyen 1965-ben, a Zalaegerszegi Vasútnál alakult meg a súlyemelő szakosztály. Talán nem véletlen, hogy itt, hiszen élő volt a kapcsolat a Szombathelyi Haladással, amely szintén vasutas egyesület volt. Jól megfértünk a labdarúgó, a sakk, a kézilabda, a teke szakosztály mellett. Kiss Róbert szakosztályelnök kitűnő szervező munkájának köszönhetően egyre szebb eredmények születtek. Jómagam első osztályú szintig jutottam. A Haladástól aztán Zalaegerszegre igazoltam, s a versenyzés mellett már edzősködtem is.

 

Márkus Tivadar


- Hogy emlékszik arra az időszakra, amikor a ZTE-hez kerültek?
- Bár az edzéslehetőségek nem voltak éppen ideálisak (volt otthonunk légópince és szertár is,  gyakorlatilag bejártuk az egész várost), ennek ellenére jó eredményeket értünk el.  Az akkori nagyegyesület kialakításának tervébe beleillett a súlyemelő szakosztály átvétele a Z. Vasúttól. A döntés megszületett: 1973. január 1.-jétől a ZTE sportolói lettünk. A vezetők elképzelése szerint én főállású edző lettem volna, de nem örültem az ötletnek. Mérnök-tanár vagyok, nem testnevelő, nem szeretném otthagyni a technikumot – szabadkoztam.  Mondtam nekik, hozok szakembert, aki megfelelő irányítója lesz a szakmai munkának. Így került Zalaegerszegre Márkus Tivadar szakedző a Testvériségtől. Tudomásul vették a döntésemet, de azért voltak következményei: az iskolában elvették a pluszórákat, súlyemeléssel ugyan foglalkozhattam, de ingyen, társadalmi munkában.
- Önnek mi lett a szerepköre?
- A megyei súlyemelő szövetség titkára, majd elnöke lettem. A ZTE-vel nem szakadt meg a kapcsolatom, amolyan „társadalmi szakágvezetőként” a szervezéssel és a versenyrendezéssel foglalkoztam.
- Jellemezze az első éveket a ZTE-nél!
- A létesítményhelyzet nem volt ideális, hiszen az akkori futófolyosó végén, egy „zöldséges” bódéban tartottuk az edzéseket. Az anyagi támogatás azonban lehetővé tette a sportiskola-rendszerű sportági képzést. A főfoglalkozású edző mellett több csoportban néhány mellékfoglalkozású tréner (Laczik Géza, Kandász Norbert) foglalkozott a versenyzőkkel. Ennek köszönhetően rövid idő alatt több korosztályos országos bajnoka, illetve válogatott versenyzője lett a szakosztálynak (Tábori Sándor, Nagy Imre, Lőrincz István, Simon Gyula, Takács István). Junior és felnőtt korcsoportban először szerepeltek a szakosztály versenyzői a válogatottban. Ez a siker Marosi Ferenc és Tancsics László nevéhez fűződik.

 

Apa és fia: id. és ifj. Tancsics László.


- Ha jól emlékszem, 1978 fontos dátum volt a szakosztály életében…
- A Munkácsy utcában önálló edzőtermünk lett, és ez kedvezően hatott a szakmai munkára is. Márkus Tivadar és Tancsics László főfoglalkozású edzők mellett Laczik Géza és Szabó Bálint foglalkozott a sportolókkal. Minden korosztályban szép sikerek születtek az egyéni és csapatversenyeken. Elsősorban Bányai József, Fitos Csaba, Vörös Zéta, Mihályka Tibor, Zsohár Tamás, Papp Péter, Sallai Károly, Takács Tamás nevét szeretném kiemelni. Jelentős nemzetközi kapcsolatok alakultak ki az évente megrendezett nemzetközi Göcsej Kupának köszönhetően, amelyen NDK-beli csehszlovákiai, jugoszláviai, osztrák és olasz csapatok vettek részt. A sportág népszerűsítésében jelentős szerepe volt az 1985-ben megrendezett XII. Pannónia Világkupa fordulónak, amelyre 18 ország súlyemelői érkeztek Zalaegerszegre.

E.E.

(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu

A cikk eredetileg 2012. február 16.-án jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Vörös Zoltán

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!