„Zalaegerszeg visszaadta a kosárlabdába vetett hitemet”

Gellér Sándor hetven éves

(2017.07.03., 8:25)

 

Az 1988-as bajnokcsapat…

(Rákattintva nagyítható.)

 

Ma ünnepli 70. születésnapját Gellér Sándor, minden idők egyik legkiválóbb magyar kosárlabdázója. A korszak legjobb csapatának, a Bp. Honvédnak és a magyar válogatottnak volt az irányítója, akit európai klubcsapatok csábítottak. Akkor azonban magyar kosárlabdázó még nem igazolhatott külföldre.
Gellér Sándor edzői pályafutásának kiemelkedő eredménye Zalaegerszeghez fűződik, ahol a ZTE férficsapatával 1988-ban bajnok és kupagyőztes lett. A kosárlabda szakosztály első aranyérmeit szerezték.
Születésnapja alkalmából előbb felidézünk egy vele készített korábbi interjút, ami kiadónk ZTE mozaikok című kötetében jelent meg. Aztán szembesítjük majd - mai szemmel nézve - pályafutásával: hogyan látja 70 évesen a korábbi Gellér Sándort.

 

Édesapjával, id. Gellér Sándorral, az egykori válogatott kapussal.

 

Íme a korábbi interjú:
- Örömből és bánatból is kijutott Gellér Sándornak Zalaegerszegen. Most csak a szépre emlékezzünk!
-Nehéz lenne bármit is kiemelni, hiszen - szerencsére - nagyon sok emlékezetes élményben volt részem a ZTE-nél.
- S volt-e olyan, ami csak Zalában történt meg önnel?
- Természetesen! Bajnokcsapat edzője lettem! Ez a felejthetetlen pillanat azonban 1986-tól 1988-ig tartott. Kezdjük talán azzal, hogy Pesten, a Három Szív vendéglőben megkeresett dr. Lackner Ede és Simon József. Aztán ettől kezdve számtalan felejthetetlen élmény vezetett el a bajnoki címig. De nem volt könnyű az út addig. Emlékezzünk csak egy karácsony előtti, MAFC elleni találkozóra! Hosszú veretlenségi sorozatunk szakadt meg akkor, ráadásul hazai pályán. Jókor jött a figyelmeztetés... Rádöbbentünk arra, hogy ingyen nem adják a bajnoki aranyérmet.
- Ha rangsorolni kellene, nyilván az a pillanat kerülne az élre, amikor bajnok lett a csapat...
- Igen. De az a két év - mindennel együtt - kitörölhetetlen lesz az életemből. Amikor a ZTE megkeresett, már nem kosárlabdáztam, a vendéglátóiparban robotoltam reggeltől estig. A bajnoki győzelem örömét addig csak a Honvédnál élhettem át, de nem annyira feltöltődve érzelmileg, mint 1988-ban Zalaegerszegen.

 

A magyar kosárlabdázás kiemelkedő játékosa volt.

 

- Mi adta ezt a pluszt?
- Senki sem hitte el rólam, hogy akár egy hétig is megmaradok Zalában. Aztán amikor Góczán és Bodrogi sérülése miatt gyakorlatilag irányító nélkül az ötödik helyen végeztünk, valami megváltozott. Kovács Attila magára vállalta ezt a posztot, Szücs Jóska pedig vállára vette az egész csapatot. Én egy edzőcske voltam, ő pedig egy olyan kapitány, hogy azt a csapatszellemet, amit elképzeltem, megvalósította. Ez is egy nagyon fontos mozzanat volt. Egy felejthetetlen pillanat volt Dobi Tóni hárompontosa - amit kétpontosnak látott Král játékvezető - a Honvéd ellen, Góczán Gabi triplája a Baja ellen. Hol lettünk volna ezek nélkül?
 -Mi volt az a plusz, amit emberileg kapott a játékosoktól, illetve amit ön adott nekik?
- Ha az 1992-es események, a szerződésbontást követő viták, pereskedések nem tudták kitörölni belőlem 1988-at, akkor azt hiszem, választ adtam a kérdésre. Hivatalosan az első edzősködésem időszaka köt Zalaegerszeghez.
- Hivatalosan?
- Igen, mert korábban már a Honvédnál belekóstoltam ebbe a munkába. Csak ott az edző papíron Simon János volt. Ha kikapott a csapat, őt kérdezték, nem arra voltak kíváncsiak, hogy Gellér mit csinált. Azzal, hogy 1986-ban Zalaegerszegre kerültem, nekem visszaadták a kosárlabdába vetett hitet. Az az egy év, amíg nem törődtek velem a Honvédnál, borzasztó volt. A ZTE-nél csodálatos közegbe kerültem, nagyszerű volt a közönség, partnerek a játékosok. Az idősebbek megújultak, a fiatalok berobbantak az élvonalba. Az 1986-tól 1988-ig tartó időszak gyakorlatilag megerősített abban, amit korábban is vallottam: munka nélkül nem lehet sikert elérni. Ezen túl pluszt is kaptam ebben a városban: normális emberi léptéket és őszinte barátságokat.

 

Feleségével, Gulyás Ildikóval napjainkban.

Fotó: Török János/delmagyar.hu

 

- Mégis elment Egerszegről...
- Egy tévhitet szeretnék eloszlatni: én nem akartam elmenni Zalaegerszegről! Tíz körömmel ragaszkodtam ehhez a csapathoz. Lehet, hogy a példa nem ezt mutatja, hiszen megkérdezhetik: akkor mi a fenének mentél vissza a Honvédhoz? Azt viszont csak nagyon kevesen tudják, hogy a bajnokság megnyerését követően milyen harcot folytattam. Teljesen felesleges és meddő küzdelem volt. Nem tudtam elérni, hogy a ZTE-t, mint bajnokcsapatot, megbecsüljék. Az események végül is azt mutatják, hogy nekem volt igazam. Én nem azt akartam, hogy erre az elismerésre a focicsapat rámenjen és csak a kosarasok legyenek. Hanem azt, hogy éljenek egymás mellett, a teljesítményeket figyelembe véve. Ha nem, akkor elmegyek, bármennyire is fáj a szívem. Elmentem... Harag nélkül...

* * *

Gellér Sándor a cikkben megemlíti Dobi Antalt, a ZTE triplakirályát. Ő június 26-án ünnepelte hatvanadik születésnapját. Isten éltesse őt is erőben, egészségben!

E.E.

 

Dobi Antal, aki a napokban ünnepelte 60. születésnapját.