Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Volt egyszer egy sportváros (9.) (2014.06.10., 16:00)

 

Tanulságos ZTE csapatkép. A felső sorban három olyan játékos látható, aki nyugati I. osztályú csapathoz szerződött az 1980-as években. Török József (balról a 3.) a német Waldhof Mannheim, Kereki Zoltán (balról a 4.) az osztrák Wacker Innsbruck, Péter Zoltán (balról a 7.) ugyancsak az osztrák Vienna labdarúgója lett.

 

Az 1988-as ZTE kirakatper nem volt más, mint egy helyi hatalmi harc sajnálatos végkifejlete.
Azért citálták bíróság elé a klub gazdasági vezetőjét, elnökét, a férfi kosárlabda szakosztály technikai vezetőjét, amiért akkoriban a magyar sportegyesületek szinte valamennyi irányítóját a vádlottak padjára lehetett volna ültetni. Az akkori kaotikus pénzügyi rendelkezések miatt az érvényben lévő jogszabályok betartásával gyakorlatilag megszűnt volna az élsport Magyarországon. Szocialista gazdasági és sportfinanszírozási keretek között ugyanis nem lehetett profi szintű eredményeket várni a csapatoktól, versenyzőktől. Ezért aztán megnyíltak a kiskapuk, a sportfinanszírozás egyik legfontosabb feladata a rendeletek, jogszabályok kijátszása volt.
A ZTE elnökének ügyvédje (ő ma a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke) rendkívül tanulságos védőbeszédet mondott a Legfelsőbb Bíróságon tartott másodfokú tárgyaláson. Ennek közlését folytatjuk.
„Az ügyész fellebbezésével kapcsolatban lenne egy-két észrevételem. Az ominózus fedezethiánnyal kapcsolatban védőtársam sem vetette fel a kérdést: ezzel lehet-e, kell-e foglalkozni? Én határozott nemmel válaszolók arra, hogy fedezethiány kérdése ebben az ügyben nem képezheti az ítéleti tényállapítás alapját. E vonatkozásban semmiféle részbizonyítás nem történt. A fedezethiányal kapcsolatban az elsőfokú eljáró megyei ügyészségnek, majd a megyei bíróságnak az volt az álláspontja, hogy ez nem a vád tárgya. Felvázolja a vádirat először a háttérben, hogy van fedezethiány, majd azt mondja, hogy ennek a fedezethiánynak részben oka az ösztönzőkeret kialakításánál tapasztalt szabálytalanság, s az ösztönzőkeret túllépését teszi a vád tárgyává - a kosarasok fiktív számláit és egyebeket -, és arra folytat le bizonyítást, amit abban a kérdésben nem lehet vállalni. A fedezethiány egyéb vonatkozásában, sem összegszerűségében, sem keletkezésének okaiban nem volt a bizonyítás tárgya. Ha ezzel kapcsolatban bármelyik vádlott  elkezdett valamit mondani, azzal szakította félbe a tanácsvezető bíró, hogy ez nem tartozik az ügyhöz, minket nem érdekel, hogy miért építettek öltözőt, teniszstadiont. Ha el akarták mondani, hogy milyen kiadásokra kötelezte őket a megyei vezetés, a következő volt a reflexió: »Ezzel nem foglalkozunk, minket nem érdekel a fedezethiány« - mondta a tanácselnök. »A fedezethiány, alátámasztva a szakértő véleményével, önmagában nem bűncselekmény, nem büntetőjogi kategória, ennek a büntetőeljárás szempontjából nincs jelentősége«. Egy pregnáns példával szeretném felhívni a Legfelsőbb Bíróság figyelmét az effajta eljárási gyakorlatra. Amikor a másodrendű vádlott el akarta mondani, hogy fedezethiány nem lehetett, hiszen egy válogatott labdarúgó esetében az eladási ár - több millió forint - éppen útban volt, tehát a hiányt rögtön eltünteti. A jegyzőkönyvben is rögzítve van, hogy a tanács elnöke elutasította a másodrendű vádlott védőjének azon kérését, hogy vegye jegyzőkönyvbe a szakosztályelnöknek a labdarúgó szerződéskötésével kapcsolatos részletes nyilatkozatát. A bíró ezt nem tartotta az ügyhöz tartozónak, ezért a bizonyítékok sorába nem kívánta felvenni.

 

A megyei bíróságon tartott elsőfokú tárgyaláson sokszor elhangzott: ez nem a vád tárgya.

 

Az ügyészi fellebbezés nagy súlyt helyez az elnök kiemelt szerepére, a tényállás kiegészítését kívánja e vonatkozásban, mintegy rámutatva arra, hogy igen nagy felelősség terheli az egyesület elnökét ezzel kapcsolatban.
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! Persze nem bizonyíték - ez elhangzott többször is - az újságcikk, de ha valaki jobban tud nálam fogalmazni, jobban ismeri nálam a témát, akkor magam helyett idézem, s kérem, hogy így fogadja el a Legfelsőbb Bíróság a sportlap főszerkesztőjének idevonatkozó okfejtését, aki a sport területén kiemelkedő körültekintéssel, szaktudással rendelkezik. Az ő cikkéből idézek - nem bizonyításképpen - a szerkesztő véleményeként, aki az egyesület vezetőivel kapcsolatban az mondja: »Az ügy kapcsán sokan firtatták, hogy annak idején a ZTE elnöke mennyire volt valódi vezető?« A szerző ezt részletesen kifejti, majd megállapítja: »Sok mindent tehet az elnök, egy dolgot nem tehet: amit ő akar.« Neki azt kell tennie, amit az egyesület vezetése, társadalmi vezetése, és azok a bázisszervi vezetők meghatároznak, akik fenntartják az egyesületet, jelen esetben ez a Zala Megyei Tanács. Az ő kívánalmaiknak, elvárásaiknak megfelelően kellett tenni.
Felvetődik a kérdés, hogy mi az ítélet, amelyet az ügyben a közvélemény igazságosnak tart. Mert - s ez a lényeg - nem jogszolgáltatásról, hanem igazságszolgáltatásról van szó.
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! Végezetül, de nem utolsósorban arra az ügyészi álláspontra reflektálnék, amely a cselekmény kiemelkedő társadalmi veszélyességére utal, hogy az összegszerűséggel kapcsolatos sportérdek ide vagy oda, azok a rendkívül fontos tényezők, amelyeket a vádhatóság képviselője nem látott, s amelyek pontosan az elkövetési körülményeket magyarázzák.
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! Én azt vallom, hogy nincs Budapest és nincs vidék az ügyek elbírálása szempontjából. Akkor, amikor igazságot teszünk, csak egyfajta mérce van. S ha azonos a mérce, akkor szabadjon utalnom a Legfelsőbb Ügyészség nyomozásvezető főosztályának 12 913-1981/5/5. számú határozatára, amely szerint az Egyesült Izzó Sportklubnál 30 milliós hányt tárt fel az egy évig tartó nyomozás. Úgy döntött a Legfelsőbb Ügyészség, hogy megrovással valamennyi vádlott esetében az eljárást megszünteti, mert a sportérdek helytelen értelmezése, illetve további egyéb körülmények, amelyeket a határozat részletesen tartalmaz, nem teszik szükségessé a legenyhébb büntetés kiszabását sem, függetlenül az összegszerűségtől. Én azt kérem, tehát, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügyészségnek nem csak ebből a fellebbezésből kitűnő álláspontját értékelje akkor, amikor a büntetés kiszabásáról dönt, hanem az 1982-ben kihirdetett álláspontját, amely a budapesti, 30 milliós ügyben keletkezett, vagyis semmilyen büntetés kiszabása nem szükséges, mert nem másról van szó, mint sportérdekből, a sportban történő teljes kaotikus pénzügyi szabályzó helyzet miatt, az ebből adódó szabályok megszegését is másképp kell értékelni.”
Itt ért véget a védőbeszéd, majd következett az ítélethirdetés.

E.E.

(Folytatjuk)

 

A lengyel légiósokat litvánok követték a ZTE férfi kosárlabda-csapatánál. Képünkön Mindaugas Lukosius dob kosárra.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!