Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Volt egyszer egy sportváros (8.) (2014.06.06., 17:05)

 

1984. december 5.:  MTK-ZTE 0-1. A ZTE addigi legjobb helyezését érte el az NB I-es bajnokságban: 4. lett.

 

Aki azt hiszi, hogy sok változás történt a rendszerváltás óta a sportfinanszírozásban, nagyon téved.
Sorozatunkban kiemelt szerepet kap az 1988-as ZTE-per, ami soha nem robban ki, ha nincsenek személyi ellentétek, ha nem csatázik egymással a megyei pártbizottság és a megyei tanács.
De büntetőper lett belőle, a klub három munkatársa, az elnök, a gazdasági vezető, s a férfi kosárlabda-szakosztály technikai vezetője került a vádlottak padjára.
A kiemelt klubbá avanzsált ZTE-t eredménykényszer hajtotta. A sikerhez pénz kellett. A mai körülményekhez képest sokszor nevetséges összegek.
Akkoriban úgymond össznépi tulajdonból sikerült lecsippenteni a megfelelő dotáláshoz szükséges összegeket.
Nem sok minden változott azóta Zalaegerszegen. Most az adófizető egerszegi polgárok pénzéből támogatták a Nagy Ferenc-féle mutatványt. Amit már 2-3 évvel ezelőtt meg kellett volna szüntetni. A futballcsapat NB I-ből való kiesése után. Azonnal!
Folytassuk az 1988-ban tartott ZTE-per felidézését! Előző részeinkben részletesen közöltük a II. rendű vádlott (a klub elnöke) ügyvédjének védőbeszédét (ő ma a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke). Így folytatta érvelését:
„Az olimpiával (Szöul, 1988 - a szerk.) párhuzamosan említettem már, ha van eredmény, a megítélés is másképpen történik. Ebben a büntetőügyben, a labdarúgókra leszűkítve, más a helyzet. Van egy olyan vádpont az egyik labdarúgó felesége vonatkozásában, hogy a munkavállalás fedezethiány okozása 100 ezer forint. Az ítélet nem foglalkozik vele, de amikor a férjét a ZTE később - az ügy pikantériája - kétszer eladja külföldre, hány millió forintos bevételhez jut egy olyan befektetés alapján, amely a vád tárgyát képezi. Ha megnézzük, hogy az egyik játékos részére - abban az időszakban, amikor ZTE-labdarúgóként szerepelt - összesen hány forintot fizetett ki az egyesület, s utána megtudnánk, hogy mennyit kapott érte, érdekes lenne a kép. De nem tudjuk meg, csak utalok rá a hiánnyal kapcsolatban, sajnos a tényállásból ez nem derül ki. Mások elmondhatják, hogy hány millió forintot inkasszált a ZTE - ez a pénz 1987-ben folyt be az egyesület pénztárába -, akkor eljutunk oda, hogy ennek a pénzhiánynak a statikus szemlélete - amely pénzügyi évekre bontja le a labdarúgók részére történő kifizetéseket - merőben ellentétes a mai gazdasági szemlélettel. Tehát a sporttevékenység legyen pénzügyileg is eredményes. Ha egy labdarúgónak, adott esetben pénzügyi szabályszegéssel is, de kifizetnek 500 ezer forintot, a helyette 5 millió folyik be, el kell gondolkodni azon, hogy a klubot hátrány érte-e?

 

1988: mozgalmas év a ZTE életében. A kosarasok bajnoki címet szereznek és elnyerik a kupát. A labdarúgók az 1988/89-es szezon végén kiesnek az NB I-ből.  S ebben az évben zajlik a ZTE-per. Felvételünk egy 1988-as Körmend-ZTE meccsen készült.

 

A bútorok leselejtezésével kapcsolatban az álláspontom tulajdonképpen teljes mértékben megegyezik az elsőrendű vádlott védője által elmondottakkal. Meggyőződéssel vallom, hogy a társadalmi tulajdont akkor és úgy érte  kár, hogy eleve azzal a céllal történtek a vásárlások, hogy ezeket a sportolók kapják. A bútorokat részükre át is adták, tehát ezek ténylegesen sohasem voltak társadalmi tulajdonban, hiszen az eredeti szándék már az volt, hogy a sportolóké legyen. A fiktív leltárba vételnek az utólagos korrigálással nem akkor érte kár a társadalmi tulajdont. Egyszerű okirathamisításról van szó, amelyért viselik a felelősséget a vádlottak. A másodrendű vádlott esetében ennek nagy jelentősége van, hiszen több labdarúgó és a lengyel kosárlabdázók odakerülésekor még nem is volt az egyesületnél, tehát a társadalmi tulajdont ért kár okozásával ebben az esetben nem vádolható.
A II. rendű vádlott a pénzügyi szabálytalanságok láttán azonnal figyelmeztette az elsőrendű vádlottat. Az 1985-ös esztendőben jelentős szerepe van a fedezethiány átgörgetésének, eltitkolásának. Ezzel kapcsolatban tett tanúvallomást a pénzügyes, a klub volt alkalmazottja. Én egészen más következtetésre jutok, mint az elsőfokú bíróság, amely úgy vélekedett, hogy a II. rendű vádlott el akarta titkolni a pénzügyi problémákat. Ezzel szemben - miután tudomást szerzett a kifizetetlen számlákról - ő kérte a pénzügyest, hogy készítsen kimutatást a valós pénzügyi helyzetről. Szerette volna ugyanis tudni, hogy milyen az egyesület anyagi helyzete. 1986-ban elment a megyei tanácsra, felfedte a helyzetet, s kérte az ügy kivizsgálását. Aztán felgyorsulnak az események, nyomozás kezdődött. A II. rendű vádlott bejelentése háttérbe szorult, már-már úgy tűnt, hogy el akarta kendőzni a dolgokat. Pontosan az ellenkezőjéről volt szó.”
Ma már nevetünk az akkori törvénytelenségeken.  Százezres összegek, bútorok, feleség foglalkoztatása. Napjainkban viszont már más a mérték- és helyiérték. Milliárdos nagyságrendű. Az eredmény pedig egy középszerű NB II-es futballcsapat és egy osztályozóval a kieséstől megmenekült férfi kosárlabda-együttes…

E.E.

(Folytatjuk)

 

A másodrendű vádlott védője más következtetésre jutott, mint az elsőfokú bíróság.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!