Volt egyszer egy Cyklon (18.) (2017.11.03., 13:40)

Nem kívánkozott a pesti „húsdarálóba”

 

Karsay József: - Nem hiányzott nekem az az élet.

 

Folytatjuk beszélgetésünket Karsay Józseffel, a Cyklon zenekar egykori tagjával.
- Ingyen játszottatok?
- Kezdetben igen, aztán kaptunk némi honoráriumot. Baranyai György volt akkoriban ott a főnök, Boncz Barnabás (Jimmy) pedig amolyan menedzser szerepet töltött be. Pátyolgatott bennünket, sok helyről kaptunk meghívást, s mi ezeknek igyekeztünk eleget tenni. Emlékszem, az Arany Bárány Télikertjében még egy vetélkedőt is rendeztek, amelyen fellépett kanizsai riválisunk, a Flamingó zenekar is.
- Szóval ment minden a maga útján: a Cyklon hétközben próbált, a hét végén pedig játszott az Univerzum Klubban…
- Egészen 1968 nyaráig, mert aztán jött a csehszlovákiai bevonulás. Szegény Dörgét (Horváth Pétert - a szerk.) bevitték katonának. Arra már nem emlékszem, hogy tartalékosként, vagy sorkatonaként, de az a lényeg, hogy hárman maradtunk: Tóth János, Kerekes Isti és én. A műsoron is változtatnunk kellett, s így elvoltunk egy ideig. S akkor jött - általam - a Cyklonba a bátyám énekesnek. Csellózni tanult, de ez nem passzolt akkor a zenekar profiljához. Maradt a vokál, időnként a szólóének.

 

Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás a zenekart is érintette.

 

- S honnét bukkant fel a bátyád?
- Zalaegerszegiek vagyunk, az egykori Marx téren (ma Kazinczy tér - a szerk.), a patikaépület hátsó részében laktunk. Ott születtem, nem is a kórházban. Már nem áll ez az épület, lebontották.
- Visszatért Dörge Csehszlovákiából, játszottatok tovább, aztán ismét történt valami…
- Mehetnékjük volt Budapestre… Kerekes Istit felvették a Zenekonzervatóriumba, a bátyám is neki volt indulva, azt mondta, hogy nem marad itt. Megkérdeztek, hogy megyek-e én is. Nemet mondtam, hiszen már vőlegény voltam. Egyébként sem kívánkoztam a pesti „húsdarálóba”, annál jobban szerettem a nyugis életet. Eljutott hozzám annak híre, hogyan is éltek kezdetben szegények a fővárosban. Nem hiányzott nekem az az élet.
- Azt hinné az ember, hogy a beatzenészek szeretik a bohém életet…
- Én nem. Nekem ilyen az alaptermészetem.
- Mikor fejezted be a zenélést a Cyklonban?
- 1969 szeptemberében. A többiek akkor mentek fel Budapestre. 1970-ben bevonultam katonának, 1972-ben pedig megszületett a leányom.

E.E.
(Folytatjuk)

 

Már Budapesten… Balról: Bácsai Péter, Tóth János, Karsay László, Horváth Péter, Tunyogi Péter és Kerekes István.

 

***

(Köszönettel tartozunk a Göcseji Múzeumnak, Béres Katalin történésznek azért a segítségért, hogy a múzeum birtokában lévő egykori Cyklon-fotókat szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátották közlés céljából. S köszönet jár mindazoknak is, akik ugyancsak archív fotók segítségével teljesebbé teszik sorozatunkat.)

 

Volt egyszer egy Cyklon (1.) (2017.08.10.)

Volt egyszer egy Cyklon (2.) (2017.08.18.)

Volt egyszer egy Cyklon (3.) (2017.08.23.)

Volt egyszer egy Cyklon (4.) (2017.08.31.)

Volt egyszer egy Cyklon (5.) (2017.09.05.)

Volt egyszer egy Cyklon (6.) (2017.09.08.)

Volt egyszer egy Cyklon (7.) (2017.09.14.)

Volt egyszer egy Cyklon (8.) (2017.09.14.)

Volt egyszer egy Cyklon (9.) (2017.09.14.)

Volt egyszer egy Cyklon (10.) (2017.09.28.)

Volt egyszer egy Cyklon (11.) (2017.10.04.)

Volt egyszer egy Cyklon (12.) (2017.10.06.)

Volt egyszer egy Cyklon (13.) (2017.10.12.)

Volt egyszer egy Cyklon (14.) (2017.10.20.)

Volt egyszer egy Cyklon (15.) (2017.10.25.)

Volt egyszer egy Cyklon (16.) (2017.10.27.)

Volt egyszer egy Cyklon (17.) (2017.10.30.)