Szembesítés (2017.01.02., 9:55)

- avagy a magyar gazdaság 2016-ban

 

A mezőgazdaság jó évet zárt.

 

Az idén végre érzékelhetővé vált az unortodox politika célfüggvényének hozadéka is, a hazai jövedelmek dinamikus emelkedése, növekvő bérek, nyugdíjak révén

Szinte rutinszerű, hogy a gazdaság működéséről elemzéseket készítők a tárgyévet közvetlenül megelőző hetekben vagy éppen az év első heteiben véleményt mondanak a gazdaság következő évi várható alakulásáról. Így történik ez mindenütt a világban, és hazánkban is már régóta. Amikor pedig az év lezárul, elárasztják a médiát az évértékelések. Arra viszont kevés példa akad nálunk, hogy az elemző brigádok az év végén arról is számot adjanak, miként váltak be év eleji elemzéseik, azaz mennyiben találták el vagy éppen sem a várható fejleményeket.
Gyanítom, ennek az lehet a fő oka, hogy az elemzők jelentős hányada nem szívesen szembesül a kudarccal, ugyanis amit az év elején mondott, az hellyel-közzel köszönőviszonyban sincs azzal, ami végül a valóság lett. Ide kívánkozik mindjárt az a megjegyzés is, hogy az elemzések gyakran egyáltalán nem megalapozottak szakmai szempontból, inkább a közvélemény érzésvilágának befolyásolását szolgálják, tehát kifejezetten politikai célzatúak. Nem véletlenül nevezik – egyébként nem csak a marxista irodalomban – időnként a gazdaságtant politikai gazdaságtannak is. Ha valami politikai is, akkor ritkán pártatlan, inkább részrehajló. Valamelyik politikai szereplő érdekeit szolgálja. Kiváltképpen megfigyelhető a kormányzati tényezők gazdasággal kapcsolatos előjelzéseinek pontatlansága, de az is, hogy a rendszerváltozás utáni kormányok attól függően, hogy balliberális, vagy nemzeti színezetűek, még a pontatlanságban is markánsan megkülönböztethetők egymástól.
A baloldali kormányok a gazdaság várható kedvező számait általában túltervezik (gazdasági növekedés, jövedelmek alakulása stb.), míg a kedvezőtlen számokat alul (infláció, deficit, munkanélküliség stb.), s a jövőt fényesre festik. A polgári kormányok pont fordítva járnak el.
Az év elteltével a ballibeknél jönnek magyarázatként a különféle előre nem láthatónak titulált körülmények, a nemzetközi piaci helyzet, a pénzpiac viharai, az időjárás mint mentségek, szemben a nemzeti kormányoknál, amelyek simán közzéteszik a vártnál jobb valós számokat. A jobbat könnyű elfogadni, a rosszabbhoz pedig körmönfont magyarázatokat kell mellékelni. Nézzük tehát a 2016-os évet, először még a 2015 végi perspektívából és elemzői szemüvegen át. A vezető retorika az volt, hogy a gazdaság meg fog torpanni. Ennek két fő okát jelölték meg az „elemzők”, részint azt, hogy 2016-ra kiürült az uniós kassza, mert a 2007–13-as uniós pénzügyi periódusból már minden pénznek be kellett érkeznie 2015 végére, a következő hétéves források pedig még nem tudtak kifejteni valós növekedési hatást. A másik érv a növekedés várt visszaesésére a nyugat-európai gyenge várható konjunktúra volt, ami a hazai „multivezérelt” exportgazdaság révén hatott volna fékezően. A hazai elemző brigádok derékhada a magyar gazdaságot kizárólag mint a multinacionális világcégek függelékét értelmezi, tehát, ha a multiknak jól megy, akkor itt is van gazdasági növekedés. A legbelsőbb lényegnek magát a növekedést tekintik. A képet szerintük valamelyest egy szintén kívülálló tényező, az uniós források összege árnyalhatja. A hazai gazdaság autonóm mozgásával ők egyáltalán nem számolnak, vagy ha igen, arról azt jelentik ki, hogy a hatás egyedi, nem lehet tartósan fenntartani.

 

Az idegenforgalom húzóágazat lett.

 

Ez a fő oka annak, hogy mindig tévednek, és a tévedéssel természetesen szembe nézni sem képesek. A magyar gazdaságnak pedig újabban van egy, egyre meghatározóbb, jelentős autonóm önmozgása is. Elemzőink ezt az önmozgásra is építő eljárásrendet elnevezték unortodox politikának. Hatásairól azonban képtelenek tudomást venni, ezt elítélendőnek, a normáktól eltérőnek, sőt károsnak tartják, és vakbuzgó hittel hiszik, hogy hamarosan ki fog múlni.
Pedig éppen ez adja az ígéretes többleteket. Az általuk unortodoxiának nevezett eljárásrend alapvetően abban tér el a globális gazdasági rendtől, hogy a gazdaság folyamataiból keletkezett jövedelmekből a lehető legtöbbet belföldi felhasználásra szán, szemben a globális szemlélettel, amelynél a növekedés célja a globális jövedelemtulajdonosok jövedelempozícióinak javítása. Az állítás, hogy az unortodox szemlélet tagadja a globális tényezőkkel történő együttműködés szükségességét, egyszerűen valótlan. Mindezt azonban a hazai jövedelempozíciók szemszögéből ítéli meg, és nem kizárólag a globális szereplőkéből. Ha más szemszögből is vizsgáljuk a kérdést, akkor hamar kiderül, hogy van lehetőség az észszerű kompromisszumokra, nem csak az egyoldalú alávetettségre. A 2016-os év ennek ékes bizonyítékával szolgál. Még a globalista szemlélet legfontosabb mutatójában, a GDP növekedésében is felülmúltuk a várakozásokat, száguld az export, csökkent az állam eladósodottságának szintje, közeledünk a nullaszázalékos éves költségvetési deficithez, egyre kevesebb adósságunk van idegen pénznemben. Mindezek globalista szemléletű gazdasági sikerigazgyöngyök.
Az idén végre érzékelhetővé vált az unortodox politika célfüggvényének hozadéka is, a hazai jövedelmek dinamikus emelkedése, növekvő bérek, nyugdíjak révén. Ráadásul ezek a többletjövedelmek – a globalista mantrának ellentmondva, nem generáltak inflációt, de jelentősen besegítettek a hazai növekedésbe. A kormány mára elegendő politikai tőkét gyűjtött ahhoz, hogy hozzáfogjon a bérek hazai termelékenységi szinthez történő arányosításához, s ez további unortodox gazdasági sikerekkel kecsegtet, annál is inkább, mert a béremelések fő tehervállalói, a vállalkozások is részesei az alkunak, és az alku nem pillanatnyi, hanem hosszú távú elkötelezettségekről szól.
Kíváncsian várjuk, hogy az elemzői derékhad felzárkózik-e az unortodox realitásokhoz, vagy tovább vár arra, hogy „valóság nagybácsi” 2017 karácsonyán ismét szembejöjjön velük.

Boros Imre
közgazdász

 

Az unortodox politika hozadéka a hazai jövedelmek dinamikus fejlődése is.