Pedig olyan ígéretesen indult ez az esztendő! (2020.11.20., 8:35)

Gondolatok az elátkozott 2020-as évről

 

Balaicz Zoltán: „Közösen fogunk cselekedni, mert fontosak vagyunk egymásnak!”

 

2019 utolsó és 2020 első heteiben sokat beszélgettünk valami vírusról a távoli Kínában, sajnáltuk az ott élőket, de egyben reméltük, hogy ez is olyan lesz, mint az elmúlt évtizedek vírusai, amiket mindig sikerült időben megfogni és izolálni (ebola, H1N1, zika, madárinfluenza, stb.). Gyorsan eltereltük a szót és a 2020-as év kilátásait ecseteltük. Csúcsévnek néztünk elébe. Én magam, a személyes életemben, magánéletemben is megnyugtatóan láttam az előttünk álló esztendőt, és polgármesterként is azt gondoltam, hogy Zalaegerszeg történetének egyik legsikeresebb éve elé nézünk, új gazdasági befektetésekkel, beruházásokkal, építkezésekkel, megújuló fesztiválokkal, hagyományos ünnepekkel.
Nem így lett, sőt, 2020 valóságos rémálommá vált. Shakespeare szavaival élve: „beköszöntött rosszkedvünk tele”.
A járvány első hullámának elején, március 22-én írtam egy hasonló posztot, amiben próbáltam végig gondolni, mi vár ránk, mennyiben változik meg a világ és mindez milyen hatással lesz a közösségünkre. Most újra elolvastam és be kell vallanom: optimista voltam, sajnos rosszabb a helyzet.
Ezt persze befolyásolja a személyes negatív közérzetem is, hiszen nemrég váratlanul, 67 éves korában elhunyt az édesanyám, év közben a kisfiam kórházban volt, én szintén egészségügyi beavatkozásokon estem át, és a baráti körömben is több tragédia történt.
Azonban polgármesterként, a hivatásomból fakadóan is úgy látom, hogy elátkozott év ez a lassan véget érő 2020. A koronavírus világjárvány, majd a nyomában érkező gazdasági világválság minden tervünket és reményünket félresöpörte. Jogosan megfogalmazódó félelmekkel, bizonytalansággal találkoztunk. De ugyanakkor megható volt az az összefogás, az a szívekből és lelkekből feltörő megértés, az a segítőkészség is, amit tényleg csak baj esetén lehet megtapasztalni.
A vírus elsősorban az egészségünket támadja, másodsorban pedig a gazdaságunkra is katasztrofális a hatása, de van egy harmadik tényező, amiről kevesebbet beszélünk: ez pedig az a felbecsülhetetlen kár, amit az emberi kapcsolatainkban és a közösségeinkben okoz.
2020 elvette tőlünk az ünnepeinket (a 135 éves városi jubileumot, a ZTE és Trianon 100 éves évfordulóját), a hagyományos rendezvényeinket, jótékonysági programjainkat, adventi készülődésünket és fesztiváljainkat. Elvette a közösségi életet, a városrészi együttléteket, a személyes találkozásokat és beszélgetéseket, a civil szervezeteink, ifjúsági csoportjaink és idősklubjaink egymást erősítő találkozóit. A maszkviselés miatt sokszor még egymás arcát és mosolyát sem láthatjuk, holott ismerjük a nagy igazságot, amit édesanyám is magáénak vallott: két ember között a legrövidebb út a mosoly.
Most mindennél fontosabb, hogy odafigyeljünk egymásra, hiszen a korlátozások miatt komoly veszélyt jelent az elmagányosodás, illetve a családi és baráti kapcsolatok lazulása. Ráadásul közeledik az év egyik legmeghittebb időszaka, Advent és Karácsony, melyet amúgy is beárnyékol a hagyományos kísérő, ráhangoló programok elmaradása. Odafigyeléssel és kapcsolattartással azonban enyhíteni tudjuk a helyzetet, fontos, hogy tudjunk egymásról. Arra bíztatok hát minden zalaegerszegit, vegye a fáradtságot és az időt, kommunikáljon a családtagjaival és a barátaival. Persze sem egy videóhívás, sem egy telefonhívás nem pótolja a személyes találkozást, a kontaktust, az ölelést, de mégis jót tesz mindannyiunk szívének és lelkének!
Nem tudom, belegondoltunk-e már, hogy a szemünk láttára változik meg körülöttünk a világ. Felértékelődik az egészség megőrzése, az egymásra való odafigyelés, a kutatás-fejlesztés, a megelőzés, a védekezés. Sokan lesznek távolságtartók, sokszor elmaradnak a megszokott üdvözlési formák, a kézfogások és a puszik, a személyes találkozások helyett pedig gyakoribbak lesznek az online kapcsolattartások.
Azonban a legnagyobb veszély – visszakanyarodva az eredeti felvetésemhez – ha az emberi kapcsolataink és a közösségeink nem tudják újra betölteni az eredeti szerepüket, azt, hogy a város élő szövetét alkossák, azt, hogy értelmet adjanak a zalaegerszegi létünknek, hiszen az emberektől és a közösségeinktől város a város!
Az egészség védelme az első, azt követi a gazdaság helyreállítása, azonban nekünk, zalaegerszegieknek egy harmadik fontos feladatunk is lesz: türelemmel, sok munkával, következetesen helyreállítani a személyes emberi kapcsolatainkat és az értékes közösségeinket! Tudjuk, hogy kemény időket és nehéz kihívásokat élünk át. De egyszer úgyis véget érnek, mert a kemény idők sohasem olyan kitartóak, mint a kemény emberek. Közösen fogunk cselekedni, mert fontosak vagyunk egymásnak! Újra előre nézünk, feltűrjük az ingujjunkat és belevágunk! Mert az új világban is Zalaegerszeg lesz nekünk a legfontosabb!!!
Ehhez kapcsolódva, hitet, akaratot, erőt és bátorságot kívánva végezetül hadd idézzek néhány sort az egyik kedvenc íróm, Alfred Tennyson Ulysses című művéből:
„Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szívünk együtt ver, s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál, s nem hagyja magát!”
Zalaegerszeg, 2020. november 20.

Balaicz Zoltán
polgármester