„Október végi tiszta lángok”  (2019.10.24., 9:05)

 

Wittner Mária: - Nem sokat tanultak a gyerekek 1956-ról, pedig ennek nagy jelentősége lenne.

 

– Ez volt az ÁVH székháza, most a kommunizmus áldozatainak zalaegerszegi emlékhelye (a volt leánykollégium épülete a Mártírok útján – a szerk.) – mutatja be a helyszínt Sümegi Lászlóné, Anita, a múzeum munkatársa. Börtön nem volt, Szombathelyre vitték az elítélteket. Az épület viszont hírhedt volt a kegyetlenkedésekről és a kemény kihallgatásokról.
– Legyünk büszkék erre az emlékhelyre – mondta megnyitójában Kiss Bódog Zoltán, a POFOSZ megyei elnöke. – A megalakuláskor 1460-an voltunk, 2000-ben már csak 560-an. Ez az emlékhely viszont megmarad örök mementóként.
Wittner Mária 1956-os szabadságharcos volt az október 22.-i ünnepi rendezvény vendége.
– Élünk és itt vagyunk még felkiáltó jelként! El tudjuk mondani az igazságot! – kezdte Wittner Mária. – Az eskümet megtartottam, arra gondolok, amit a siralomházban tettem. Addig nem nyugszunk, amíg a forradalom mártírjainak a becsületét vissza nem adjuk, mert becsület csak egy van! Tóth Ilona esetében ez húsz évig tartott, de megérte!
– Fontos a megemlékezés?
– Nagyon fontos, hogy soha ne felejtsünk! Nem sokat tanultak a gyerekek 1956-ról, pedig ennek nagy jelentősége lenne.
– Forradalmárnak tartja magát?
– Amikor a barikádokon harcoltunk még nem voltunk forradalmárok, ha mégis azok lettünk, az a börtönévek alatt és utána történt.
– Vádlottként villámgyorsan haladt előre a „ranglétrán”. Egészen addig amíg a per elsőrendű vádlottja nem lett.
– Azt hiszem az igazságérzetem miatt. A karmeliták neveltek, a megalkuvás szóba sem jöhetett. Akkor sem, ha halálra ítélnek és ez meg is történt.
– Mennyire fontos a hit az Ön életében?
– Hit nélkül lehetetlen az élet! Az a véleményem, hogy Szodoma és Gomora nem volt olyan bűnös, mint a mai világunk, ezek a városok mégis elpusztultak! Visszatérés a hithez – ez az egyik legfontosabb feladatunk.
– Biztosan akad pozitív élmény is bőven!
– Veronában tartottam előadást és közreadtam a forradalmat szimbolizáló lyukas zászlót. Egy helyi fiatalember ezzel fordult felém: – Az a lyuk lehet Krisztus sebe, vagy golyóütötte seb is. Az a kérdés, hogy mikor fog begyógyulni. Szinte a lélegzetem akadt el akkor. Nem gondoltunk rá, de valóban lehet Krisztus sebe és hosszú időbe telik míg begyógyul.
Wittner Mária egy könyvet és egy filmet ajándékozott az emlékhelynek, amit a múzeum zalai vonatkozású kiadványokkal viszonzott.
Aki tehette, elkísérte a vendéget a Hangverseny és Kiállítóterembe a városi ünnepségre.
Nagy Gáspár és Szokolay Sándor oratóriumát az Énekmondó Együttes adta elő a Zrínyi Miklós Gimnázium énekkarának közreműködésével. A nyolcadik stáció szövegét kivetítették a szervezők, a közönség együtt énekelt az előadókkal.
Percekig zúgott a vastaps, 1956 hőseire, mártírjaira emlékeztünk...

Samu László