Ódry Lajos, a karnagy (3.) (2017.07.31, 12:50)

 

Ódry Lajos: - Szinte nem is volt olyan ünnepség, amelyen ne szerepeltünk volna.

 

Zalaegerszeg színes egyéniségei közé tartozik, aki ugyan a Bácskában született, de meghatározó alakja lett a zalai megyeszékhelynek. Elmúlt 95 éves, de ma is rendkívül aktív. Mint említette, jelenleg három téma is foglalkoztatja. Az egyik igencsak nagy munkát igényel. A magyar katonazenekarok történetét veti papírra Mária Terézia korától napjainkig.
Folytatjuk beszélgetésünket Ódry Lajos nyugállományú karnaggyal, aki nem a nyugdíjas őrnagyok szokványos életét éli.
- Távol Magyarországtól, a Szovjetunió egyik lágerében találkozott egymással a három Ódry-testvér.
- Én négy, a bátyám öt, az öcskös hat évig volt a Szovjetunióban fogságban - folytatja kalandos élettörténetét Ódry Lajos. - Azt mondta a karnagy, hogy az öcsém addig nem mehet haza, amíg egy koncertmestert ki nem nevel.

 

Ódry Lajos (jobbról) szüleivel és testvéreivel.

 

- Ön mikor jöhetett haza a fogságból?
- 1947-ben, de ennek is érdekes a története. Felsorakoztattak bennünket a tábor udvarán - lehettünk vagy ötvenen -, s elkezdték sorolni a neveket. Már mindenkit szólítottak, én pedig egyedül maradtam az alakulótéren. Szóltak a kapitánynak, aki néhány keresetlen szó kíséretében - többek között édesanyámat is emlegetve - intett, hogy takarodjak a fenébe. Így kerültem aztán végre haza, Magyarországra. Három hónapig a Svábhegyen kezeltek, mert rettenetesen lefogyva érkeztem Budapestre.
- Nyilván folytatta felépülése után a  zenei tanulmányait…
- Természetesen. 1952-ben pedig Zalába kerültem, ugyanis Nagykanizsára helyeztek zenekarvezetőnek. Öt évet töltöttem ebben a városban, aztán 1957-től Zalaegerszeg lett az új otthonom. Nátrán János volt akkoriban a tanácselnök, akit felkerestem, s elmondtam elképzelésemet neki a zeneoktatással kapcsolatban. Tanítani kezdtem a zeneiskolában, ahol akkor még nem volt fúvósszak. Létrehoztuk a városi szimfonikus zenekart, s egy év gyakorlás után az Arany Bárány Szállodában tartottuk bemutatkozó koncertünket. Tíz évig voltam a zenekar vezetője, majd a karmesteri pálcát Gellért Zoltánnak adtam át. Nagyon mozgalmas volt ez az időszak, hiszen megalakítottam a városi úttörőzenekart, a kávási tűzoltózenekart, a botfai fiúnevelő zenekarát, s a MÁV zalaegerszegi zenekarát többek között. Kellett az utánpótlás! Toborzót tartottam, s elmondtam a fiúknak: ha bevonulnak majd katonának, a honvédzenekarban jó helyük és biztos jövőjük lesz.

 

40 éve vonult nyugállományba, de ma is aktív.

 

- Mikor alakult meg a zalaegerszegi helyőrségi zenekar?
- Ennek a történetnek volt előzménye, hiszen 1950-ben már alakult egy zenekar, amelyik négy évig működött, aztán megszűnt. Még abban az évben újjáalakult, de csak 1956-ig létezett. A második újjáalakulás Zalaegerszegre érkezésemhez köthető 1957-ben.
- Mint hivatásos katonatiszt dirigálta a zenekart. Mi volt a rangja kezdetben?
- Alhadnagy, s őrnagyként vonultam nyugállományba. Húsz évig vezettem a zenekart. Szinte nem is volt olyan ünnepség, amelyen ne szerepeltünk volna. Sokat utaztunk külföldre, számos fellépésünk volt külhonban is.
- Egykor - amikor kötelező volt még a sorkatonai szolgálat - célirányosan vonultatták be a labdarúgókat azon városok laktanyáiba, amelyeknek volt csapata. A zenészeknél hogy volt ez?
- Bevonulások után körbejártam a laktanyát, s kiválasztottam azokat az újoncokat, akik megfelelő szinten zenéltek. Persze célirányosan is irányították központilag a növendékeket. A mi zenekarunk komplett volt, fúvósokkal, vonósokkal, ütősökkel… Minden műfajban otthon voltunk, valamennyi zenész két-három hangszeren játszott. Reggel nyolckor elkezdtük a próbát, délután négy óráig gyakoroltunk. Csak ebédszünet volt…

E.E.
(Folytatjuk)

 

A változatosság kedvéért a fotón az úttörőzenekart vezényli.

 

Ódry Lajos, a karnagy (1.) (2017.07.19.)

Ódry Lajos, a karnagy (2.) (2017.07.24.)