Zalatáj Kiadó honlapja

Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

Kapcsolat

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

8900, Zalaegerszeg, Kosztolányi tér 1/B., Pf.: 381

Telefon: 06-92/596-936

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

A kapitány búcsúja (2019.12.16., 10:10)

Negyven éve az élvonalban a ZTE kosárlabda-csapata (20.)

Szücs József: – Most, hogy már nyugdíjas vagyok, mérleget készíthetek.

Fotó: Zalatáj

Az NB I-be jutott ZTE első mérkőzésén még nem játszhatott Szücs József, a válogatott centere, akinek függőben volt átigazolási ügye, a Körmendi Dózsa-MTE ugyanis nem adta ki a játékost Egerszegre. Egy éves kivárás lógott a levegőben, s itt lépett közbe az egerszegi sportdiplomácia. Ujvári Sándor, a megyei tanács sportszerető elnöke közismerten jó kapcsolatot ápolt Buda Istvánnal, az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) elnökével. Mivel a legfőbb sportvezető jogkörében létezett egy olyan lehetőség, hogy sportáganként egy válogatott versenyző átigazolási ügyében döntsön, ez a kosárlabda esetében Szücs Józsefnek kedvezett.

– Hazai pályán, a Ganz-Mávag ellen szerepeltem először a ZTE színeiben – emlékszik vissza Szücs József a bemutatkozásra. – A fővárosi csapattal eljött válogatottbeli centertársam, Losonczy Árpád is, aki a Budapesti Honvédtól igazolt a Ganzhoz, ám neki ki kellett várnia az egy évet. Meg is kérdezte tőlem, hogy miképpen tudtuk elintézni, hogy én megkapjam a játékengedélyt.

A búcsúmérkőzésre készült emléklap (rákattintva nagyítható).

– Felvetődött benned később, hogy nem jó döntést hoztál, jobb lett volna Körmenden maradni?
– Nem, soha. Úgy érzem most is, hogy ezt a döntést meg kellett hozni.
– Maradéktalanul elégedett vagy sportolói pályafutásoddal?
– Igen. Talán ha Körmenden maradok, nem egyszeres bajnokként fejezem be. Elképzelhető, hogy akkor Szlávik Csaba sem vonul még vissza. Lehet, hogy már előbb bajnok lehetett volna a Körmend, mint 1987-ben. Persze ez csak feltételezés. Mindez nem változtat azon, hogy jó döntést hoztam.
– Ugyanez mondható el a civil életedről is?
– Most, hogy már nyugdíjas vagyok, mérleget készíthetek. A végeredmény pedig az, hogy sportolói pályafutásom után a civil életben sem vallottam szégyent. 1987-ben, a szezon előtt bejelentettem, hogy ez lesz az utolsó évem. 1984-ben volt egy kis törés a pályafutásomban, ki szerettem volna menni külföldre játszani, de nem járultak hozzá. Másfél hónap játékszünet következett, de a munkahelyemre, a Zalahúshoz bejártam dolgozni. Jöttek az ellenőrző telefonok, hogy bent vagyok-e. Én előtte is bejártam és utána is bejártam dolgozni. Nem nagy feladatokat kaptam, de azokat megoldottam, rálátásom volt a folyamatokra. 1987-ben tájékoztattam Farkas Imre vezérigazgatót, elmondtam, hogy még egy bajnoki szezonom van vissza. Mi az elképzelésük, számolnak-e velem? – érdeklődtem. Azt mondta, hogy igen. Befejeződött a bajnokság, aranyérmet nyertünk és a kupát is megszereztük. Tartottam magam az elhatározásunkhoz és 1988 nyarán elbúcsúztam a ZTE-től. A Zalahústól is megváltam és az Alugép alkalmazottja lettem.

Az utolsó interjú a ZTE színeiben.

Fotó: Décsy László

– Miért történt a váltás?
– Azt hiszem érthető döntés volt ez a Zalahús vezetőjétől, mert egy aktív sportolónak nagyobb a reklámértéke, mint egy visszavonultnak. Nem is jártam rosszul, hiszen lehet, hogy másképp alakult volna a további életem, ha nincs ez a váltás. Az Alugép kereskedelmi osztályára kerültem, elvégeztem a külkereskedelmi főiskolát is, majd egy vámismereteket nyújtó tanfolyamot. Mindent elkövettem azért, hogy megfeleljek a szakmai elvárásoknak. Mivel az Alugépnek sok partnere volt német nyelvterületről, megkértem Mészáros József igazgatót, hogy engedjen ki nyelvet tanulni külföldre egy évre, természetesen fizetés nélküli szabadság terhére. Az igazgató partner volt ebben.

E.E.
(Folytatjuk)