Mintegy ezerkétszáz éves kard került elő Zala megyében

(2021.01.28., 8:55)

 

A Nagykanizsai Polgármesteri Hivatal által közreadott képen Száraz Csilla múzeumigazgató, Balogh László polgármester, Ljubomir Kolarek, a horvátországi Perlak polgármestere és országgyűlési képviselője, Koósz Attila, Horvátország magyarországi tiszteletbeli konzulja, valamint Zeljko Poredos, Perlak város gazdasági és pénzügyi főosztályvezetője (b-j) a mintegy 1200 éves, a Zala megyei Murakeresztúr határában decemberben előkerült Karoling kori kardot bemutató sajtótájékoztatón a nagykanizsai múzeumban 2021. január 27-én.

Fotó: MTI/Nagykanizsai Polgármesteri Hivatal/Kovács Krisztián

 

Mintegy ezerkétszáz éves, Karoling kori kard került elő decemberben a Zala megyei Murakeresztúr határában; a Magyarországon egyedüli leletet szerdán mutatták be Nagykanizsán a sajtó képviselőinek.
A sérülten mintegy fél méter hosszú, damaszkuszi, vagyis háromrétegű acélból készült, a markolatán arany-, vagy sárgaréz díszítésű kardot december közepén Murakeresztúr kollátszegi településrészén egy munkagép fordította ki a sóderből – ismertette Száraz Csilla, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója.
Hozzátette, hogy a munkagép által deformált és törött kardhoz nagyon hasonló lelet az alig 15 kilométerre lévő horvátországi Perlak (Prelog) határában került elő évtizedekkel ezelőtt. A mai Magyarország területén vélhetően ez az egyetlen előkerült Karoling kori harci eszköz, a kard egy frank lovas katonáé lehetett – mondta az igazgató. (Forrás: MTI)

 

* *  *

 

Adatok a Kollátszeg határában előkerült Karoling kardról

 

A páratlan lelet a ma közigazgatásilag Murakeresztúrhoz tartozó Kollátszeg határában, a Mura egykori árterületén gépi földmunkák során egy sóderes rétegben került elő. Minden bizonnyal ép darab volt, a munkagép sérthette meg, törte el és deformálta el a pengét.

 

 

Hasonló Karoling kori kard a mai Magyarország területéről egyelőre nem ismert, a Trianon előtti határokon belül a ma Szlovákiához tartozó Blatnicán került elő hasonló korú és típusú kard, amely a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában ma is látható.
A Horvátország, így a többek között a Perlak közelében talált leletek alapján valószínűsíthető, hogy sírból került elő, de nem kizárt az sem, hogy a Mura gázlóján kívánt átkelni a kard tulajdonosa, de az ár elsodorta, így kénytelen volt tőle megszabadulni, hogy kiúszhasson a partra.
Az ilyen típusú kardokat a régészeti szakirodalom egész Európában nagy becsben tartja. A Karoling vagy másik nevén viking kardokat Jan Petersen gyűjtötte össze és sorolta típusokba 1919-ben megjelent monográfiájában. Ez a típus a K. Erre az jellemző, hogy a markolatgomb 5 vagy 7 gerezdre tagolt. Ez a példány a mai Magyarország területéről az első darab. Egy azonos típusú kardot ismerünk Perlakról (Prilog) a Dráva mentéről. Elterjedése egyébként széleskörű, Skandináviától Dalmáciáig, és Írországtól a Baltikumig.
A régészeti szakirodalom, többek között magyar és horvát szerzők összefoglaló munkái alapján következtetünk arra, hogy a kollátszegi kardot valamely frank műhelyben gyártották a 8. század végétől a 9. század közepéig terjedő időszakban. Ez a kardtípus volt a tipikus fegyvere a frank lovaskatonáknak.
A markolatot és a pengét gyakran díszítették. Viszonylag gyakori a markolatgomb és a keresztvas díszítése aranyberakással, ezüst- vagy sárgaréz tausírozással (a bevésett keskeny árokba ezüst vagy sárgaréz huzalt kalapáltak.) A pengén is előfordul ez a fajta díszítés, de felirat is. Az ilyen típusú kardok pengéjét különböző összetételű acélból készítették. Ez az ún. damaszkuszi acél.
A kollátszegi kard markolatgombján és keresztvasán látható fényes felület aranyozás vagy sárgaréz bevonat maradványa. A belső gerezdeket pedig arany- vagy sárgaréz gyöngydrót választja el egymástól.

 

 

A kard szakértői vizsgálata már megkezdődött: dr. Müller Róbert régész, az MTA doktora, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója kezdte el közelebbről megvizsgálni azt. Ennek a szakértő együttműködésnek az eredménye, hogy a pengéről már dr. Novák Enikő, a Kanizsai Dorottya Kórház radiológus főorvosa röntgenfelvételt is készített. Ezen egy bevésett görög, ún. mankós kereszt látható. (A görög kereszt egyenlőszárú, a mankós kereszt szárainak végén azokra merőleges vonal látható.) Hasonló kereszt látható egy Koljaneban (Horvátországban) talált K típusú kardon, és egy Nyitrabajnán (Bajná, Szlovákiában) előkerült fegyveröv szíjvégén is.
A korrózió miatt most még más díszítés nem látható. Reméljük, hogy további vizsgálatok eredményeképpen, így a Magyar Nemzeti Múzeumban tervezett restaurálás során, még kerülnek elő díszítések, melynek eredményeképpen még több információval rendelkezünk majd a tárgyról. Arról, hogy pontosan melyik műhelyben készülhetett. Arra is keressük a választ, hogy ki, milyen rangú személy viselhette.
Egyelőre úgy véljük, hogy a kollátszegi kard viselője minden bizonnyal a Mosaburg-i (Zalavár-Vársziget-i) keleti frank grófság szolgálatában álló lovaskatona lehetett a 9. század közepén.
A lelet immár a Thúry György Múzeum régészeti gyűjteményének kiemelkedő darabja. A múzeumok pandemia utáni nyitásakor a nagyközönség számára is megtekinthető lesz a múzeum Fő út. 5. szám alatti kiállítóhelyén.
Nagykanizsa, 2021. január 27.

Száraz Csilla
igazgató, régész
Thúry György Múzeum