Kilencvenéves ereklye az egerszegi emlékmű kőtömbje

A Kossuth-szoborcsoport eleme volt a mandulaágas nőalak

(2017.06.30., 10:05)

 

A bejelentést követő pillanatok a kilenc évtizedes felirattal. Balról jobbra: Vigh László, Fazekas Györgyi, dr. Sifter Rózsa, dr. Pál Attila, Balaicz Zoltán, Káli Csaba, Horváth Gábor.

 

Újabb sarokpontjához érkezett a kalandos sorsú zalaegerszegi, a Bajcsy-Zsilinszky téri „felszabadulási emlékmű”. A műkő emelvényre erősített dombormű egyébként Mikus Sándor alkotása, eredetileg Nő mandulaággal címet viselte. Az idézőjel nem véletlen. Részint aligha vitatható, hogy az ország 1945-ben felszabadult a nyilas rémuralom alól, amelynek emléket állított, ám a vészkorszak vége újabb elnyomást hozott.
Az emlékművet első ízben 1955-ben, az 1945-ös dúlás - az akkori megfogalmazás szerint felszabadulás - 10. évfordulójának emlékére állították fel a a vasútállomással szemközti téren. Léte nem bizonyult hosszúnak: az 1956-os forradalom során a zalaegerszegi tüntetők lerombolták a szovjet megszállást jelképező domborművet, amelynek hónapokig csak a romja és a talapzata emlékeztetett a történtekre. Az új hatalom, a Kádár-rendszer azonban mintegy fél évvel később visszaállította az emlékművet. Nézhették is a városlakók egészen a 2017 februári lebontásáig.
Időközben, 1991 nyarán, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásának alkalmából a „Felszabadulásunk emlékére 1945” feliratot kiegészítették az 1991-es évszámmal is. Az ország ismét függetlenné válása alkalmából rendezett ünnepségen Csurka István országgyűlési képviselő - az MDF akkori alelnöke - is megjelent és ünnepi beszédet mondott.
Az emlékmű jelentősége, szimbolikus szerepe az elmúlt évtizedek során jelentősen lecsökkent, talán még jobban, mint fizikai valójában. Az enyészet nem kerülte el a vas, mészkő és némi cement együttállásából létrehozott mementót sem. Végül idén februárban a város vezetése lebonttatta a műkő monstrumot a rajta levő domborművel együtt, mivel az állaga olyan mértékben megromlott, hogy a statikusok veszélyesnek minősítették.
A bontás során nem kis meglepetésre az emlékmű hátlapján addig titkos feliratot leltek. A mészkőfelület teljes egészét betöltő véset Petőfi Sándor Élet vagy halál című versének első sorait idézi: „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar."
Sokáig csak találgathattuk, hogy titokban az 1957-es visszaállítás során véste-e oda  az egyik bátor építőmunkás a szabadságharcra emlékezető sorokat. Az akkori körülmények közt, a Kádár-terror félelmében nehezen lett volna kivitelezhető e tett, s mint kiderült, a valóság sokkal prózaibb, bár nem kevésbé meglepő. A kutatás eredményéről Balaicz Zoltán polgármester június 29-én, csütörtökön adott tájékoztatást a Reneszánsz Zalaegerszeg Kft. telephelyén.

 

A Kossuth-szoborcsoport, amelynek egyik darabja a lebontás következtében lehetett a zalaegerszegi emlékmű része.

 

A rendezvényen, amelyen Vigh László országgyűlési képviselő, dr. Sifter Rózsa kormánymegbízott, valamint dr. Pál Attila, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke is megjelent, Horváth Gábor, a Reneszánsz Zalaegerszeg Kft. ügyvezetője tette lehetővé a felújítás alatt álló kőtömb megtekintését.
A kutatások során kiderült, hogy a hatalmas kőtömb a hátoldalán a verssorokkal abból a Kossuth-szoborcsoportból - Horvay János alkotásából - származik, amelyet 1927-ben avattak fel a Parlament előtt, majd a Rákosi-érában lebontottak s részben szét is daraboltak, mert a despotának derogált a hazafias emlékmű léte. A Kossuth szoborcsoport helyére 1952-ben egy másik szoborcsoportot állítottak, amelyet 2013-ban eltávolítottak, majd 2015 márciusában az eredeti alkotás helyére került az újrafaragott Kossuth-szoborcsoport, Horvay János alkotásának másolata.
Hogyan került beépítésre a zalaegerszegi emlékműbe a szóban forgó három méter magas, másfél méter széles kőtömb?  Már nehéz lenne rekonstruálni, hogy honnan került elő a szerteszét hordott szoborcsoportnak ez a darabja. Annyi bizonyos, hogy Makay Sándor hasznosította újra, az az építő, aki mellesleg a Csizma-téren (a fiatalabbak számára: a mai Budapesti Ötvenhatosok terén) felállított, majd a forradalom alatt csizmájáig ledöntött Sztálin-szobor építményét is létrehozta. A népharag végül mindkettőről azonosan döntött '56-ban.
A történet innentől ismert, s immár az is tudott dolog, hogy kilenc évtizedes relikvia van a város birtokában.
Az eredeti tervek szerint a lebontott emlékmű helyére visszakerült volna Mikus Sándor domborműve, az ágat tartó nő. Ám a sztélé történelmi jelentősége a megfejtett történet ismeretében ennél sokkal nagyobb. Olyannyira, hogy dr. Kövér László, a Parlament házelnöke indítványozta, hogy az ereklyeszámba menő kőtömb kaphasson elhelyezést a Parlamentben. Ám a város szeretné azt megtartani - adott tájékoztatást Balaicz Zoltán. Mikus Sándor domborműve a hátoldalán Petőfi verssoraival a Modern Városok Program keretében 2018-ban megújuló Göcseji Múzeum új várostörténeti kiállításában, vagy a leendő Mindszenty József Múzeum és Zarándokközpont kommunista diktatúrát bemutató kiállításán kap a nagyközönség számára is láthatóan helyet.
A Bajcsy-Zsilinszky térre pedig egy új emlékmű készül, amelyen a magyar szabadságért folytatott küzdelmek: az 1703 - 1711-es Rákóczi szabadságharc, az 1848-49-es szabadságharc, az 1956-os forradalom, s természetesen 1989, a rendszerváltás évszáma és szerepel majd, mellettük pedig a hozzájuk kötődő címereket helyezik el. Az ehhez szükséges forrásokat a 2018-as költségvetésben biztosítja a város  - mondta Zalaegerszeg polgármestere.
Balaicz Zoltán végül köszönetet mondott Káli Csabának, a Zala Megyei levéltár igazgatóhelyettesének, aki a rejtély megfejtésében oroszlánrészt vállalt, valamint Fazekas Györgyinek, a hivatal munkatársának, aki szintén kulcsszerepet játszott abban, hogy a szövevényes történet végül megismerhetővé váljon.

Kép és szöveg: Farsang Lajos

 

A hányatott sorsú sztélé - az elején a nőalakkal, a hátán az 1927-es vésettel - egyelőre a Reneszánsz Kőfaragó Kft.-nél vár sorsára.