Kedden búcsúztatják a kapitányt (2019.10.17.,13:15)

 

Papp Antal (balról) a zalaegerszegi labdarúgás egyik kiemelkedő egyénisége volt.

 

Október 22-én, kedden 13.30 órakor Zalaegerszeg andráshidai városrészében található temetőben vehetünk végső búcsút Papp Antaltól, a ZTE egykori nagyszerű labdarúgójától.
Mint azt korábbi cikkünkben olvashatták (itt található), a még zöld-fehér színekben 1972-ben NB I-be jutott csapat kiváló középhátvédje, kapitánya október 13-án hunyt el 71 éves korában.
Most egy ugyancsak korábbi cikkel emlékezünk rá. 2002-ben, a ZTE bajnoki címét követően faggatta a Zalatáj. Az interjú a Megkoronázva – avagy 30 éve az élvonalban című könyvben jelent meg.

* * *

Papp Antalnak, a ZTE középhátvédjének becsúszó szereléseit, keresztezéseit tanítani lehetne a maiak számára is. Az egerszegiek Schnellingerje – a társak tisztelték meg a kiváló német játékos nevével – nagyon szerette a labdarúgást.
– A hetvenes években nagy dolognak számított, hogy a ZTE színeiben játszottam. Számomra ez felért a válogatottsággal. Gyermekkoromban már arról álmodoztam, hogy a ZTE labdarúgója leszek, szerencsémre az álom valóssággá vált. A zöld-fehér csapat (akkor ez volt a ZTE színe – a szerk.) az ismertséget, a népszerűséget, az emberek szeretetét jelentette nekem. Megélhetést nem nagyon, hiszen akkor még nem volt profi szinten a foci. Testi felépítésem hasonlított Schnellingerére, a kiváló német védőére. Már nem emlékszem, hogy ki tisztelt meg ezzel az összehasonlítással. Sajnos nagyon korán abba kellett hagynom a játékot sérülés miatt. Biztos vagyok abban, hogy még tíz éven keresztül játszhattam volna, ha a sérülés nem parancsol le a pályáról. Nagy törést jelentett ez számomra, egy darabig nem is mentem ki a mérkőzésekre, annyira fájt a lelkem, s hiányzott a játék. Aztán lassan-lassan megbarátkoztam a gondolattal, hogy nincs tovább.
– A civil élet miként folytatódott számodra?
– A Zalakerámiához kerültem, mint anyagbeszerző. Később pedig szállításvezető lettem, miközben a beosztásaimhoz megszereztem az iskolai végzettséget. Tizenkét évvel ezelőtt vállalkozó lettem.
– A maiak bajnoki címéhez mit szólsz?
– Bajnoknak lenni mindig nagy dolog, mi is éreztük a siker ízét, amikor felkerültünk az NB I-be. A csúcsra jutni a fiúktól nagy dolog volt, de ott maradni még nagyobb tett lesz. A mérkőzésekre állandóan kijárok. A csapatot meg kell erősíteni három-négy igazán meghatározó tudású játékossal. A többség optimista a BL-selejtezőt illetően. Én nem vagyok pesszimista, de a horvátoknál még úgy is színvonalasabb a játék, ha a legjobbjaik külföldön játszanak. A csodákban nem hiszek, bár a fociban minden előfordulhat. Realista vagyok, de szívből kívánom, hogy bravúrosan szerepeljenek a fiúk.