Hódgátak Zalában (2021.01.08., 10:30)

– avagy mi lehet a megoldás?

 

Hazánkban őshonos állat.

 

Több, hódgátakkal kapcsolatos beavatkozás is zajlott (zajlik) Zala megyében. Miért szükséges ez? – erre kerestük a választ, amikor az illetékes szervek szakembereit kérdeztük.
Hogyan is kerültek a hódok Zalába? – többek között erről is kértünk információt Lelkes Andrástól, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őrétől.
– Egy őshonos állat természetes visszatelepítéséről van szó. Az 1850-es évek idején pusztult ki. Zalára nem volt jellemző előfordulása, Horvátországból, a Murán, a Kerkán keresztül a megyében is megjelentek időlegesen vagy tartósan. Természetesen azoknak nem jó a hód jelenléte, akiknek kárt okoz. Ugyanakkor több olyan hely is van, ahol jelen van a hód, de nem okoz kárt. Ahol viszont veszélyt jelent – pl. Szentpéterúr, ahol a villanyvezetékre döntheti a fát – azonnal be kell avatkozni. Vízfolyásokon is okoz kárt, például felduzzasztja, s területeket önt el a víz. A vízügyesek több területre is kértek hódvárbontást. Ezek a beavatkozások zajlanak jelenleg is.

 

Hódgát a Kürtös pataknál.

 

A Zöldhatóság részéről a Zala Megyei Kormányhivatal illetékesét, az Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályának vezetőjét, Németh Józsefet kerestük meg, aki a következő tájékoztatást adta lapunknak:
– Védett állatok esetében, a velük kapcsolatos tevékenységek engedélyezése tartozik a hatáskörünkbe, amit a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal közösen végzünk, koordinálunk. Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején a Természetvédelmi Világalap európai léptékű betelepítési programot indított, amelyben Magyarország is részt vett. Néhány vízfolyásunkra, így például a Dráván és a Tiszán, vagy épp a Szigetközben történtek kisebb mértékű - néhány tucatot kitevő – hódbetelepítések. Mivel ez az állat őshonos nálunk, pontosabb, ha esetükben nem is betelepítésről, hanem visszatelepítésről beszélünk. Az előzőekben említett természetvédelmi célú program olyan sikeres volt, hogy a hódok spontán módon egyre nagyobb területen jelentek meg, melynek folytán eljutottak Zala megyébe is, fellelhetőek a Zala folyó, a Szévíz-patak mentén és egyes tavaknál is. Az eurázsiai hódról tudni kell, hogy hódvárat nem épít, azonban a számára megfelelő élettér kialakítása érdekében bizonyos esetekben gátakat hord össze, így a kisebb vízfolyások medrét teljesen elzárhatja, ami kisebb-nagyobb elöntéseket okozhat. Ténykedésük a szántóföldi kultúrákat is érintheti, de árvízvédelmi szempontból is problémás jelenség. Ráadásul a hódok fadöntő tevékenysége a faállományban is kárt okoz. Ilyenkor szükséges megvizsgálnunk az esetleges beavatkozások indokoltságát. Ez természetesen sok mindentől függ, az eseteket egyedileg kell kezelnünk.  Ha szükséges – veszélyhelyzet miatt – engedélyt adunk a hódgátak elbontására, de például a hódállomány gyérítésére is van jogi lehetőség. A hódgátak elbontására a vízügyi igazgatóságnak adunk engedélyt, hiszen amúgy is ez a szerv a vagyonkezelő, másrészt ők rendelkeznek megfelelő szaktudással, technológiával, gépparkkal ehhez a munkához. A gyérítést pedig a helyi vadásztársaság erre feljogosított tagja végezheti. Természetvédőként fontosnak tartom megjegyezni, hogy a közhangulat elment abba az irányba, hogy a hódok csak problémát okoznak, tenni kell ellenük. Személyes véleményem, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, mert a hódok jelenléte természetvédelmi szempontból kívánatos, s visszatelepítésük nem volt hibás lépés. Most az a megfelelő kezelést igénylő helyzet állt elő, hogy Magyarországon egyre több helyen megtelepedett ez az őshonos állat. Ha élettevékenységükhöz megfelelő élettér áll rendelkezésre, ahol nem kerülnek konfliktusba a gazdálkodói érdekekkel, akkor a jelenlétük növeli a biológiai sokféleséget, egészségesebb életközösségeket eredményez. Személy szerint el tudnám képzelni, hogy a hódot területhez kötődően védjük. A kijelölt övezetekben védelemben részesülhetne, ezeken kívül a jelenleginél kissé rugalmasabban, szabályozott módon gyéríthető lenne. A hódokkal kapcsolatban úgy tudom, várható jogszabályváltozás. Ennek mikéntje még kérdéses, bevezetése esetén azonban remélhetőleg orvosolja majd az említett problémákat.
Szerkesztőségünk természetesen megkereste a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot, ahonnét az alábbi tájékoztatást kaptuk:
– A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén a hód tevékenységével kapcsolatos első bejelentések 2016-ban érkeztek. Az Igazgatóság azóta lehetőségeihez mérten (bár nem feladata) elkezdte rögzíteni a védett állat tevékenységeinek helyeit. Pontos helymeghatározással regisztrált vízfolyást akadályozó hódgátak száma az elmúlt időszakban (2016-2020-ig) közel megtízszereződött. A valós szám mintegy másfélszerese lehet a felderítettnek, mivel a rendkívül sűrű vízhálózat és a dombvidéki vízgyűjtő jelleg miatt a felderítés nagyon nehézkes. Zala megyében közel harminc településen derítettünk fel hódgátakat.
Jellemzően eddig külterületen jelentett problémát a hód jelenléte, mely főleg a vízfolyások, árkok elgátolásából keletkező helyi elöntések formájában jelent meg a mezőgazdasági területeken, mely a területek művelését akadályozta. De az elmúlt időszakban (2018-tól) már belterületen is megfigyelhető a hód tevékenysége. Itt már közvetlenül ingatlanokat és infrastruktúrát is veszélyeztet az élőhely átalakító tevékenysége.
Kárként az Igazgatóságot a gátbontás költsége terheli, mely esetenként több százezer forintot tesz ki. Sajnos a bontás, mint védekezési mód nem jelent megoldást, mivel az állat pár napon belül újraépíti a gátat. A befogás és elaltatás, mint állományszabályozási mód sem vezet hosszabb távú eredményre, mivel az üres élőhelyet rövid időn belül betölti a faj.

 

Kitermelt fahulladék a Zalánál, Pethőhenye térségében.

 

További problémát jelentenek a lakott és/vagy felhagyott kotorékok a vízfolyások partjában, mivel azokba az idei évben már többször is beszakadtak a medrek környezetét fenntartó gépek.
Tapasztalatunk szerint a hódok még természetvédelmi károkat is okoznak, tömegével pusztítják el a vízfolyások partján lévő árnyékoló fákat, fasorokat. A vízfolyásokon épített hódgátak akadályozzák, lehetetlenné teszik a vízi élőlények, halak hosszirányú vándorlását, az életfeltételek romlanak és az állományuk hosszú távon jelentősen degradálódni fog.
A lakosságot külterületen, főleg a mezőgazdasági területek elöntései zavarják, belterületi szakaszokon, vagy belterületek közvetlen környezetében jellemzően a települési vízelvezető rendszerekbe való visszaduzzasztás jelent problémát, Nagy veszélyt jelentenek a hódgátak a településeken árvíz idején, mivel gyakrabban és nagyobb mértékben önthetnek ki a vízfolyások.
A hód jelenleg védett állatfaj, természetes ellensége nincs, ezért megállíthatatlanul szaporodik, terjeszkedik. Ez várható volt, sajnos a betelepítésük idején ezzel kapcsolatban nem végeztek hatásvizsgálatot.
Véleményünk szerint a védettség már nem indokolt, szükség lenne a jogszabály változtatására (élőhely területenként is), más őshonos fajokhoz (pl. vaddisznó, róka) hasonlóan meg kellene oldani az állomány szabályozását. Ezt elsősorban a természetvédelmi szervezeteknek kellene megoldani, a vadászhatóság közreműködésével. A jelenlegi helyzetben a Vízügyi Igazgatóságnak nincs arra kapacitása és anyagi forrása, hogy ilyen nagy számban eltávolítsa a hódgátakat, mely egyébként is csak ideiglenes megoldás lenne, mivel a gátak tapasztalataink szerint rövid időn belül újjá épülnek. 

E.E.

A táblázat rákattintva nagyítható.