Gyász és ünnep... (2017.06.04., 11:50)

 

Emlékezzünk és ne felejtsünk!... Trianoni emlékmű ma reggel Zalaegerszegen.

Fotó: Zalatáj

 

Pünkösdvasárnap van. S nemzeti gyásznap. Ritka, hogy e két nap egybeesik, lévén a húsvét, s  így a pünkösd is vándorünnep.
A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, és szomorúan emlékezünk arra, hogy az újkori történelem legaljasabb, legembertelenebb, legkönyörtelenebb békediktátumát hozták meg a győztesek 1920 június 4-én Trianonban, noha tudták: ezzel egy újabb világháború alapjait ásták meg.
Ez a gyűlöletes diktátum Magyarországot sújtotta a legtragikusabban. Számtalanszor leírták, leírtuk, hogy milyen csapás érte hazánkat ez az élveboncolás. Vajon hány ország élt volna túl egy ilyen trancsírozást?
Magyarország azonban most is él. Túlélve tatárt, törököt, osztrákot, tanácsköztársaságot, németet, nyilast, szovjetet, a vérbe fojtott 56-os forradalmat, a szörnyű megtorlást. Túlélt egy elhibázott rendszerváltást, a nemzeti vagyon nagy részének idegen kézbe kerülését és a szocialisták újraéledését. S túl fogja élni az eszét veszített európai bürokrácia támadását is.
Pünkösdvasárnap van. Vegyük magunkhoz a Szentlélek ajándékát. Talán könnyebb így elviselni azt, hogy idén ez a magyar nemzet gyásznapja is. A trianoni kivégzés után életre kelt magyarság 2010 óta azonban a Nemzeti Összetartozás Napjaként is számon tartja június negyedikét.
Szükség is van manapság erre az összetartozásra. Európa beteglelkű politikusai és a belső árulók újabb gazságra készülnek.

Ekler Elemér