„Fotó”, a megbízható célfotós (2016.07.05., 13:00)

Elismerték Kovács Tamás önzetlen, precíz munkáját

 

2007 után ismét elismerték Kovács Tamás munkáját.

 

A Magyar Atlétikai Szövetség közgyűlésén a zalaegerszegi Kovács Tamás - népszerű és közismert nevén „Fotó” - 40 éves sportolói, sportvezetői és versenybírói munkásságáért a Magyar Atlétikáért érdemérem ezüst fokozatában részesült. Az 54 éves sportember a ZTE atlétájaként többször nyert korosztályos országos bajnokságot, majd a Zala Megyei Atlétikai Szövetség elnökségi tagjaként és főleg a Magyarországon megrendezett világversenyek célfotóival, a zalaegerszegi rendezvények célbírósági vezetőjeként tett sokat a sportágért. Önzetlen, precíz munkáját példaként szokták említeni. A díj kapcsán beszélgettünk vele.
- Mindenki versenyzőként kezdi, mikor került a pálya szélére?
- Apám szerette volna, hogy sportoljak. Akkortájt kezdett el tanítani Szakály István, aki elhívott atlétizálni. Gyakorlatilag 12 éves korom óta vagyok kint a pályán. Viszonylag egy szerencsétlen korban atletizáltam, akkor Magyarországon a sportból még nem lehetett megélni, így úgy döntöttem, hogy inkább a munkámat végzem 100 százalékosan. Rádió-tévé műszerészként végeztem Székesfehérváron és a vidéki szervizhálózatnál voltam 17 évig, és 20 évet a Zelkánál Zalaegerszegen. Sajnos rossz lóra tettem, mert az emberek már nem javíttatnak semmit, hanem újat vesznek.
- Hogy kezdődött a versenybíráskodás?
- Nem akartam teljesen elszakadni a sportágtól, az edzősködésen is gondolkoztam. Elvégeztem a segédedzőit, de rájöttem, hogy túl maximalista vagyok ahhoz, hogy kisgyerekekkel foglalkozzak. 10 évig atletizáltam, aztán versenybíróként folytattam, így a pálya közelében maradhattam. Szép lassan lépegettem felfelé a fokozatokkal, a harmadosztályú versenyektől az országosig. Néhány itthon rendezett világversenyen is részt vettem, így például az 1998-as EB-n, a 2003-as fogyatékkal élők fedettpályás VB-jén, a 2004-es fedettpályás VB-n, vagy a szombathelyi serdülő világjátékokon.

 

Nagy fejlődésen ment át a célfotózás.

 

- Honnan ered a „Fotó” becenév?
- Sportoló társaim tudták, hogy édesanyám fényképész, így Fotókának, Fotónak becéztek. A célfotózást 1985 óta végzem, akik később ismertek meg, azt gondolták, hogy emiatt hívnak sokan így.
- Nagy precizitást igényel ez a feladat…
- Tegyük fel, hogy 100 méteren 40 centin belül ér be a nyolc versenyző! Őket ilyenkor sorrendbe kell helyezni. Az évek során végigkísértem a leolvasó programok fejlődését, s most már elég szépen működnek ezek a dolgok. Az 1998-as EB-n már meg lehetett csinálni azt, hogy a nagyításon el tudtuk olvasni a beérő futó aranyláncán a  feliratot. Mindezt 36 kilométer per órás sebességnél futva! Ezen a versenyen 17 nemzeti csúcsot olvastam le, jóleső érzés, hogy én hitelesítettem Christine Arron 100 méteres rekordját, amit máig nem tudtak felülmúlni. A versenyeken teljesen természetes, ha minden rendben van. Jobb-baloldali célfotó van, de ha az egyik nem indul el, akkor is segítség a másik. Mostanság Zalaegerszegen, Szombathelyen és Győrben szoktam versenyeken „dolgozni”.
- Hogy fogadta ezt az elismerést?
- Korábban 2007-ben Kámán Ferenccel vehettük át a Magyar Atlétikáért érdemérem bronz fokozatát. Sosem felejtem el, hogy a szövetségtől az ötvenedik születésnapomra emlékplakettet kaptam, amit motoros futár hozott a fővárosból. Sajnos Budapesten nem tudtam személyesen átvenni a díjat, így június 11-én Zalaegerszegen, a Zalaszám Kupa Országos Vidékbajnokságon Rutkovszky Ede, a MASZ Iroda ügyvezető igazgatójaadta át a Magyar Atlétikáért érdemérem ezüst fokozatát. Nagy meglepetés ez a díj, nem számítottam rá.

Pataki Balázs

 

Az elismerést Rutkovszky Ede adta át Kovács Tamásnak Zalaegerszegen.