Folytatódó adósságdráma (2017.02.07., 13:20)

 

Tiltakozó görögök az athéni parlament előtt.

 

Soha nem volt kétséges, hogy a görög államadósságból elengedett százmilliárd euró ellenére Görögországban az élet nem fog egyik napról a másikra visszazökkenni a normális kerékvágásba. Hála az Európai Központi Bank féltő gondoskodásának, veszteségeikért az érintett görög bankok busás kárpótlást kaptak azáltal, hogy szinte korlátlanul juthattak olcsó jegybanki forrásokhoz, amelyeken a veszteség akár többszörösét is visszakereshették.
A görög államkötvényeket szinte kötelességszerűen halmozó nyugdíjalapok viszont elvesztették befektetéseiket, nekik ezt hozta a piaci regula. Mára pedig újabb komoly döccenőhöz értek a görög adósságügyek. Az évek óta az európai mentőalapok pénzén tengődő államkassza képtelen létrehozni relatív egyensúlyt a bevételei és kiadásai között, amelynek a legfőbb akadálya, hogy a gazdaság képtelen mérvadó növekedésre és az abból fakadó többletjövedelem-termelésre.
A görög ügyekre azért is érdemes rátekinteni, mert 2008-ban hazánkat egy lapon említették Görögországgal abból a szempontból, hogy melyik ország jut előbb csődbe. Minket 2008 őszen huszonötmilliárd dolláros IMF-EU-csomaggal mentettek, amelytől 2012-re sikerült magunkat függetleníteni a 2010 után bevezetett, unortodoxnak elkeresztelt gazdaságpolitika révén, míg a görögök a százmilliárd dolláros „ajándék” ellenére ma is ott vannak, ahol a part szakad. Tőlük az IMF már ki is szállt a mentés költségeiből, és előzékenyen átengedte a problémát az Európai Unió-nak. Tanácsokra azért még futja, azt javasolják Washingtonból, hogy a hitelezők engedjenek el újabb nagy összegű adósságokat. Az ötlettől viszont főként a berlini vezérkarnak áll égnek a haja. Az elengedett hitelek nagyobb részét ugyanis ők szavatolják, tehát az elengedett görög adósságot megörökölhetik.

A két, adóssággal terhelt országnak hasonlóan alakult a gazdasági teljesítménye is. A görög gazdaság 1995-2016 között átlagban 0,21 százalékkal növekedett, ugyanebben az időszakban mi csak átlagosan 1,6 százalékot értünk el, azt is GDP-alapon, amitől a hazai jövedelemalakulás messze elmaradt, gyakorlatilag stagnált, és helyenként visszaesett. Az adósság tehát gyilkolja a növekedési esélyeket, és ezzel a jólétet is.
Ma a hazai jövedelmek gyarapodása messze felülmúlja a gazdasági növekedés ütemét, és mindehhez nem kell külső forrás, azaz további eladósodás. Éppen ellenkezőleg, az állam adóssághelyzete javul, dinamikusan nő a fogyasztás és nőnek a megtakarítások is. Mára kevés a kétség afelől, hogy mind hazánk, mind Görögország hosszú évekig a nemzetközi pénzügyi hatalom egyfajta kísérleti terepe volt, sőt Görögország még ma is az. Nálunk a gazdaság irányításának radikálisan gyors átvétele ment végbe a baloldali elit és a jobboldali félelit lelkes támogatásával 1990-1998 között, és megújult erővel újra 2002-2010 között, aminek azóta a korrekciója folyik nem kis eredménnyel.
Görögországban azonban a helyzet változatlan. Minden fogadkozása ellenére az új, baloldalinak mondott alakulat sem tudott kilépni a régiek árnyékából. Marad a vergődés és a kívülről delegált feladatok. A görög lakossági jövedelmek drasztikus megkurtítása után most az állami vagyonvesztésen van a sor. Nevetséges összegekért kelnek el állami vagyontestek, legutóbb az állami vasutak. Kevésbé ismert, hogy Görögország a méreteihez viszonyítva félelmetes nagyságú katonai arzenált tart fenn. A hazánkéhoz hasonló létszámú ország katonai potenciálja vetekszik Németországéval.

 

Cristine Lagarde, az IMF első embere. A Nemzetközi Valutaalap már ki is szállt a mentés költségeiből.

 

Athén hétmilliárd dollárt költ a hadseregre, GDP-je több mint három százalékát. Fegyverben tartanak százhatvanezer főnyi, részint sorozott állományt és kétszázkilencvenezer tartalékost. Nemcsak egyes katonai képességekkel, hanem komplett hadseregekkel rendelkeznek, benne négyszáz repülőgépet üzemeltető, harmincezres légierővel, haditengerészettel, és ezerhétszáz harckocsival felszerelt szárazföldi erőkkel. Minek ez az irdatlan, a migrációt sem megállítani, sem fékezni képtelen haderő? Nemzetközi színtéren még sem kritizálták a görögöket a hatalmas haderejükért, még azt sem mondták nekik, hogy az arra fordított összegekből inkább adósságaikat törlesszék. És azért sem feddték meg őket, hogy ha már ott van ez a rengeteg ember, akkor miért nem védik vele az unió schengeni határát? Talán az ugyancsak NATO-tag, szintén komoly katonai erőt képviselő Törökországtól tartanak? Aligha, hiszen a NATO-tagok nem támadni, hanem támogatni kötelesek egymást.
A görög helyzetre magyarázatot az elit viselkedése nélkül hiába is keresnénk. Hasonlóan az unió egyes déli országaihoz, a görög elit is szépen időben beilleszkedett a nemzetközi pénzügyi elitbe, annak váltak hazai kijáró embereivé. Érvényesülésük alapját az adta, hogy hazai tisztségviselőként alkalmasak arra, hogy a külső óhajokat megvalósítsák. Ehhez hozzátartozik, hogy Görögországot, minden józan ellenvetés ellenére, a megbízók az eurózónában kívánták látni. Ami nem ment „természetes úton”, tehát becsalták. Erre a célra mindig is voltak innovatív pénzügyi projektek, amelyek költségeit már régóta a görögök fizetik. Voltak hozzá alkalmas jobb- és baloldali miniszterelnökök, és persze tudós jegybankelnök is, meg sok-sok piaci kapcsolat. Ha kitört a baj, a főbűnös puha párnákra, az Európai Központi Bank alelnöki székébe huppant, majd megbízói segédlettel „szakértői miniszterelnökként” még egyszer hazasurrant az árulkodó nyomokat eltüntetni. Hosszú idő óta egy hangot sem hallunk felőle.
Baj esetén a nemzetközi elit kimenekíti kitartottjait, ők védelmet élveznek, a jog és az államrend felett állnak, időnként Bilderberg-meghívottak, nemzetközi intézmények vezérkarába kerülnek, világcégek bérlistájára. Érdemes lenne egyszer az ilyen olasz, portugál és görög, nemzetközivé vedlett tisztségviselőkről listát készíteni, már csak azért is, mert mindhárom ország adóssághegyekkel és stagnáló gazdasággal küzd. A görög és a magyar összehasonlítás legfőbb tanulsága, hogy nem mindegy, hogy a hazai elit egyetemlegesen a nemzetközi pénzügyi elit érdekérvényesítője, vagy éppen vannak közöttük olyanok, akik inkább a hazai érdekek kijárói a nemzetközi fórumokon, akik vállalják az ezzel kapcsolatos, időnként nagyon is durva kritikákat. A különbségből adódó eredmény azonban látványos, amit jól példáz a görög és magyar összehasonlítás.

Boros Imre
közgazdász

 

Hadgyakorlat Görögországban. Athén 7 milliárd dollárt költ a hadseregre.