„Extrém hideg” (2017.01.10., 14:20)

 

A Pest megyei Tésán -28,1 ºC-ot mértek.

 

Az elmúlt napok dermesztő időjárása a meterológusok, a tudósítók, a riporterek és még mások szájára fagyasztott egy olyan kifejezést, mitől ugyanolyan hidegrázása lesz az embernek ha meghallja, mint a mai nap sorántól, folyamántól. Márpedig állandóan halljuk ezekben a napokban, hogy extrém hideg van.
Korábban is mértek már mínusz 25 ºC körüli hideget hazánkban, igaz, akkor még nem hívták extrémnek. Hozzátartozott a normális télhez ugyanúgy, mint a 25-30 cm-es hó.
Persze, hogy nem örülünk ennek a fogcsikorgató hidegnek, elszoktunk már ettől az elmúlt években. Több tüzelő fogy, magasabb lesz a gázszámla, nehezebben lehet közlekedni, körülményesebb az élet.
S persze ismét szembesülünk sajnos a hajléktalanság keserveivel, az egyedülálló, idős emberekre leselkedő veszélyekkel ebben a zord időben.
Ha van egyáltalán előnye ennek a zimankós időszaknak, mindenképpen az, hogy az emberekben feléled egy ősi ösztön: az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, a gondoskodás reflexe, képessége. Szerencsére naponta kapunk megerősítést arról, hogy nem vesztek ki ezek a képességek az emberekből.
Rosszkedvünk telét űzi el ez a tapasztalat. Ennek a zimankós időszaknak is vége lesz egyszer. S erre az „extrém hidegre” is úgy gondolunk vissza, mint az egykori magyar kereskedelmi rádióban elhangzott műsorra, amelyben a riporter arról faggatta az egyik erdélyi falu polgármesterét, hogy milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hideg miatt. „Éccakára begyühet a kutya” - hangzott a polgármester válasza.
Hogy a kutya vinné el ezt az extrém, akarom mondani zord, dermesztő, fogas, fagyos, jeges, havas, zimankós, fogcsikorgató hideget.

E.E.

 

Az a bizonyos riport…

(Rákattintva nagyítható)