Egerszeg jubilál (2017.01.02., 13:35)

 

Zalaegerszeg látképe a XVII században.

 

2017-ben emlékezünk Zalaegerszeg 1247-es, első írásos említésének 770. évfordulójára. Ebből az alkalomból jelentette meg közösségi oldalán az alábbi írást Balaicz Zoltán, a város jelenlegi polgármestere:
Amikor az 1241-42-es tatárjárás kínja után IV. Béla királyunk (1235-1270) vezetésével kezdett újra erőt gyűjteni Magyarország, 1247-ben a veszprémi püspök rendelkező oklevelet adott ki a zalaegerszegi Mária Magdolna kápolna jövedelmeinek elosztásáról. Ez az első ismert okirat, amelyben városunk neve előfordul, még „Egurscug” formában.
Egy 1293-ban kiadott oklevélben már „Egerzeg”-nek nevezték, aminek jelentését az „éger”-(fa) nevéből származtatják. Ez a fa ma is ismert és gyakori telepítésű fajtája a zalai erdőknek. A névnek „szeg” tagja környezetünkben igen csak gyakori használatú. Jelentése vitatott, de ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg folyók és árterek közé ékelődést jelent, ami a Zala folyó jobb partján, a Válicka és a Vizsla vízfolyások közötti területre utal.
Nincs okunk azt hinni, hogy őseink csak 770 éve települtek volna le a folyók és patakok égerfás mocsaraiból kiemelkedő kis hátságra. Régészeti leletek tanúsítják, hogy e vidéket az ember már rég otthonul választotta. Már első írásos említésekor, 1247-ben sem lehetett jelentéktelen hely, hiszen templomának felügyeletét az oklevélben a püspök saját hatáskörébe vonta.
A város az elmúlt évszázadok során 17, korábban önálló falut is magába olvasztott, így az ő múltjuk is Zalaegerszeg történelmének része. Közülük Gébártról és Andráshidáról (akkori nevén Lovásziról) az első adat 1211-ből, Oláról 1236-ból maradt ránk. Ha tetszik, akár e dátumokat is tekinthetjük városunk első említésének. Pózva 1272, Bekeháza 1310, Vorhota 1318, Csács és Zalabesenyő, valamint Ságod 1336, Bozsok 1339, Neszele 1340, Ebergény 1371, Bazita 1381, Botfa 1386, Kaszaháza 1433, Apátfa a 16. század óta fordul elő a különböző feljegyzésekben.
Ami Zalaegerszeg történetét illeti: 1266-ban IV. Béla király a veszprémi káptalannak adta a területet, így a település egyházi birtok lett. az 1300-as évek során Egerszeg már a környék legnagyobb települése volt, a legtöbb adót fizette.

 

A város központja 1866-ban.

 

1381-ben jelölték ki az Ebergény, Besenyő és Bazita közötti határt, amely 1958-ig lényegében változatlan maradt. Egy 1446-os oklevélben már oppidumnak (mezővárosnak) említik településünket. A középkor ezen időszakában vásárjoga révén kisebb körzeti piaci központja lett a környéknek. 1526 előtt már két alkalommal tartottak megyegyűlést Egerszegen. A 16. század elejére viszonylag jelentős településsé fejlődött. Azonban a török hódítás kedvezőtlenül hatott a városra, melyet 1556-ban német zsoldosok fosztottak ki, 1576-ban pedig a törökök égettek fel 21 házat. Ezért elkezdődött a város megerősítése. A mocsárvárat (a mai bírósági épület környékén) északról a Zala folyó egészen a várfalig terjedő nádas árterület határolta. Nyugatról és keletről szintén patakok mocsaras területe biztosította a védelmet. A vár egyetlen útja dél felé vezetett (a mai Kossuth utca irányában), itt volt a kapu és az ágyúkkal felszerelt torony.
1600-ban a törökök elfoglalták Kanizsa várát (ami 1690-ig török kézen is maradt), így Zalaegerszeg lett a megye és a környező védelmi vonalak központja, a zalaegerszegi várkapitány pedig egyben vicegenerális is volt, aki rendelkezett a zalai végvárak fölött. Így központi igazgatási szerepe is tovább erősödött. Az 1664. évi nagy török hadjárat során a vár néhány hétre elesett, a török felégette a külső várost, a várban pedig Csillag pasa lakott. Az 1664-es vasvári békében továbbra is a magyarok kezén maradt Zalaegerszeg, a várat pedig tovább erősítették. Sokat szenvedett a város a német katonaságtól is, különösen a törökök kiűzése idején okoztak sok kárt az átvonuló német seregek.
A mezőváros fejlődésére nagy hatást gyakorolt az a tény, hogy a török korban kialakult adminisztratív, centrális funkcióját meg tudta tartani, így végül 1730-1732 között itt épült meg a barokk stílusú vármegyeház (a mai bíróság épülete) Allio bécsi építész tervei alapján.
A 18. század második felében dinamikusnak fejlődött a város (az 1770-ben végrehajtott megyei összeírás 311 családot talált 1928 lélekkel), a II. József-féle népszámlálásig megint igen jelentős a növekedés, a népesség 2881 fő volt és 593 családot vettek számításba. 1793-ban hét céh volt a városban: váltómíves -megrendelésre dolgozó - magyar és német szabó, csizmadia, kovács és bognár, lakatos és asztalos, szűrszabó, német varga, magyar varga.

 

A Kazinczy tér 1903 táján.

 

Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve a Kvártélyház épülete. A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek. Még ebben az évben Póka Antal mérnök tervei alapján tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.
A város lelkesen üdvözölte és köszöntötte 1848 márciusát és megválasztotta a 40 tagú képviselőtestületet. A zalaegerszegi vármegyeházán is küzdöttek a magyar szabadság ügyéért Deák Ferenc és Csány László. A szabadságharc idején a város környékén nagyobb harci cselekményekre, jelentősebb katonai átvonulásokra nem került sor.
A zalai megyeszékhely rendezett tanácsú várossá alakításának jogi folyamata 1885-ben zajlott, ennek 130 éves jubileumára emlékeztünk 2015-ben. Az első polgármesternek Kovács Károlyt választották meg.
1890-ben az Ukk–Csáktornya vasútvonal megépítésével a város bekapcsolódott a vasúthálózatba. 1895-ig új gimnáziumot, villanytelepet, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat épített a város.
Az első világháború szenvedései a várost is elérték. A mai külső kórház helyén hadifoglyok számára hatalmas barakktábort létesítettek, amit később internálótáborrá változtattak.
Az 1920-as évek során ismét fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora Czobor Mátyás polgármester (1918-1936) időszaka alatt. A zalaegerszegi református templom, Szeghalmy Bálint tervei alapján, 1942-ben épült erdélyi stílusban, fából és vörös homokkőből, nagy részben gróf széki Teleki Béla Zala vármegye főispánja kezdeményezésére, Fekete Károly alapító lelkész irányításával (az ő fia Fekete György, ma Zalaegerszeg Díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke).

 

 

A Széchenyi tér 1913 körül.

 

A második világháború idején 1945 első hónapjaiban a német hadvezetés fokozott erőfeszítéseket tett, hogy a nyugat-dunántúli védelmét megerősítse, biztosítsa Ausztria és a dél-zalai olajmezők védelmét. 1945. március 29-én azonban a szovjet csapatok már elérték a várost, komoly ellenállásba nem ütköztek, így Zalaegerszegen nem voltak említésre méltó pusztítások. A háború utáni választások az egész megyében erős jobboldali győzelmet hoztak, Zalaegerszegen is a szavazatok többségét a kisgazdapárt kapta, azonban a kommunista párt hatalomátvétele a város életére is hatással volt. A kommunista párt helyi szervezete az 1949-ig megtartott választásokon 10 százalék körüli eredményeket ért el, ám a helyi testület élére végül mégis ők kerültek.
Az 1956-os forradalomban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett. A megmozdulások 1956. október 26-án kezdődtek, a sortűzben többen meghaltak és megsebesültek. Ezt követően egészen a szovjet csapatok november 4-ei támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.
Az utolsó fél évszázadban jelentős volt Kustos Lajos tanácselnök (1967-1989) és dr. Gyimesi Endre polgármester (1994-2010) városépítő tevékenysége.
A város címere a városi pecsét többször módosult rajzából alakult ki, a már 1247-ben álló kápolna és a 18. században épült plébániatemplom védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázolva. A mai napig használatos címerben pajzs alakon Mária Magdolna látható, lábai alatt korbáccsal, babérkoszorús jobb kezét védelmezően a 16-17. századi végvárat jelképező stilizált vár fölé nyújtja. Bal karjában vállára fektetve hosszú szárú keresztet tart. A kibontott haja Jézus Krisztus lábának illatos olajjal való megkenésére és hajával való letörlésére utal. A korbács a bűnbánat egyik középkori szimbóluma.
A képen az első ismert és hiteles ábrázolás látható az 1600-as évekből, melynek makettjét idén felállítjuk a Mária Magdolna Plébániatemplom előtt, az egykori vár kapuja közelében.

Készüljünk együtt Zalaegerszeg első írásos említésének 770 éves jubileumára, legyünk büszkék városunkra!

 

Századeleji strand a Zalán a kaszaházi malomnál.

Illusztrációk: Utcák, terek, emberek (Zalaegerszeg régi képeken)